Heyho! ❤️
Meg is hoztam a második részt. Hétvégenként fogok új részt hozni.
Köszönöm azoknak akik elolvassák, és véleményezik. ❤️ 🥰

- Öhmm... Hello! Jungkook vagyok.

Az ágyon egy aprócska kutyus feküdt. Hosszú szőre, és csillogó fekete szemei aranyos külsőt kölcsönöztek neki.
Elindultam felé, hogy helyet foglaljak mellette, amit érdeklődve figyelt. Nem is tudtam, hogy Taenak van egy kutyusa. Már kiskorában is nagyon szeretett volna egyet. Meg akartam érinteni selymes szőrét, de amint felé emeltem kezem megharapott, majd hangos ugatásba kezdett.

- Yeontan! Rossz kutyus! - sietett fel a lépcsőn Tae, egyenesen be a szobába. - Nem szabad Jungkookot megugatni! Most már ő is a családunk tagja. Velünk fog lakni. Értve vagyok? - szidta meg az állatot, majd felém fordult. - Jól vagy?

- Persze, csak megijesztett egy kicsit. Olyan kis ártalmatlannak látszik. - nevettem fel, zavaromban pedig hajamba túrtam.

- Akár csak Jimin. Kicsi, de annál vadabb. - mosolyogta meg a dolgot ő is. - Meg is harapott? - pillantotta meg a kezemen a két apró vérző pontot.

- Igen, de nem fáj. Semmiség. - tettem zsebre.

- Ne hülyéskedj! Le kell ápolnunk. Mi lesz ha elfertőződik, és le kell vágni, vagy valami? - nézett rám aggódó szemekkel. - Már is hozom a fertőtlenítőt! - sietett ki a szobájából. Nem akartam vele vitatkozni. Annyira édes, hogy ennyire foglalkozik velem. És én ezt is kifejezetten szeretem benne. De ki lehet az a Jimin? Talán a barátja? Bár jobban végiggondolva, Yeontan is egy kutyus. Lehet, hogy Jimin is valamilyen állat. Esetleg egy cica, vagy egy másik kutyus.

Amíg távol volt, jobban szemügyre vettem a szobát. Az ablak előtt volt az ágya, azzal szemben egy íróasztal, és a szekrénysor. Nézelődésemet azonban Yeontan zavarta meg, aki már - már gyilkos tekintettel meredt rám.

- Vissza is tértem. Mutasd csak! - foglalt helyet újfent mellettem. Kezemet az ölébe helyeztem, és hagytam, hogy leápolja a sebet.

- Azt hiszem, a kutyád nem kedvel engem. - szisszentem fel. A fertőtlenítő ugyanis iszonyatosan csípett.

- Ő mindenkivel ilyen. Idővel hozzászokik, hogy te is velünk élsz, és majd jóba lesztek. - pillantott le a földön ülőre. - Jól mondom Tanie? - mintha értette volna, vakkantással válaszolt. Tényleg nagyon szerethetik egymást. - Most akkor magadra is hagyunk. Hívd fel Yoongit! Már biztos aggódik. - kapta fel ölébe kutyusát, majd távozott.

Igaza van. Fel kell hívnom a bátyámat. Azonban nem amiatt, amire ő gondol. Yoongi ugyanis tud róla, hogy megérkeztem. Már a reptéren felhívtam. Most azonban más dologról kell beszélnünk.

Elterültem a pihe- puha ágyon, majd tárcsáztam az én drága bátyámat.

- Kookie! - szólt bele hatalmas mosollyal. - Mintha ma már beszéltünk volna... Történt valami?

- Nem hívhatom csak úgy fel az én kedvenc bátyámat? - utánoztam le gesztusát.

- Én vagyok az egyetlen bátyád. - szűkítette össze szemeit. - Szóval?

- Tudom, hogy én akartam visszajönni Szöulba, de tuti, hogy nem lakhatnék máshol? - tettem fel félve a kérdést.

- Hűha! Csak nem összevesztetek Taehyunggal? - nézett rám meglepetten.

- Nem, dehogy is! Szuper aranyos, és nem hiszem, hogy valaha is tudnék rá haragudni. Annyira édes, gyönyörű...

- Értem Rómeo! Szóval azért akarsz tőlük elköltözni, mert belezúgtál. - állapította meg a nyilvánvalót.

- Nem zúgtam bele! - próbáltam meg tagadni, de minden az arcomra volt írva. És amúgy sem tudok hazudni. Főleg neki nem.

- Értem... Hát, én sem ember vagyok. Igazából egy mitikus egyszarvú vagyok, aki 18 éve megjátssza, hogy a bátyád. - adta elő szarkasztikusan.

- Hyung! - szóltam rá. Rosszul esett, hogy így kiparodizált. - Tudod jól, hogy mindig is szerettem. Nem most zúgtam bele, hanem kb 10 éve, amikor az a dolog történt. Én annyi éven keresztül próbáltam elfelejteni. Nem hívtam, nem válaszoltam az üzeneteire, és próbáltam tudomást sem venni a létezéséről. De amikor most megláttam, minden érzés visszajött. Miért nem mondtad...?

- Hogy elképesztő jól néz ki? - nevetett. - Mégis mit kellett volna tennem? Azt mondtad, el akarod felejteni, ne hozzuk szóba! Nem állhattam csak úgy eléd, hogy nézd már Kookie, Taeból egy rohadt szexi és elképesztően gyönyörű férfi lett.

- Yoongi! - mordultam rá ismét. Az egy dolog, hogy én ilyen dolgokat gondolok róla, de ezt csak én tehetem meg! Ő az én Tae Taem.

- Csak nem felkeltette a kicsi Kookie érdeklődését? - terült el egy perverz mosoly arcán, amibe teljesen belepirultam. - Nyugi Öcskös! Továbbra is hetero vagyok. Bár ő még hetero szemmel nézve is vonzó. - húzta el a száját. - Tényleg, ő most hol van?

- Lent a nappaliban. Az előbb volt egy kisebb incidensem Yeontannal. - nevettem. - Így ők inkább lementek, amíg felhívlak.

- Yeontannal? - vonta fel szemöldökét. - Te összevesztél egy kutyával?

- Nem, ő egy... Várjunk! Honnan tudtad, hogy Yeontan egy kutya? - lepődtem meg.

- Tele van vele Tae közösségi oldala. Szinte minden második posztja az a kutya, vagy ő és a kutya. Te is tudnád, ha nem akartad volna kizárni az életedből. - magyarázkodott. Igaza van. De mégis mit tehettem volna? Beleszerettem a legjobb barátomba. Valahogy távol kellett tartanom magam tőle. - Most pedig vonszold le magad hozzájuk! Őket is látni akarom. Már ezer éve nem beszéltem vele.

- Ha rajtam múlik nem is fogsz. - nevettem fel, de válaszul csak egy szemöldökráncolást kaptam. A dühös Yoongi félelmetes, még innen a világ másik végéről is. Jobb vele nem ellenkezni. - Megyek! - keltem ki az ágyból, majd lecsoszogtam a nappaliba. Tae a kanapén ült, Yeontannal az ölében, és telefonozott.

- Már be is fejezted? - kapta rám tekintetét.

- Nem éppenséggel. Yoongi titeket is látni akar. - mutattam felé telefonom, majd lehuppantam mellé.

- Yoongi! Szia! Rég láttalak. Semmit sem változtál. - mosolygott a kijelzőn lévő testvéremre. - Mikor látogatsz el hozzánk? Te is eljöhettél volna Kookieval.

- Hé, Tae! Nyugalom! - csitította le a hadaró fiút bátyám. - Ha így folytatod, esélyem sem lesz válaszolni a kérdéseidre.

- Ez igaz. Sajnálom. - pirult bele. Annyira édes! Legszívesebben megölelgetném, majd behinteném arca minden pontját apró csókokkal... Állj le Jungkook!

- Hallom Kookie sikeresen magára haragította azt a kis méregzsákot. - utalt ezzel a kutyára. - Ha nem bírtok vele, tegyétek ki a házból! Bármint Jeont. Nem a kutyát. - nevetett fel saját viccén.

- Nem lesz baj. Mindketten megférnek a szobámban. Majd én megbékítem őket. - válaszolta mosolyogva Taehyung. Várjunk! Hogy értette azt, hogy hárman egy szobában? Egy szobában leszek vele? De hisz csak egy ágy van... Végem.