Taehyung mosolyogva hallgatta és nézte végig ahogy a Béta farkas letérdel előtte és a világ legjobb színészi tehetségeként hajt fejet előtte, s kéri, hogy ő is velünk tarthasson és csatlakozhasson a falkájához. Yoongi egy másik autóba ült, mint mi és már el is indultunk. Végig rajtam volt Taehyung hatalmas keze, mivel felidézte bennem az előző éjszakát. Ahogy csókolt és hozzám ért, egyszerűen nem múlt el. Ott perzseltw a testem minden egyes kis porcikáját, én pedig az emlékképek miatt alig bírtam figyelni arra amit igazából mondott.

- Jungkook? Figyelsz rám?- hajolt közelebb, engem kizökkentve az elmélkedésből.

- Igen! Bocsánat...- hajtottam le a fejemet.

- Ne menj a házban sehová engedély nélkül, megértetted?

- Igen.- bólintottam.

- Vannak veszélyes szegletei és nem szeretném ha bármi bajod esne. Természetesen le vannak zárva azok a helyek, de kíváncsisága bárkinek lehet.

- Értem.

- Helyes!- kócolta össze a hajamat egy hatalmas doboz mosollyal.- Egyébként mindig is ilyen bundád volt?

- Mármint?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Ilyen hosszú, fekete. Sosem láttam még ilyet. Legalábbis csak képeken.- vont vállat.

- Mindig ilyen volt.- biccentettem.- Yoongi szerint különleges.

- Tényleg az. És ahhoz képest eléggé nagy a formád is. Ha valaki így látna először azt hinné Alfa vagy.- nevette el magát.

- Neked... neked milyen a bundád?- kérdeztem meg egy kis félelemmel, ugyanis senki sem szerette igazából a farkas változatát mutatni, mivel túl könnyen felismernek minket így az emberek, hiába lettünk többségben.

- Az enyém fehér. Hófehér. A családban én vagyok az egyetlen fehér Alfa.- gondolkodott el.- Talán én is különlegesnek számítok, nem?

- Minden Alfa különleges.- válaszoltam, teljes őszinteséggel.

- Így gondolod?- döntötte oldalra a fejét.

- Igen.- bólintottam.- Ha nem lennétek ti Alfák, akkor mi velünk mi lenne? Ki irányítana?

- Valószínűleg senki sem.- sóhajtott fel.- De ne hidd azt, hogy egyszerű Alfává válni. Nem minden a születési jog. Egy magányos farkas is lehet Alfa idővel.

- De ahhoz...

- Meg kell ölnie egyet.- fejezte be.- Eddig nem volt rá túl sok példa. Nehéz minket megölni.- kacsintott, mire megéreztem, hogy az arcom vörös lesz és remegni kezdenek a végtagjaim.- Értem legalábbis nem kell aggódni.- jelent meg egy öntelt, elégedett vigyor rajta.

- Szóval nem aggódhatok érted ha olyan történik?

- Mi történne? Senki se mer még hozzám szólni se, nemhogy megtámadni.

- Ne légy benne annyira biztos...- motyogtam.

- Tessék?- fagyott le róla a mosoly, s kerek szemekkel bámult tovább.- Tudnom kellene valamiről? Jungkook bármi is az, el kell mondanod, az Alfád vagyok, és nemsokára a Holdad leszek.

- Konkrétumot nem tudok, de biztosan szeretne valaki olyan erős lenni, mint te.

- Biztosan, de nem látom nagy esélyét ennek. Mindennek és mindenkinek meg van a maga helye a világban ahogy nekem és neked is. Mellettem. Velem.- húzott közelebb magához.- Szeretnél tudni valami nagyon fontosat?

- Mhm.

- Ha egy Alfa szerelembe esik akkor az örök életre szól. Ezt ne felejtsd el.

- És... voltál már...?- kezdtem bele, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- Egyszer azt hittem igen, de utána kiderült, hogy mégsem.- húzta a száját.- És te?

- Soha.- ráztam a fejemet.

- Akkor nincs veszve semmi.- mosolyodott el lágyan.- Ha összeházasodunk akkor Béta leszel, ugye ezzel számolsz?

- Igen.- halkultam el.

- Ne aggódj, végig veled leszek.- kulcsolta össze kezeinket.- Nem vagy kíváncsi semmire sem velem kapcsolatban?

- Talán... egy érdekelne...

- Mi lenne az?

- Miért vagy ilyen erős? Vagyis olyan amilyennek leírnak téged.

- Hát... Erre szerintem nem most fogok válaszolni.- nézett el a másik irányba.

- Dehát te mondtad, hogy kérdezhetek veled kapcsolatban...

- Igen, de az én múltam talán még a tiédnél is sötétebb.

- Kötve hiszem.- húzódtam el, de ő szinte azonnal visszarántott.

Annyira erősen húzott meg, hogy szó szerint ráestem a mellkasára és már meg is hallottam valami eszméletlenül nyugtatót. A szívverését. Hiába volt gyors és rendszertelen ütemű, mégis megnyugtatott a hangja.

- Ne légy annyira biztos mindenben.- éreztem meg leheletét a halántékomon.- Nem csak azért vagyok erős, mert Alfának születtem.

- Kérdezhetek valamit még?

- Mond csak.

- Hány éves vagy? Hallottam, hogy az Alfák nem öregednek olyan gyorsan, mint mások.

- Ez igaz.- bólintott.- Kicsit idősebb vagyok, mint aminek látszom.

- Mennyire?

- Hát... kívülről olyan húszonöt vagyok, de igazából már negyven.- húzódtak ajkai egy vonallá.

- Wow.- fakadt ki belőlem.

- Sokba került ez nekem.- sóhajtott.- Csak páran vagyunk ilyenek. Tenni kell a dolgokért amiket akar az ember. Kíváncsi vagy most mit akarok?- szorított meg.

- Mhm.

- Szeretném elérni, hogy belém szeress.- mosolyodott el, hangja pedig lágy lett akár csak a karamella.- Tudod miért?

- Miért?

- Mert te vagy a legszebb Omega akit valaha láttam. Tegnap este pedig láttam az igazi formádat ami egyet jelent. Te az én Omegám vagy.- szippantott egy hatalmasat az illatomból.- Yoongi érezte az illatomat rajtad?- hajolt el.

- Minden bizonnyal igen, de nem tudom...

- Valószínűleg azt hiszi csináltunk valamit.- kuncogott.

Pedig az igazság más volt. Igazából nem csináltunk semmi mást csak egymáshoz dörgölőztünk ruhák nélkül. Nem volt semmilyen különlegesebb intimitás csak két farkas ismerkedése, szagmintájának átvétele és megismerése. Teljesen normálisnak hatott nálunk az ilyen, de ha nem volt kellő önuralma az Alfának, könnyen átmehetett volna abba amit először beleképzel az ember.

- Hogyan vetted rá arra amit kértem?

- Nem kellett rávennem.- nyeltem egyet.- Tudja, hogy szükségem van rá és nem hagyott cserben.

- Persze, hogy nem.- horkantott fel.- Olyan, mint egy pincsi. Követi az édes gazdit bárhová, bármi áron csak legyen a közelében. Szánalmas. Nem Bétához való viselkedés.

Ekkor lettem mérges. Szinte azonnal elhajoltam tőle és messzebb csúsztam az ülésen.

- Lehet, hogy szánalmas, de ő az egyetlen akiben bízhatok!- álltam ki érte, Taehyung szemei pedig vörösleni kezdtek.- Akár Bétához illő viselkedés, akár nem, nekem ő az a farkas aki bármikor meghalna értem, ha szükséges lenne!

- Én is meghalnék érted.- mondta ijesztően mély és érdes hangon, mitől egy pillanatra kihagyott a szívem.

- De nem bármi áron.- húzódott félmosolyra a szám.

- Azt honnan veszed?- másolta le arckifejezésemet, mire bennem megállt az ütő.

Igaza volt. Nem tudtam róla semmit sem és arról sem, hogy miként érez irántam, ígyhát csendben maradtam. Semmi esetre se szerettem volna veszekedni vele. Igaza volt. Nem tudhattam milyen érzelmeket táplál vagy mit gondol, ezért nem is húztam tovább. Miután észrevette, hogy elfogadtam a vereséget, egy kuncogás kíséretében kinézett az ablakon, fejét a kezével tartva, mi az autó ajtajának szegődött. Hiába volt kétszer annyi idős, mint én, úgy éreztem mintha egy kölyök farkas ülne mellettem. Szépen, lassan elnyomott az álom annak tudatában, hogy még legalább hat óra kocsikázás várt ránk, ezért kicsit kényelmesebbe helyeztem magamat, lehunytam a szemeimet és próbáltam nem gondolkodni azon, hogy vajon mi lesz velünk miután megérkezünk Taehyung birtokára, mit biztosra vettem, hogy legalább egy városnyi nagyságú volt.