Két hét múlva...

Két hét telt el mióta Nick megmutatta nekem a kis meglepetését, és én azóta megállás nélkül kapom a festmény felkéréseket különböző formákban. Általában képeket szoktam kapni, hogy lefessem az adott fotót, de már volt egy hölgy a kisfiával akik modellt álltak nekem és én öt óra hosszán át folyamatosan festettem őket. Nem bánom, hisz egy olyan dolgot csináltam egy nagyobb pénzösszegért amit szeretek csinálni, szóval teljes mértékben megérte. Az lassan-lassan égboltnak nevezhető festményemet már nagyon sokan akarták megvenni de valamiért azt érzem, hogy azt a művemet semmi áron nem adnám el, akkor sem ha kikerülnék az utcára és nem lenne semmi keresetem. Fontos nekem az a festmény, ráadásul még nincs is kész ezért a vevőknek a válaszom mindig egy határozott nem volt.

Az egyetem azóta picit stresszesebb hisz egyre több a vizsga, közben nekem egyre több az érdeklődő akiket álmomban sem gondoltam, hogy ennyire érdekelni fogják őket a munkásságom csak azért mert egy galériába kirakták az egyik festményem. Azóta is mindennap köszöntet mondok Nicknek, aki mellesleg még mindig együtt van Chelseaval ami fura érzelmeket vált ki belőlem. Annyi a szerencsém, hogy a munka meg a tanulás teljesen elvonja a figyelmemet a Robinson iránt táplált érzéseimről.

- Lyn! – ordít be a festős szobámba Rhia, miközben én az utolsó vonásokat csinálom a jelenlegi művemen, ami egy cuki kutyust ábrázol, az egyik vevőm kutyáját aki holnap fogja átvenni ezt a képet. – Lyn!

- Mi van?

- Csengettek! – kiabál ki újra a fürdőszobából.

- Ah, megyek – megtörlöm a kezeimet majd a rongyot visszadobva az asztalkára, elmegyek ajtót nyitni.

Bryan áll az ajtóban és amint felnézek rá, egy halvány mosolyt küld felém.

- Hát te? – őszintén megmondom, hogy meglepőttem mert a buli óta egyáltalán nem beszéltem a fiúval.

- Jöttem egy festményért.

- Hát de...

- Anyám küldött el érte, mert dolga van. Aztán amikor mondta, hogy egy híres-neves Gwendolyn Jonestól kéne átvennem valamit, akkor rögtön kaptam az alkalmon – kacsint. – És hát, mint látod... Itt vagyok.

- Oh, értem – Gwendolyn... még el kell számolnom Nickkel, hogy miért Gwendolynt íratott a képem alá. – Gyere be!

- Miről is csináltál egy festményt? – kérdezi, miközben mögöttem lépked fel a lépcsőkön.

- Anyud beadott egy képet róla és -ezek szerint- édesapádról... Most lesz a szülinapja? – kitárom a festő szobám és előveszem a kész képet amit már félig becsomagoltam.

Odanyújtom Bryannek, hogy nézze meg.

- Igen, most lesz. Nem tudtam, hogy anyám ezt tervezi ajándéknak – mondja aztán ránéz a festményre. – Váó Lyn! Azt tudtam, hogy tehetséges vagy, de hogy ennyire. Durva vagy, pont ugyanolyan mint az eredeti kép.

- Akkor így jó lesz? Mert akkor becsomagolom.

- Tökéletes, mennyit is kell fizetnem? – nyúl bele a zsebébe.

Jaj, ez olyan kínos. Megnézem a kis lapot amire ráírtam minden költségvetést, majd átnyújtok egy számlaszerű kis lapot amire rá van írva minden fontos, na meg a fizetendő. Bryan odanyújta az előszedett mennyiséget, ami picivel több mint amennyinek kéne lennie ezért rögtön nyúlok a pénztárcámhoz, hogy visszaadjak de megállít.

- Hagyd, köszönöm az anyám nevében is. Kurvára tehetséges vagy! – mondja ezzel pedig ki is fordul a szobából.

Lesütött szemekkel követem, majd miután elköszöntünk egymástól, kiengedem az ajtón és visszamegyek a nappaliba, ahol már Rhia fekszik felgöngyölt vízes hajjal a kanapén. Lehuppanok mellé és hátradöntöm a fejemet.

- Na mizu? Bryan kért egy egészalakos meztelen képet magáról? – kérdezi meg vigyorogva. Elnevetem magam, majd a barátnőmre emelem a tekintetem.

- Az anyja csináltatott egy festményt és ő jött érte – vonom meg a vállaimat.

Manó éppen akkor találja jó ötletnek, hogy rámugorjon ezért belemar a kis körmeivel az említett testrészembe. Felszisszenek mire Rhia nagy nehezen leszedi rólam a kis szőrpamacsát és az ölébe veszi.

- Áh, értem. Pedig én kinézném ebből a hímringyóból ezt – neveti el magát. – Mi a terved estére? Péntek van.

- Hmmm, eddig semmi bár... – folytatnám ám a telefonom éles hangja szakít bele a levegőbe. Feltápászkodok és megnézem ki az aki üzent.

"hey, nincs kedved ma egy kis iszogatáshoz?"

- Úgy látszik még is lesz programom! – kiáltom Rhiának.

- Na mi?

"Hmmm, benne vagyok, mikor és hol?"

A válasz azonnal érkezik.

"nálam, gyere át hétkor. hozhatod Rhiát is"

- Este hétre meghívásunk van a Robinson rezidenciára!

- Komolyan?

- Aham – mondom, majd még gyorsan vászolok Nicknek és visszaülök Rhia mellé. – Remélem jössz.

- Igen, de nem maradok sokáig – sóhajt fel.

- Miért?

- Hétfőn vizsgám lesz és kipihent szeretnék lenni holnapra, hogy egésznap tömhessem a fejemet felesleges információkkal – forgatja meg a szemeit mire én megértően bólintok egyet.

- Siethetnél egy picit, mert én már negyed órája itt állok az ajtónál, hogy indulhassunk – kiáltok oda Rhiának aki épp a fülbevalóját rakja be a fülébe.

Iderohan hozzám, gyorsan felkapja a fekete vans cipőit majd kilökve engem az ajtón, elindulunk a barátnőm kocsijával Nickhez. A forgalom miatt beletelik több mint fél órába mire odaérünk a kertes házhoz. Rhia leparkol a lakás előtt majd miután kiszálltam, bevárom a lányt az ajtónál miközben megnyomom a kapucsengőt. Az ajtó szinte azonnal kattan is egyet mire én kitárom és Rhiával be is lépkedünk a kis kertbe. Nick már a bejárati ajtónál vár minket neki támaszkodva az ajtófélfának. Egyik kezevel int egyet, én pedig biccentek egy aprót és együtt indulunk be a nappaliba. A kanapén egy srác ül, a piercinges, és Chelsea is ott foglal helyet.

Na ha ezt én tudom...

Rhia oldalba bök észrevétlenül, majd ő is helyet foglal és el kezd beszélgetni a két ott lévővel. Én a konyhába vezetem magam, Nick pedig követ.

- Mit kérsz inni?

- Mi a választék? – nézek fel rá.

- Bor, de van erősebb italom is, meg... – nem engedem, hogy befejezze.

- Egy vodka tökéletesen megfelel nekem.

- Rossz hatással vagyok rád, Gwen – mosolyodik el, és a kérésemre tölt egy felest.

- Gwen? – kerekednek el a szemeim a becenevem hallatára hisz így eddig senki sem hívott még.

- Meg kell szeretned a nevedet, nem lehetsz örökké csak Lyn Jones. Milyen néven szoktak általában felkeresni téged az emberek? – kérdi és idenyújta nekem a kis poharat, azonnal leguritom a torkomon az alkoholt.

- Gwendolyn Jones – morgom. – Mert ezt írattad a képem alá.

- Pont ezért, kedves Gwen.

- Állj le!

- Szokd meg, mert nem fogok leállni – nevet fel.

- Mennyit ittál már?

- Nem sokat, de mit érdekel ez téged? Ünnepelni kéne hisz neked is meg nekem is már csak egy vizsga van hátra. Tényleg, eljöhetnél kedden megnézni, hogy milyen darabot adok elő – tölt nekem még egyet, miközben feldobja ezt az ötletét.

- Nekem akkor már szünetem lesz.

- És? A legjobb haverod vizsgáját nem néznéd meg szívesen? – húzza fel a szemöldökét.

- Szívatlak. Elmegyek és megnézlek, nyugi – ejtek egy féloldalas mosolyt és koccintok Nick poharával.

Ezután kimegyünk a többiekhez és leülünk közéjük. Idő közben a piercinges srác eltűnik közülünk és elfoglalja az egyik vendégszobát, hisz elégge kiütötte magát a sok piával. Én csak két pohárka vodkát ittam meg, ráadásul úgy hogy közben ettem is, szóval mondhatni semmit sem érzek. Chelseanek még haza kell mennie ma, szóval ő egész éjjel semmit sem iszik, később pedig ő is elköszön tőlünk és elhagyja Nick lakását. Így maradunk hárman lent a nappaliban. Rhia, Nick és én, de nem sokáig hisz Rhia feláll és rám vezeti a tekintetét.

- Mennem kell csajszi. Jössz, vagy még maradsz?

- Ah Rhia, miért mész? – kérdi meg azonnal Nick.

Nem akarok kettesben maradni Nickkel, ilyen állapotban. Mondjuk mióta a konyhában voltunk nem ivott egy csepp alkoholt sem, de azért nem szeretnék hülyeségeket kikotyogni neki, vagy éppen ő nekem.

- Vizsgáim lesznek jövőhéten mindennap, nem szeretnék készületlen lenni. Nos, Lyn?

- Marad – mondja Nick. – Majd hívok neki egy taxit.

Nyelek egy nagyot és elhesegetem a felesleges hülye gondolataimat.

- Okés, ne maradj sokáig! – mondja Rhia, majd Nick feláll és kikísérni a barátnőmet az ajtón.

Amint visszajött hozzám, lehuppan mellém és a kezembe nyom egy papírt. A papírkán különböző galériák állnak, pontosabban négy darab, amik Beverlyben és Beverly Hills környékén helyezkednek el.

- Ez mi?

- Ezek a galériák akarják a festményeidet kiállítani.

- Hogy mi van? – sokkolódok le a hír hallatára és azonnal felpattanok örömömben.

Nick követi a tettem, én pedig egészen a falig hátrálok miközben a papíron lévő dolgokat elemzem.

- Örülsz? – néz rám Nick és elsimítja az arcomból a kusza tincseket.

- Eszméletlenül! Mivel érdemeltem ezt ki? – nevetek fel boldogan és hirtelen egy ölelésbe zárom Robinsont.

Viszonozza a tettem és szorosabban von magához. A fal és Nick között helyezkedek el, így amikor elengedem a fiút, egészen közel kerülök hozzá. Lepillantok Nick ajkaira, és hirtelen teljesen elfeledkezem arról, hogy most éppen mi történik. Nick a két kezével a fejem mellett támaszkodik meg. A szobában csak a hangos szuszogásunkat lehet hallani, na meg az én szívdobogásomat. Ami még jobban felgyorsul amikor Nick az ajkait az enyémekre nyomja. Lehunyom a szemeimet és a nyakát átkarolva viszonzom mézédes csókját. Nick mohón falja az ajkaimat és az egyik kezét leengedi a derekamra, és közelebb húz magához. Még mindig a falnál állunk amikor óvatosan meghúzom az puha alsó ajkát a fogammal, mire Nick hirtelen ellök magától és idegesen a hajába túrva néz rám. Cseresznye piros ajkai szétnyílnak, majd eltűnik a szemeim előtt, és már csak annyit hallok ahogy beleüt valamibe és felordít.

Szinte ösztönösen cselekszem amikor felkapom minden cuccomat, és kirohanok a házból. Remegő kézzel veszem elő a telefonomat, és a kis papírt ami nálam maradt, összegyűrve dobom el az utcán. Tárcsázom az egyik taxi társaság számát, majd leülve egy padra várom meg a rendelt kocsit.

Ahogy haza érek azonnal beesek az ágyamba, miközben folyamatosan a történteket játszom le újra magamba. Hajnali háromig próbálkozok az alvással, de amikor rájövök, hogy ez már nem fog menni, bemegyek a festős szobámba és nekiállok folytatni az égboltomon lévő fénylő holdat.