Egy évvel később...

- Hallod csajszi... a hajvasalódat nem hagynád itt? Kárpótlásul? – rohan ki Rhia a fürdőszobából a kezében a fekete hajvasalómmal, miközben felveszi a cuki kutyus nézését.

Nevetve csóválom a fejemet, hogy biztos nem hagyom itt, hisz nem rég vettem. Tovább pakolgatom a cuccaimat a kartondobozokba és amint megtelik lezárom a tetejét.

- Nem lehetsz ilyen – szólalkozik fel újra a barátnőm aki továbbra is a kezeiben tartja a hajvasalóm.

- Jól van. Legyen, de most miattad újat kell vennem – sóhajtok, pár pillanat múlva pedig nekiindulásból hátulról rám ugrik mire a dobozok közé zuhanunk. – Áú! – kiáltok fel fájdalmasan, de nem sokáig bírom ki nevetés nélkül, ahogy Rhia sem.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – mondogatja hangosan egyenesen a fülembe. – Majd Nick vesz neked egy másikat.

- Ez nem így megy.

- De így megy, hisz most költöztök össze – borzolja össze a hajamat majd magához szorítva az elkobzott tárgyat, feláll és segít tovább pakolni.

Még bő egy óra elteltével is van pár dolog amit nem sikerült összekapni de azt majd a következő körben hozzuk el innen. A barátnőm segít betuszkolni a kocsimba a dobozokat. Amint ezzel készen vagyunk, megölelem. Nagyon szorosan ölelem magamhoz mintha most látnám őt utoljára.

- Nem egy másik kontinensre költözöl, Lyn – nevet fel de ő is viszonozza a gesztusom. – Nyolc percre leszel tőlem gyalog. Még ittasan is "haza" tudsz jönni.

Felnevetek, de még percekig ölelkezve állunk a felhajtón. Hiányozni fognak a Rhiával való közös dolgok, meg a ház is nagyon hiányozni fog. Igazából minden emlékem ami ide kötődik.

- Na menj... Nick már vár – enged el. – Amúgy meg, lesz még egy köröd – emlékeztet, majd még miután váltunk pár szót, beülök a volán mögé és kihajtok a régi házam elől.

Rhiának igaza van, hisz gyalog tényleg nyolc percre van a közös lakásunk Nickkel a régi házunkhoz, így kocsival fele annyi, egy picivel több talán.
Pontosan öt perc múlva hajtok be a nyitott garázsba ahol Nick kocsija is áll. Kinyitom a csomagtartót és egy dobozzal a kezemben lépkedek be a hátsó ajtón, egyenesen be a házba. Még a bútorok kicsomagolatlanul állnak a jövendőbeli helyükön. Nicket pillantom meg az egyik sarokban ahol az egyik komódot szereli össze.

- Nick!

Azonnal felnéz, és csillogó szemekkel mér végig. Leteszem a dobozt a padlóra majd odalépkedek hozzá és leguggolok. Az ajkaira nyomok egy aprócska puszit ami később szenvedélyes csókba vált át.

- Még maradt cuccod vagy már az összeset elhoztad? – kérdi két csók váltás között. Elmosolyodom és beleülök az ölébe miközben a szürke pólója alá simítom a kezemet, mire beleremeg az érintésembe.

- Még van egy köröm, de Rhia tud várni – motyogom és apró puszikkal kezdem el behinteni Nick nyakát.

- Akkor még nem adom oda a meglepetésem – szólal meg hirtelen. Azonnal megállok és mélyen a szemeibe nézve fürkészem az arcát.

- Meglepetés?

- Igen, de addig nem tudod meg, míg az összes cuccod itt nem lesz – vigyorodik el. Istenem, mennyire imádom a gödröcskéit. – Én a helyedben sietnék!

- Nick! Ne csináld már! – biggyesztem le az alsó ajkam, majd hirtelen erősen megfogva a derekamat, feláll, engem magával húzva. Nyom egy puszit az orromra, majd a homlokomra miközben végig simít a hajamon.

- Gwen, menj – suttogja a fülembe, én pedig durcás arckifejezéssel hagyom ott Nicket. Azonnal utánam jön, hogy segítsen kipakolni a bent maradó dobozokat a kocsimból, így tíz perc elteltével már a garázsban sorakoznak fel a cuccaim.

- Fél óra! – mutatom fel neki a mutatóujjam, hogy tudatosítsam benne azt, hogy hamarosan muszáj lesz megmutatnia a meglepetést.

Ő bólint egyet majd megveregetve a kocsit, int, hogy szálljak be. Így is teszek és beszállva az autómba, kihajtok a főútra és visszavezetek a régi házunkhoz. Ez az utca egy konkrét zöld övezet. Mindenhol fák sorakoznak végig minden háznál. Bokrok milliónyi, és megannyi virág lepi be a rikítóan zöld füves területeket. Kihajtok az utcánkból, és ismét öt perc múlva már a régi lakásunknál állok. Leparkolok, kiszállok és felsétálok. Belépek a nappaliba és szólok Rhiának, hogy ismét itt vagyok.

- Kivasaltam a hajam! – jön ki boldogan a fürdőszobából miközben felveszek egy dobozt és a barátnőm felé fordulok.

- Nicknek van egy meglepetése – bököm ki hirtelen.

- Megkéri a kezed? – kerekednek ki a szemei Rhiának. Nyelek egy nagyot és a fejemet rázom.

- Csak nem – mondom ki gyorsan. – Még csak egy kicsivel több mint egy éve vagyunk együtt.

- De összeköltöztök. Ez egy ok arra, hogy gyűrűt vegyen – gondolkozik hangosan a barátnőm.

- Nem hinném... Na gyere, segíts – terelem a témát és biccentek a fejemmel az ajtó irányába. Ketten kihordjuk az utolsó dolgaimat is a kocsimba. Amint végzünk bezárom a csomagtartót és Rhia felé fordulok.

- Majd hívlak!

- Azonnal! Kíváncsi vagyok mit tervez – csapja össze a kezeit.

- Hát még én – nevetem el halkan magam majd ma már harmadjára is megteszem azt az utat amit mostmár vakon is megtudnék tenni.

Ahogy egyre közelebb vagyok a házhoz, egyre jobban izgatott vagyok, hisz tényleg fogalmam sincs, hogy mire készül Nick. Befordulok az utcánkba, majd amint a házhoz érek, már pattanok is ki. Felszaladok a lépcsőkön egyenesen be a lakásba. Megállok a nappali kellős közepén és elkiáltom magam.

- Nick! – az alsó szinten sehol sem találom a barátomat. – Merre vagy?

- Fent! – hallom meg a hangját, és a lépcsőfokokhoz veszem az irányt.

Fellépkedek és a hang felé veszem a lábaimat. Összesen három szoba helyezkedik el a felső szinten. Egy fürdőszoba, egy vendégszoba, és egy nagy térrel rendelkező szoba óriási panoráma ablakokkal amit még mi sem tudunk, hogy hogyan fogjuk berendezni és, hogy mire fogjuk használni.

- Na?

- Gyere a nagyszobába.

Így is teszek. Amint belépek szinte elakad a lélegzetem. Hirtelen azt sem tudom, hogy hova nézzek, ezért kikerekedett szemekkel pillantok rá Nickre.

- Meglepetés!

A szobában a nagy ablak előtt egy festővászon helyezkedik el, ami mellett a falhoz tolva egy fehér szekrény áll. Annak a polcain új festékek csücsülnek, új ecsetekkel és minden féle festészeti kellékkel. A falakon néhány festmény van, vannak köztük amiket én csináltam, de van ami a kedvenc festőimtől vannak. Az ablakokból bejövő napfény szépen megvilágítja az egész helyiséget. Nick odamutat a másik falra amit eddig nem is néztem meg alaposabban. Végigpásztázom a középen lévő festményt. Egyetlen egy mű lóg a falon, más nincs is ott. A napsugarak szépen világítják meg a Moonlightot. Elmosolyodom és pár másodperc múlva már Nick nyakában csüngök.

- Szeretlek – suttogom az ajkaira, mire ő közelebb vonva magához megcsókol.

- Én is szeretlek. 

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

[ nagy köszönet az egyik legjobb barátnőmnek, hogy megfestette a Moonlightot ]