Lassan másfél hét telt el úgy, hogy egy szót sem váltottam Nickkel. Nem tudom, hogy miért, és egyáltalán miért változtatta meg az az este az éppen kezdődő barátságunkat. Ez egy örök rejtély marad számomra. Bár attól függetlenül, hogy Nick és én köztem most nem rózsás a kapcsolat, folytattam a Chelseas tervemet, még pedig azt, hogy hozzam össze őket újra, hisz megérdemlik egymást, és mind a kettőjüknek ugyanúgy jár az a bizonyos boldogság. Így hát amikor azon a pénteki napon, Chels átjött hozzánk és elkezdtük megírni a szöveget, meg elkezdeni a prezentációt, rákérdeztem Nickre.
Igazából elmeséltem neki, hogy miért lettem jóba Nickkel, -azért még sem akarom, hogy azt higgye, hogy több van Nick és én köztem mint barátság-, aztán azt a bulis esetet is elmondtam, amikor megismertem Robinsont. Pár részletet azért kihagytam, de hivatalosan is elkezdtem megszerettetni magam Chelseaval. Bár még nem nyílt meg teljesen előttem, és nem sok dolgot mondott el a szakításról, azért még próbálkozom.

Április vége felé járunk, és még augusztusig van pár hónap, hogy Nick és Chelsea ezeket együtt tölthessék.

Így hát folytatva a tervemet, a mai napot is Chelseaval töltöm egy kávézóban, ahol az utolsó simításokat végezzük el a szövegeken. Felosztjuk, hogy ki melyik részletet fogja mondani, és, hogy milyen sorrendben fogunk majd menni.

- Szerintem ezt majd én mondom, mert ez a téma még úgymond érdekel is – nevet fel, majd a banán turmixért nyúl, amit nem rég rendeltünk, bár én még mindig a kávékat preferálom, így most is egy jeges változatot szürcsölgetek.

- Okés, és akkor majd én mondom a következő bekezdést! – kihúzom az említett sorokat zöld szöveg kiemelővel.

Tovább folytatjuk a munkát, egészen addig amíg egy pici csilingelő hang ki nem szakít minket a tanulásból. Automatikusan emelem fel a fejemet, hogy megnézzem ki az új vendég, de ahogy meglátom, azonnal visszateszem magam az eredeti pozíciómba, és a kávémnak szentelem minden figyelmemet.

- Mi van, Lyn? – kérdi Chels, és ezzel az időben ő is megnézi az illetőt, aki biztos most foglalja el a helyét, pár srác társaságában. – Oh, ez nem lehet igaz!

- Ne nézz rá, csak rosszabb lesz!

- Várj, miért csinálod ezt? – fején találta a szöget.

- Mit? – értetlenkedem és végre szedek annyi bátorságot, hogy felnézzek.

- Nickkel te jóban vagy! Akkor miért csinálod ezt?

- Nem csinálok én semmit! – kezdek ellenkezni rögtön.

- Lyn!

- Jól van... Nem igazán beszélünk már az elmúlt másfél hétben – bököm ki az igazat.

- Miért nem?

- Mert volt egy kis nézet eltérésünk – amúgy ez nem is nagy hazugság. – Nem megyünk inkább? – nézek a kiürült üvegeinkre, a számlára az asztalon amit már ki fizettünk, és az immár kész szövegre, amit már csak be kell magolnunk.

- Ahh, de – mondja. – Menjünk.

Felállok az asztaltól, összecuccolom a holmimat, és Chelsea mellett távozom a kávézóból. Még az ablakból Nickre pillantok, aki azt a pulóvert viseli, amit még három napja adtam neki vissza kimosva. Akkor is csak annyi volt a beszélgetésünk, hogy "tessék" aztán pedig az, hogy "kösz".

- Ha elmondod, hogy mi volt az a nézeteltérés akkor, én is elmondom, mit gondolok arról, hogy újra kezdésről Nickkel – na már alkudozik is, szuper.

De mivel mindenképp meg kell tudnom, hogy mit gondol Chels ezért kitalálok valami nagy hülyeséget, hogy összevesztünk Nickkel, amikor Bryannel elmentem egy nem randira, és blablabla. Félig amúgy igazat is mondtam.

- Oh, értem. De Nick nem haragtartó típus, szóval hamar kibékültök.

- Ha nem haragtartó, akkor ti miért nem békültök ki, és folytatjátok ott ahol abba hagytátok? – kérdem.

- Azért mert én nem vagyok egy könnyen bocsájtó típus. Nekem sok idő kell mire elfogadom azt ami megtörtént, feldolgozom, és aztán pedig megenyhülök. De most még ez nem történt meg, de amúgy igen, kibékülnék Nickkel és folytatnám vele. De még nem most.

- De hát augusztus végén mész el!

- Tudom, de nekem még kell egy kis idő! És ki tudja, lehet, hogy megtudjuk csinálni a távkapcsolatot.

Hát nagyon kétlem, hogy azt kibírná egy kapcsolat, hogy több ezer kilóméter van köztetek de persze ezt nem hangoztatom Chelsea előtt.

Még negyed órát együtt sétálgatunk Chelseavel, amikor pedig elköszönünk egymástól, mindketten különböző irányba indulunk. Chels gondolom haza megy, de én egy hobbi bolt felé veszem az irányt. Festékeket kell vennem, és mivel a közelbe van egy jó kis üzlet ezért miért nem tölthetném el a kellemest a hasznossal?

Amikor odaérek a bolthoz, belépek, mire az eladó már törzsvásárlóként tekintve rám, kedvesen köszönt engem. Visszaköszönök, és neki indulok a festékeknek. Általában akrillal dolgozok, ezért ezekhez a polcokhoz lépkedek. Leveszek egy bíbort, egy akác színűt, majd sorra pakolgatok bele a kosaramba különféle színeket. Mivel egy új festményen kezdtem el dolgozni, -amit az azutáni napon kezdtem el, hogy Nickkel megszakítottuk a kapcsolatot-, ezért leveszek egy feketét, fehéret, szürke és homok színűt is. Körül belül húsz darab kis üvegcse foglal helyet a kiskosaramban, ezért nagy nehezen de ráveszem magam, hogy elinduljak a kasszához.

Kifizetem a kért mennyiséget, majd egy zacskóba belepakolgatva a színeket, távozok a helyiségből.

Mivel most gyalog jöttem városba, ezért így is sétálok haza. Igaz fél órába telik mire a lakásunkhoz érek, de megéri mert legalább kiszellőztetem a fejemet és rendezem magamban a gondolataimat.

Amint belépek a nappaliban, elordítom magam, hogy megjöttem és, hogy a művész szobámban leszek, na meg, hogy Rhia ne zavarjon, tudatom vele, hogy be ne jöjjön.

Felcuccolok két üveg vízzel, és egy tál eperrel, majd az új festékeimmel bemegyek a szobámba. Kipakolok az újdonságaimat, és gyorsan átveszem a ruháimat régi göncökre. Felfogom a hajam, de hagyom, hogy pár tincs lehulljon az arcomba. Kezembe veszem a kedvenc ecsetemet, és az elkezdett festményemet folytatom tovább.

Igaz még csak pár vonást csináltam, és még fogalmam sincs, hogy ebből az egész képből mi lesz, de majd a végén úgy is kialakul. Ez csak is az éppen bennem dúló érzésektől függ.

És mivel most csak Nick kattog az agyamban, ezért ennek gondolatára mártom bele a fekete festékbe az ecsetem.

GYEREKEK MEGYEK 5SOS KONCERTRE BELGIUMBA MEGHALOK
barbi