Mivel az egész épületben egy lift sem található, ezért ahogy megkapjuk a nénitől a szobához való kulcsot, elindulunk felfele a lépcsőkön. Harmadik emeletre kell, hogy menjünk és még csak pár lépést tettem meg, de már most azt érzem, hogy kiköpöm a tüdőmet. Nick csendben kullog utánam, nem szól hozzám, nem kezdeményez semmilyen társalgást, egy szóval kussol.

Már csak pár lépcsőfok választ el a célig, ezért ezeket már párosával teszem meg. Sokkal hamarabb érek fel az adott emeletre mint Nick, ezért picit bevárom őt. Mikor megpillantom a fejét, elindulok a szoba felé ami a huszonötös számot viseli. Meg is találom, belenyomom a kulcsot a zárba, ami majdnem bele is ragad hisz nagyon nehéz beledugni, de nagy szerencsémre sikerül, az ajtó pedig kitárul.

Átlépek a kopott küszöbön és bekukkantok az aprócska szoba részlegbe, ahova egy kis fürdőszoba is társul. Nem olyan rossz mint gondoltam. A padló szőnyeggel van levonva, a falak pedig fehérre vannak lefestve. Néhol kicsit kopott területek láthatóak de nem annyira feltűnő. Beljebb lépkedek, és lecsekkolom a nagy francia ágyat. Tehát, hogy mostmár itt leszögezem a dolgokat. Valamelyikünk a földön fog éjszakázni, és nagyon remélem, hogy nem én leszek az.
Az ágy két oldalán van egy-egy kis szekrény amiken régi fajta lámpák vannak elhelyezve. Lehajolok és felkapcsolom az egyiket, hisz a függönyök el vannak húzva és így még sötétebb a szoba. Még én odaoldalgok a nagy ablakhoz, hogy elhúzhassam a függönyöket és a sötételőt, addig Nick megnézi a fürdőszobát. Mivel nem ad hangot arra, hogy nem jó, vagy esetleg koszos ezért úgy vagyok vele, hogy nem érdekel már a mellékhelyiség, inkább leülök az ágyra. Hátra teszem a kezeimet ezzel támasztom meg saját magam. Felnézek Nickre aki épp abban a pillanatban lép az ablakok elé. Felsóhajtok, felállok majd elindulok az ajtó felé.

- Elmegyek kajálni – jelentem be, és már lépek is ki a szobából, ám Nick utánam szól.

- Lagzi van az étterem részlegén!

- Érdekel engem szerinted? – kiáltok vissza majd a lépcsők felé veszem az irányt.

Lebattyogok rajtuk, majd ahogy leértem a hallba, elfordulok jobbra a hang felé. Benyitok a nagy barnával lefestett fa ajtón, és megpillantom a nagy tömeget. Ah, észre sem fogják venni, hogy egy emberrel több van ebben a nagy nyomorgásban.

A svédasztal felé sietek, miközben meglátom a mennyasszonyt. Huszonhat évesnek saccolnám, ezért biztos vagyok benne, hogy a férje is fiatal. Akkor gondolom ez egy jó kis alkohollal fűtött lagzi lehet. Előveszek egy tányért és felpakolgatok rá különböző kajákat. Köretnek salátát és burgonya krokettet választok, melléjük meg mindenféle husit. Veszek egy villát, és miközben megpróbálok beleolvadni a tömegbe, elfogyasztom a vacsorámat.

Meglátok egy pincért aki egy nagy fém tálcával járkál amin pezsgők vannak rápakolva. Lekapok kettőt, miközben elmegy mellettem és azonnal le is húzom őket. Ki akarok egy kicsit kapcsolni, ezért újabb alkohol után nézek. Mikor már a hatodik pohár pezsgő folyik le a torkomon, ezzel kellemes égető érzést keltve, valaki megfogja a vállamat és elkezd tolni körbe-körbe. Aztán elordítja magát, egyenesen bele a fülembe.

- VONATOZÁS! – hangján hallatszik, hogy már ő sem józan, de ahogy érzem én sem vagyok már az. Sőt...

Elnevetem magam a kijelentésére, és elkezdem lóbálni a kezeimet a zene ütemére. Egyre többen csatlakoznak a vonatunkhoz, és lassan már az egész bagázs körbe szalad velünk. Mindenki ujjong, visítozik, na meg énekel. Hangosan, de még mennyire hangosan. Elordítom magam, hogy "éljen az ifjú pár", mire mindenki azt kezdi el kántálni.

Épp az ajtónál fordulunk be, amikor látom, hogy Nick is lemerészkedett, hisz végre bejött az étterem részlegébe. Már elkezdenék örülni a hülye fejének amikor rájövök, hogy nem is kéne érdekeljen, hogy itt van. Kiszakadok a vonatból, és pia felé indulok. Megtalálok egy egész üveg pezsgőt, ami már szerencsére nyitva van, és nagyokat kortyolok belőle. A csípőmet ringatom a zene ütemére miközben vedelem a jóleső alkoholt.

Nick a pult másik szélén áll és jókat falatozik a finomságokból. Ám amikor észrevesz, kikeredik mindkét szeme és elindul felém. A pezsgőmre mutat. Elakarja venni tőlem. Na azt már nem! Eliszkolok előle mielőtt ideérne, és bemegyek a táncoló tömegbe. De jön utánam, én pedig egyre gyorsabban iszom az utolsó kortyokat. Valaki hirtelen kikapja a kezemből, de nem Nick az, hanem valami másik pasi aki táncra hív. Megvonva a vállaimat, igent mondok és táncolni kezdek a sráccal. Nick egyre közelebb van, de én egyre távolabb kerülök tőle, mert táncpartnerről táncpartnerre cserélődök. Amikor végre kijutok a tömegből, keresek egy szabad asztalt ahova leülök. Ott is találok valami innivalót de az már valami gyenge koktél. Elkezdem szürcsölgetni, és tovább üldögélek ott egyedül, annál az asztalnál.

Már vagy egy óraja ülhetek itt ezt a szar koktélt ízlelgetve. Az ereimben még mindig tombol az alkohol, de ha innen felállok, akkor Nick megtalál és kioktat. Azt meg nem szeretném. Nagyon nem. Ám amire nagyon nem számítok, hogy épp az említett személy dölöngél ide hozzám. Nick is ivott, látszik rajta és emiatt egy picit megkönnyebbülök, hogy nem fog nekem állni amiatt, hogy miért ittam.

Elém áll, kinyújtja a kezét felém amit vonakodva de megfogok, ezáltal hirtelen felránt magához. Picit elsötétedik előttem a kép, de ahogy tisztul a látásom, akkor tudatosul bennem, hogy Nick ajkaitól pár centi választ el. Nyelek egy nagyot, de mire bármit is átgondolnék, beletúrok a hosszú tincsei közé. Haja selymes és egyszerűen órák hosszán át tudnám fogdosni. Látom ahogy elmosolyodik, és közelebb húz magához. A tenyerei a csípőmnél pihennek, amit egy új zene ütemére kezdek el ringatni. Nyomok egy puszit az orrára, és eltávolodok tőle. Összekulcsolom az ujjainkat és behúzom a táncoló emberek közé. Magához húz ismét és így kezdünk el mozogni együtt. Kezeimet a nyakára vezetem, miközben a haja alját piszkálgatom.

- Le kéne vágatnod!

- Mit? – kérdezi.

- A hajaaaaaad – vigyorodok el, de szerintem ez inkább látszik vicsorgásnak.

- Ne már, Lyn! A lányok pedig imádják a hajam – ellenkezik.

- Akkor én kivétel vagyok – játékosan rákacsintok, mire ő elneveti magát. Rég éreztem magam ilyen szabadnak.

- Ez a tény elszomorít – tettetett szomorúsággal lebiggyeszti az alsó ajkát, mire a mutató ujjammal megpöccintem. – Hé!

- Mennyit ittál?

- Hát kevesebett mint te, az biztos – egyik kezét leveszi a derekamról, majd összeborzolja a hajam.

- Utálom ha ezt csinálod! – panaszkodok. A semmiből jut eszembe valami, ami nem is idetartozik. – Kell egy telefon töltő!

- Van egy a kocsimba.

- Mi?

- Mi? – kérdez vissza.

- Volt egy töltő a kocsidban, de azért mi bejöttünk egy éjszakára egy motelbe? – vonom fel a szemöldökömet.

- Mostmár mindegy – von vállat, én pedig emiatt egy rosszalló pillantással jutalmazom meg Nicket.

- Nem megyünk inkább innen? – biccentek a kijárat felé, mire Nick bólintva egyet, kihúz a tömegből.

Együtt lépkedünk ki a kocsi parkolóba a töltőért, miközben egymásra támaszkodunk, hogy ne essünk el. Odaérünk Nick autójához, mire ő nagy nehezen kikeresi a kulcsot, majd kinyitja a járművet. Gyorsan megkeresi a fehér kábelt, majd idenyújtja nekem. Elveszem tőle, és hogy ne veszítsem el, belenyomkodom a melltartómba. Nick ezt persze végig nézi, mire hangos kacarászásban köt ki. Bezárja az autót és rám néz.

- Most komolyan? – mutat a melleimre, ahol van a töltője.

- Valami bajod van vele?

- Nem, nincs – emeli fel védekezően a kezeit majd ismét átkaroljuk egymást.

Így lépkedünk vissza a motelbe, és ugyanígy ballagunk fel a milliónyi lépcsőkön. Tíz perc telik mire felérünk a harmadik emeletre és ahogy kinyitjuk a szobánk ajtaját, már be is zuhanunk az ajtón.

Az első utam a fürdőszobába vezet, hogy lemossam az arcomról a sminket. Mielőtt még ki mennék a helyiségből, felkötöm egy laza kontyba a hajamat. Végig nézek magamon és ekkor jövök rá, hogy én így biztos, hogy nem alszok el. Leveszem a pólóm, meg a nadrágom, majd egy szál fehérneműbe lépkedek ki a mosdóból.

Nick a nagy ágyon elterülve fekszik, és csak ekkora veszem észre, hogy már alszik is. Na szuper, akkor még is én alszok a földön. Mielőtt beágyaznék magamnak a padlón, felveszem Nicknek a fekete nagy belebújós pulcsiját, pizsama gyanánt.

Lehuppanok a kemény földre, és a fejem alá nyomok egy párnát. Lehunyom a szemeimet, és azonnal álomba szenderülök...

Villámlás, villámlás, dörgés. Egy újabb dörgés, amit egy nagyobb villámlás követ. Erre kelek fel, nem sokkal azután, hogy végre elaludtam. Dörgés. Megrezzenek a nagy hangra, mire megdörzsölöm a homlokom. Mindig is utáltam a viharokat, de most így félig ittasan de félig másnaposan még rosszabb. Amikor már a tizedik villámlást látom meg, hirtelen felülök. A teljes sötéttségben felállok és elbotorkálok az ágyig. Óvatosan lefekszek Nick mellé, és ismét próbálok elaludni.

Pár perccel rá, hogy én befeküdtem a takarók közé, Robinson mocorogni kezd mellettem és átfordulva a másik oldalára, magához húz szorosan, és a kezeivel átkarolva a derekamat, nyújt biztonságot nekem.