Reggel a szokásosnál hamarabb kelek fel a telefonomból áradó ébresztőre, ugyanis picit korábbra állítottam be, hogy jelezzen mert ma van Rhia születésnapja, szóval elő kell készülnöm pár aprósággal. Elsőnek gyorsan elindulok a fürdőszoba felé, hogy rendbe szedjem magam és később azzal már ne is foglalkozzak. Elintézem a reggeli rutinomat egy háromnegyed óra leforgása alatt, aztán halkan összeszedem a telefonomat, a pénztárcámat és a lakáskulcsomat, majd elindulok a házunkhoz közeli fánkoshoz, a Bluehoz, ahonnan mindig szoktuk venni a fánkot.

Út közben gyorsan rádobok egy üzenetet Nickre, hogy akkor ugye nem felejti el, hogy jönnie kell hozzánk. A válasz szinte azonnal megérkezik, amiért picit megnyugszok, hogy már fent van és már nem alszik. Még írok egy utolsó üzit, hogy vegyen már héliumus lufikat valahonnan, majd elrakom a telefonomat a farmerom zsebébe mert közben megérkezek a Bluehoz. Belépek, és öt perc alatt le is zavarom a vásárlást. Kettő nutellás fánk, kettő oreos, egy sima tejcsokis és fehércsokis, na meg vagy négy darab különleges kinézetű is amit belepakoltatok a dobozkába.

Amint végzek, sietve indulok vissza haza, hogy még előkeressem a 21-es számú gyertyákat. Amikor visszaérek, hálát adok az égnek, hogy Rhia nem kelt még fel. Kiszedem a fincsi fánkokat a dobozból, majd szív alakban egy tányérra pakolgatom őket. A szívecske közepébe rakok még kettő fánkot, amikbe az előkeresett gyertyákat belenyomom a finomságba. Amint ezzel kész vagyok, a telefonom pittyen egyet.

"itt vagyok a ház előtt, engedj be"

Azonnal az ajtóhoz rohanok, és kimegyek a kapuhoz, beengedni Nicket. Az egyik kezében három lufit fog, a másikban a cicust miközben a cicás dolgok is mellette hevernek.

Összeszedem mellőlle a macska játékokat, a cicu házát és a kaját, majd előre engedve Nicket betessékelem a házba. A cicát azonnal elengedi, aki félénken megáll a nappali közepén és nem mozdul onnan. Halkan behordom a lakásba a cuccokat, amiket leteszek a kanapéra, majd felveszem a cicut a kezeimbe és Nick felé fordulok.

- Na, kelthetjük Rhiat? – vonom fel a szemöldökömet vigyorogva, mire Nick bólint egyet és ezáltal együtt indulunk el Rhia szobája felé a cicussal a kezemben.

Halkan lenyomom a kilincset, majd miután belépkedünk a szoba közepére, odarakom a cicát Rhia arcához. A kis szőrpamacs azonnal el kezd játszani a barátnőm hosszú fürtjeivel, amivel ébredésre készteti Rhiat.

- Lyn, tudod, hogy szeretem ha piszkálják a hajam de most azonnal hagyd abba mert aludni akarok... – motyogja az ágyban fekvő lány miközben átfordul a másik oldalra, amiért a cica követi a haja mozgását és még jobban rátámad Rhia fejére. – Áú! Mit csinálsz?

- Én semmit – nevetek fel, amire Rhia azonnal felül az ágyban, így a cica szomorúan veszi észre, hogy mostmár nincs mivel játszania.

- Miért van itt Nick? – ráncolja a homlokát, mire én csak a háta mögött lévő kis állatkára mutatok.

- Boldog születésnapot! – kiáltjuk el magunkat egyszerre Nickkel, mire a barátnőm hátrafordul, hogy megnézze mi az amire mutattam az előbb.

- Jézusom! Ő az enyém?? – sikkantja el magát boldogan, és szinte azonnal magához kapja a cicust. – De aranyos vagy! – gügyögi a cukiságnak.

- Jó kis ajándékot találtunk ki neked? – kérdezi Nick az arcán egy nagy mosollyal.

- Igen, igen, igen és igen – mondogatja. – Köszönöm szépen!

- Na gyere reggelizzunk – közlöm és azonnal elhagyom a szobát, hogy meggyújthassam a gyertyákat.

Még Rhia meg Nick kiérnek a konyhába addigra már a két kis gyertya égni kezd. Rhia magához öleli a cicát és úgy jön ide hozzám, engem is megölelni. A kicsi nyávog egyet, majd a gyertyákra mutatok, hogy ideje lenne elfújni. Rhia így is cselekszik, egy kívánság kíséretében elfújja a gyertyákat mire mi tapsolni kezdünk.

- Mit kívántál? – kíváncsiskodik Nick, mire Rhia már szólásra nyitja a száját de én félbe szakítom.

- Hé! Nem teljesül a kívánságod ha elmondod! – mondom, majd Nick felé fordulok. – Te meg ne kíváncsiskodj mert megöregszel!

- Ah, ez csak egy hülyeség Lyn! – nevet fel az előttem álló fiú. – Nevezd el a cicát! – intézi a mondandóját Rhiahoz.

- Okés... lássuk csak – felemeli a szőrpamacsot és jobban szemügyre veszi. – Manó!

- Manó?

- Igen, olyan kis pici, ezért Manó lesz! – mosolyog.

- Te idióta vagy – nevetek. – Kisfiú cica, nem lány! És amúgy is, hamarosan megnő!

- Gwendolyn, te inkább csak maradj csendben – visszakézből megkapom a magamét Rhiatól amiatt, hogy megszóltam a cicu nevét.

- Rhiannon! – visítom, mivel azon a nevemen szólított amit egyszerűen ki nem állhatok.

- Gwendolyn? – fordul felém Nick.

- Szuper – morgom, és inkább odamegyek a kanapéhoz, hogy elrendezhessem Manó cuccait. – A házát hova rakjam?

- Én azt hittem, hogy csak simán Lyn vagy! – háborodik fel Nick.

- Hinni tudod hol kell... – forgatom meg a szemeimet, majd mivel Rhia nem válaszol ezért én választok helyet a fekvőhelynek.

- Oh Lyn, Nick az egyik legjobb barátod, most miért baj, hogy tudja a teljes neved? – kérdezi Rhia.

- Mindegy... tessék Gwendolyn Jones vagyok! De ha egyszer is kiejted ezt a nevemet, akkor biztosíthatlak arról, hogy nem állok jót magamért – a mondanóm végére megrebegtetem pilláimat, és egy apró mosolyt is megejtek.

- Jó, csak nyugi! – hirtelen megérzem Nick nagy tenyerét a vállamon ami miatt kiráz a hideg.

Próbálok nem feltűnően kitérni az érintése alól, amire segítsegemre jön a telefonomból kiáradó hangos csörgés. Azonnal a hang irányába indulok, és amikor megtalálom a telóm, felemelem, hogy megnézzem ki hív. Egy ismerős szám éktelenkedik a kijelzőn ami miatt a szívem ki hagy egy-két ütemet. Azonnal fel is veszem, és a fülemhez emelem a telefont. Elvonulok a szobámba, hogy nyugodtan beszélni tudjak Mrs. McCarthyval akinek van a művészeti galériája.

Körül belül tíz percig beszélhetek vele, amikor közli, hogy most le kell tennie és, hogy nagyon sajnálja. Becsúsztatom a gatyámba a telefonomat és visszamegyek a többiekhez. Mivel Rhianak ma van a születésnapja van, ezért nem mutatom a szomorúságot az arcomon, viszont a szemeimben könnyek telnek meg. Amint belépek a nappaliba azonnal felém fordulnak, és szinte azonnal leveszik, hogy valami bajom van. Megelőzöm a kérdésüket, és inkább előre válaszolok.

- Nem én nyertem meg azt, hogy kiállítsák a festményemet a galériában.

- Mi? Kivel beszéltél? – Rhia azonnal feláll és iderohan hozzám. Nick azonnal követi, és egyszerre ölelnek meg mindketten.

- A tulajdonossal – nyelem vissza a könnyeimet.

- Jó! Mondom, hogy mi lesz – kezdi a barátnőm. – Ma nem megyünk be az egyetemre. Elmegyünk a városba és együtt töltjük a mai napot! Nick ha akarsz hívhatod a haverjaidat is – pillant a fiúra aki bólint egyet és előveszi a telefonját, hogy üzenjen a többieknek. – Elfelejtjük, hogy ez valaha is megtörtént közben pedig megünnepeljük a szülinapom. Jó?

- Jó – mosolyodok el szomorúan.