Ajkaim eltávolodtak egymástól az izgalomtól és alig észrevehető remegésbe kezdtek. Hangom nem találta megszokott tónusát elsőre, de ez nem tántorított el. Olvastam.

- "Új esztendő számítás indult. Legutolsó kísérletünk számottevő mellékhatással lepett meg bennünket, melyeket jegyzetbe szedek én, Alexia Graymont."

A teljes garázs kultikus némaságba süppedt a ritka és gyengéd fényben, míg a szavakat olvastam. A fekete tinta sziporkázása olvasható szavakba állt a ragyogásban, melyet úgy tűnt, egyedül én láttam csak. Nem szóltak, nem is láttam az arcukat, de szívük dobbanása most egységes ritmusban vert.

- "Minthogy e sorokat olvasod, tudom, gyermekem vagy. A szemed, a látásod, akárcsak az enyém. Nem véletlen. Az anyag, mit tintaként használok, csak a Kiscsillag fényében ragyog azon a bizonyos frekvencián, mely eredeti kísérletünk katalizátor eleme volt. Ezt a frekvenciát csak én látom és gyermekem, aki szemem színét örökölte."

A következő sorok pontról pontra leírták a félresikerült kísérletről látott álmomat kiegészítve a pontos létszámmal, hogy hányan vettek részt benne, mennyi állati DNS-, és vérmintát vettek, aminek száma több százra rúgott, és a kísérlet eredeti célját is.

- "Nagy volt a célunk, talán túl nagy is. De a természet erőinek igába hajtása mindig is az emberiség vágya volt. Hatalmat s erőt sóvárgó faj vagyunk. Mi megtehettük. Az állati és növényi világ csodálatos tulajdonságait megfejtettük, tervező elemeire bontottuk és beleszőttük az emberi, korlátolt szervezetbe. Tökéletesítettük. Eddig nem látott lehetőségek útját tártuk fel. Tervező-részecskék szintjén egyesítettük az összegyűjtött összes tulajdonság pozitív elemeit és a holdsugár frekvenciáját katalizátorként használva aktiváltuk. Ez volt a cél. Egy limitáló rendszer beépítése, miszerint csak a Hold fényében aktivizálódnak ezek a tulajdonságok első tesztelésünk során."

- Várj csak! De hiszen te 0-24-ben tudod használni ezeket a képességeket! - csattant fel Matt, mikor levegőt vettem.

- Igen, de azért, mert ez már nem az eredeti terv! - javította ki Kassy - Hiszen a kísérlet nem sikerült, vagy legalábbis más eredményeket hozott, mintsem tervezték. - válasza úgy tűnt elég volt, hogy a srác újra elhallgasson.

- "De nem számoltunk kellő körültekintéssel az emberi tervező-részecskék eltérő affinitásával. Az eltérő hajlandóság és befogadókészség kihívása, mely győzelmünk elé állt, mégis a káosz megjelenésével ütközött ki igazán. Ostobaság volt. A káosz elemmel mindig számolni kell. A véletlen egy szegecs elmozdításával hajókat tud eltéríteni céljukról. Ez egy rosszul zárt ajtó képében vezetett a káosz kirobbanásához és a kimért kísérlet mértékeinek megváltozásával a jelenlegi végkifejlethez."

- Valami nagyon fura a leírásában... - bökött közbe újra Matt.

- Nyilván! Nem mai a nyelvezet, Matt! - Lynda-nak is feltűnt, így képtelen volt szó nélkül hagyni. - Ez a "tervező-részecske" mégi mire akar utalni pontosan? Atomok?

- DNS - adtam választ - Genetikai a változás, amit végül sikerült kreálniuk. Bizonyára akkor még nem így hívták, mint ma.

- Arról nem is beszélve, hogy akkor nem is volt nagyon fogalmuk az átlag embereknek róla - morfondírozott Daniel. - Az atomok fogalma... nem az mégsem. De a molekulák vagy DNS. Ezek a mostani kor kifejezései.

- Így van - helyeseltem. Viszont messze érdekesebb volt a leírásban a tény, hogy fénnyel aktiválták az egyesített génrészecskéket egy már aktív szervezetben. Lehetséges ez egyáltalán? Már önmagában a gének vagy mondhatni állati és emberi tulajdonságok összefércelése sci-fi-be illő elképzelésnek számított. Nem okozott volna az mutációt? Mármint külsőre megjelenő állati tulajdonságot? Szerencsére erre már tudtam a választ, hogy nem így alakultak az események. Családom minden tagja tökéletesen emberi volt kinézetre. Egyedüli megkülönböztető jel a szemünk színe volt csupán. De az sem igazán "állati" tulajdonság. Csak... egy jel.

De nem egy új embert raktak össze holmi klónozással vagy lombikbébi programmal. Magukon, felnőtt alanyokon akarták a kísérletet végrehajtani. Végül azon a tagon érvényesültek az optimális kísérleti feltételek, aki nem is a központban volt. Vajon mi történhetett azzal a kettővel, akik a legintenzívebb "dózist" kapták? Raulék elmondása szerint káosz uralkodott el, ami halálos áldozatot is követelt azon az éjjel.

Hamar végére ért a banda a régies kifejezések megvitatására és egyesével elhallgatva fordultak újra felém. Várták a folytatást.

- "Az Úr MX. esztendejében, ahogy a világ számára ismert időszámítás nevezné, a MI számításunk szerint 0. évben, májusi telihold éjjelén, kísérletünk elszabadult. Tudásszomjas csoportunk kilenc tagból állt, köztük magam. Mind kitűnő elme, akik nem elégedtek meg jelenük határaival és dogmáival. A káoszban 2-en életüket vesztették rögvest, és újabb 2 értékes ember napokkal később halt meg a kísérlet szélsőséges kihatása következtében. Öten éltük túl, de mindannyiunkon nyomot hagyott.

Társaim nevében jogtalan tennék említést, s az elhunytak emlékét megőrizve saját tapasztalataimat szedem sorokba." - ez volt az, amit igazán tudni akartam a családi regiszter említésének legelső pillanatától. Szinte faltam a szavakat - "Legelső felismerésem és egyben megtapasztalásom a szó ereje volt, mellyel kizárólag állatokra terjedt hatásom, de őrájuk abszolút érvényességgel. Ellenállást nem tűrő erő, melyre kénytelen engedelmeskedtek, önnön akaratuktól függetlenül. Körülmények, melyekben erre a következtetésre jutottam: rögvest a kísérletet megváltoztató káosz után alanyaink szertefutottak. Állatok zűrös ámokfutásában a legfontosabb szereplőket elképzelhetetlen volt nem megállítani. Rájuk kiáltottam. Gyertek vissza!-parancsomnak nem tudtak ellenállni. Öntudatlan tébollyal szemükben, habzó szájjal megálltak és visszafordultak. Ekkor éreztem először az izzást szememben, mire egyik társunk figyelmemet fel is hívta. Szemem e percben csillagként ragyogott."

Alexia jegyzeteiben sorra vette minden a megszokottól eltérő jelenséget, mely normál emberrel nem történne meg. Körülményei hasonlítottak sajátomhoz, leszámítva, hogy nála nem volt meg az átmenet az állatok nyelvének megértésében. A kísérlet után azonnal értett mindent, és kis híján az őrületbe kergette, ha nem kereste volna olyan állhatatosan a magyarázatot. Fizikai tulajdonságainak eltérése sorra emelkedtek ki a következő napokban és hetekben. Hallás, látás, szaglás, ösztönös megérzés, ritka jó reflexek és fizikai állóképesség.

Hozzájött még a helyiek kultikus megkülönböztetésének története, melyet leginkább a szemében történt változásnak köszönhetett. A "tudásszomjas társaság", ahogy kutatói körét nevezte, eleve elzárkózva élt a falu lakosaitól, leginkább azok értelmi és felfogóképességük alacsony volta miatt. Erre csak bónusz volt a tévhit, miszerint istenekkel vagy túlvilági lényekkel álltak kapcsolatban és tőlük kapták a különleges ismereteket és gyógyító képességet. A tudományra akkoriban úgy tűnt, más magyarázat nem létezett.

- Ez lenne a háttere a banya históriának? - gondolkodott hangosan Lynda.

- Nyilván. És a város különleges árucikkeinek is - toldotta meg Daniel.

- Hiszen nem utasították ki maguk közül az emberek a csoportot, hanem félték és tisztelték őket - folytatta Lynda - A segítségüket is elfogadták.

- És ezt a mondák is bizonyítják - helyeselt Kassy.

- De... hogy hogy csak ő maradt meg a mondákban? - gondolkodtam el egy pillanatra magam is, amint levettem szemem a káprázatos szövegről. Ujjammal halántékomat dörzsöltem. - Többen élték túl. Még ha durván meg is feleződött a létszám ebben az egy kísérletben... hol a többi?

Nem találtunk rá választ. Matt egy pillanatra úgy tűnt szólni akart, de végül meggondolta magát. Reméltem, hogy nem egy ufó elragadás történet volt a nagy ötlete. Jobb is hogy nem osztotta meg agyszüleményét.

De ha nem ez, akkor mégis mi lett a többiekkel? Túlélték, ennyi bizonyos. És Alexia jegyzeteinek legelején leszögezte, hogy csak a saját sztoriját fogja megírni. Létezik akkor még másik leírás is? A többiek is készítettek maguk módján családi regiszert? De ők hogy, hogy nincsenek itt? Mármint, ha az én családom állandó visszatérő lett a helyre, akkor valószínüleg a többinek a leszármazottja is az, nem? Talán még a kapcsolatot is tarthatták egymással. De erről Sam semmit sem mesélt. Még Raul vagy Bernát sem, miután bevallattam velük a korukat.

Lehet, hogy a kísérlet után felbomlottak? Nehéz lenne elhinni. Na meg, ha Alexiában és a vérvonalában ilyen változást hozott a kísérlet káosza, a többiben is eredményezhetett némi reakciót. Talán nem ennyire szembeötlő módon. Talán csak minimális eltérést. Belegondoltam, hogy a Dal, minek dekódolását megkezdtük, beszél egy másik szemről. Hogy is felejthettem el?! Az arany szem, tényleg! Volt még egy visszatérő, akiről egyelőre nem volt információm. Gyakorlatilag semmi, mert hát nem igazán vehetjük ténynek azt a látomásszerű éjszakát, amikor éppen hogy csak megpillantottam a holdfényben. Vagyis a körvonalát. Ugyanakkor... az egyik magnetofonos felvételen mégiscsak hallottam egy emberi hangot, ami az EzüstCsúcs területén sikerült felvennem. Volt bizonyítékom létezéséről. De hol a többi ta...?

- Lehet csak évekkel később haltak meg. Talán betegségben - Daniel próbált természetes indokot találni a megmaradt kutatócsoport tagok nyomainak eltűnéséről.

- Vagy akár az is lehet, hogy nem maradt meg a családfa. Kihalt menet közben - toldotta meg Kassy - Be kell ismerned, Édua. Egy egyenesági, eddig férfi vonalon történő családfa fennmaradása egyenlő a csodával. Hány királyi ház halt ki néhány száz év alatt? Igaz ott a női leszármazottakat nem számolták.

Kassy indoka tökéletesen valós volt. Ellene nem igazán lehetett érvelni. Az aranyszemű látogatómról pedig nem akartam kitálalni. Egyedül ehhez ragaszkodtam, mint saját titkomhoz. Annál is inkább, mert a jelenetet a mai napig nem tudtam kiverni a fejemből. Az az átható, mélyarany, szinte borostyán szemei, amik szintúgy ragyogtak, mint gondolom az enyém azóta megannyiszor. Az a röpke megilletődés tekintetében, mikor rámpillantott. A telihold közvetlen a háta mögött, ahogy a kitisztult égbolton sütött. A legtisztább éjszakai fény. Kíváncsivá tett, ha a holdfény épp még az arcomba is ért, vajon tükrözte-e a szemem abban a pillanatban? A gondolat önmagában mosolyt csalt arcomra. Micsoda látvány lehetett. És micsoda látványban részesültem én is!

Mielőtt Kassy bizarr mosolyomat megszólhatta volna, egyszercsak kinyílt a letakart ajtó, nappali fény áradt be és Matt apja rosszalló arccal ingatta fejét.

- Ha már szeánszot tartotok, csináljátok rendesen... de ne a házban. - tette csípőre kezét.

- Mi?! Mi nem is! - pattant fel Matt, és hirtelen mozdulatával elém állt.

Reflexszerűen takartam le a medált, de szerencsére az a nappali fény hatására rögvest elhalványult. Tekintetemet egy másodperccel megkésve kaptam félre, de szemem ragyogásának kitudódásáról Matt villám reakciója gondoskodott. Megszeppenve néztem a lányokra, akik próbáltak nyugtatni, semmi sem tudódott ki. Istenem, legyen igazuk!

***

Halli!

Kellemes estét, éjjelt mindenkinek, aki még ébren van. Kinél volt ma délután szintúgy vihar? Erre még jéges is előfordult.

De midegy is. Meghoztam a folytatást kedvenc történetünkhöz, remélem nem csak a magam nevében beszélek, de előre is elnézést kérekk az elfogultságért. 

Mit rejthet még a családi regiszter? Mire gondolhatott a végén Édua?

Shina

P.S.: ne hagyjatok komment nélkül. Tűkön ülve várom, mit gondoltok a részről! :D