Igen, jól látod! Folytatás. 

A kövületek megéledtek és a vér újra folyik ereikben. (Igen, itt magamra értettem, amiért nem hoztam korábban.) Bár mind inkább olyanok lennénk, mint Raul vagy Bernát. Örök lét, nem is hangzik olyan rosszul, nem? Vagy igen?

Beletelt több nekifutásba (végigolvasásba), hogy a karakterek újra szóljanak hozzám. Pfuh! Még hogy egy író világot alkot... ha nem szól hozzám a képzeletbeli barátom, mégis mit csináljak? ;) 

De nem kell tovább sírni, itt is a folytatás! És a többi is úton. 

Shina

***

- A medve? Bernát? - Lynda szemei nagyra nyíltak és majdnem elejtett egy, a kezébe vett bizarr szerkentyűt.

Nem válaszoltam. Elég volt nekik a töprengő arcomra nézni. Mégis mit keresett ott a nagyobbik melák? Mármint, ugyan miért ne lehetett volna ott? Miért akarnám kérdőre vonni, mikor merre mit tesz? De... de akkor miért ejtett ez mégis gondolkodóba? Raul meg ráadásul a túloldalt volt. A Kis Domb túloldalán, amihez közel meg én keveredtem bajba. Hallottam a hangját és maga is beismerte, hogy ő kiáltott rám abban a kritikus pillanatban.

Halántékomat masszírozva fordultam a falon most már kifeszített térkép felé. Az volt, amelyiken vörössel megjelölték a határvonalat az Ezüst Csúcs körül, és azt a bizonyos solo kiruccanásom útvonalát is megrajzoltuk. Ott volt a görbe ágú öreg tölgy és a hegyi kalyiba is. Filc jelölte a táborunk helyszínét a dombon.

- Ennek így nincs értelme... Daniel! - fordultam a fiúhoz.

- Igen?

- Pontosan merre voltatok aznap este a déli részen? Ahol a magnetofont is elejtettétek - rábökött egy pontra és én felvittem a térképre azt is - A forrás meg itt volt... - folytattam.

Két majdnem tökéletesen ellentétes oldalán voltunk a hegynek, kb. egyenlő távolságra a táborunk helyétől.

- Egy farkas indította a kórust... de azt csak én hallottam, ezen az oldalon... - gondolkodtam hangosan és kivételesen nem vágtak szavamba a többiek - Ha ő az első, aki felszólal, akkor ő indítja el... ezt mondta. A túloldalt már nem tűnt fel az a különbség a szalagon. Hmm... a közelben kellett akkor lennie. Északi oldalon. Délen meg ő volt ott... - Kezdőbetűjükkel jelöltem a térképen motyogásom. 'R' és 'B'. - Mit kerestek ott?

Lényegében közrefogták a táborunk helyét, mintha meg akarták volna szállni. De mi okból? Áh, biztosan nem. Inkább jellemző rájuk a védelem. Még mondták is. Megígérték, hogy vigyáznak ránk. Mármint a szürke szeműekre. Apró, kaján vigyor kúszott képemre, amikor arra gondoltam, hogy ez mennyire hajszálon múlott ez alkalommal. De Bernát mit értett ez alatt? "Mit keres Raul kint"? Talán egy barlangból próbált minket őrizni? Talán csak hogy előlünk elrejtőzzön? De akkor mégis hogyan tervezet védeni? És mitől? A túlbuzgó farkasoktól? Szagnyom hagyással? Barlangban volt egyáltalán a medve?

Jobb ötletem nem volt a helyzet magyarázatára. Mikor a barátaim felé fordultam, hogy velük is megosszam fejtegetésem, már mind sorakoztatták a teóriáikat. Meg se kérdőjelezték, miért firkáltam a térképükre.

- Föld Éduának! Itt vagy? - Lynda egy papírt szorongatott a kezében és zavart fejem láttán hozzáfűzte - Hangosan beszéltél úgyhogy kb. képben vagyunk.

- Oh...

- Ezt lesd meg! - kezembe nyomta a papírt - A környék barlangjainak bejáratai. Külön jelölve, amik feltérképezettek és gyakran megfordulnak benne túrázók.

- De ... Ez többnyire csak a keleti részeken levő hegyeket mutatja? - végre feltűnt - Csak az Ezüst Csúcs és közvetlen környéke nincs bejelölve! Pedig ott bizonyítottan van egy bánya. Vagy volt.

- Hát épp ez az! - emelte ki Lynda - Kénytelen-kelletlen a bánya bejáratát megjelölték, mert annak azért mégiscsak nagy híre meg történelme van, de semmi mást.

- Mintha nem is létezne arra hasonló... - persze ez várható volt. A hegy gyakorlatilag élő zárlat alatt rostokolt a farkasoknak köszönhetően és nyilván képtelenség volt bármit is pontosan feljegyezni. De én jártam arra barlangban. Nem is egyben. Ráadásul Bernáték elmondása szerint több is van.

Na nézzenek csak oda! A terület feltérképezése végül is még egy megoldásra váró feladat, amit csak egy szürkeszemű lenne képes elvégezni! De nem vonzott túlságosan. Nem így képzeltem el a sors kezét a pályafutásomon. A halvány fintornak mégse tudtam elejét venni.

- Azt mondtad, barlangban aludtál ott legutóbb. Nem? - Lynda-nak sikerült újra fókuszálásra bírni örökösen elcsatangoló figyelmem.

- Pontosan. A bánya bejáratát is láttam. Van ott természetes barlang is. Talán egy teljes barlangrendszer.

- Mekkora? - fülelt Matt.

- Kellően nagy, hogy Bernát is elférjen benne - feleltem.

- Nem úgy értem. Mekkora a barlang kiterjedése? Hol húzódik a járat? - fejtette ki.

Ez remek kérdés volt, de nem tudtam rá válaszolni. Aznap, mikor elvittek, nem voltam teljesen jelen fejben. Egész úton Raul feldíszítésével foglalkoztam különböző virágkoszorúkkal és fűszálakból font kötelekkel. Az Ezüst Csúcs egyik oldalánál jártunk, mikor Bernát megállt az előtt az üreg előtt. Bent pedig emlékszem, egy barlangi patak zúgott keresztül valahol a mélyben. A járat, amin haladtunk felette vezetett át. Kiváló irányérzékem viszont totálisan csődött mondott a teljes sötétben. Csupán arra emlékeztem, hogy az út végén, mit Bernát annak titulált egy óra kutyagolás után, egy rés nyílt közvetlen egy gyümölcsös mellett, ami a megszólalásig hasonlított a banda szupertitkos kertjéhez. De végülis, másnap ugyanazon a bejáraton mentünk keresztül, mikor elhagytuk a barlangot és értünk el a sebes patakhoz. Összeszorítottam a fogam a halászat emlékére, és mély levegőt vettem. Túl vagy rajta, csajszi! Ne is gondolj rá! Újra csak a térképre pillantottam a falon. Ha a halászat után egy rétre mentünk, onnan pedig estére vissza a kalyibához akkor... Megvan!

- Itt! Valahol itt lehetett a bejárat, de hogy meddig terjed az nem tudom. Hosszú volt a járat és volt egy pont, ahol újra kiért a szabadba, de fogalmam sincs, az merre lehetett.

- Barlangjáratok az Ezüst Csúcson belül. Nem lehet, hogy a bánya egy járatában voltatok? - csatlakozott be újra Daniel.

- Lehet, nem tudom. Sötét volt és nem azzal voltam elfoglalva. Viszont a falakon sok helyen világító bogarak gyűltek össze, amik félhomály nyújtottak időnként.

- Világító bogarak? Mármint lárvák vagy szentjánosbogarak? - Kassy is becsatlakozott - Várj! Mindegy is, mert egyiknek túl hideg a környezet, a másiknak meg nem barlangban kellene előfordulnia.

Tisztára, mintha Sam-et hallgattam volna. Már csak a latin elnevezéseket kellene még felsorolnia. Megemelt szemöldökkel pislogtam a lányra.

- Tanulmányok, tudod! Leginkább természettudományok terén vagyok otthon - magyarázta, amint leesett neki, miért is vigyorgok rá. Én meg azt hittem csak az iskolapadban jeles. - Lényegtelen. Vegyük úgy, hogy óriás barátaid és a farkasfalkák után egy újabb különös viselkedést mutató fajról van szó. - azzal fordult is és elővakart egy alaposan elnyúzott füzetet és jegyzetet vésett bele.

- Helyes, írd is fel Kassy a listára! - örült Matt - Egy újabb rejtélyes dologra bukkantunk! Nem megmondtam, hogy Édua lesz a kulcs?

- De ezzel csak több megoldandó ügy került elő - Kassy fejét rázta a srác lelkesedésére - Ahelyett, hogy válaszokat kapnánk, csak több kérdés kerül felszínre. Édua, nem lehet, hogy te nem is vérfarkas hanem egy rejtély-mágnes vagy?

Bár viccnek szánta, tökéletesen fején találta a rozsdás szöget. Akárhányszor egy kérdésre választ találtam, három másik ugrott a helyébe. Lehetséges így egyáltalán bármit is kideríteni?

- Az lehet, de a további kérdések már irányt mutatnak. Figyeld! - Matt, mintha rájött volna valamire. Kíváncsivá tett engem is. - Amit eddig mi megmagyarázhatatlannak találtunk... - bökött a noteszben levő korábbi pontokra - ... a gyümölcsös, a farkasok blokádja, a város méretének változatlansága, az erdei szellem halvány legendája. És most ezt lessétek meg!

A térképhez fordult. Feltűzte a Farkasok Dalának saját másolatát és egy zöld madzaggal az Ezüst Csúcshoz irányította.

- Na most! A farkasok teliholdas szerenádja ezzel megfejtésre került. Mármint dekódolódott. Őrzik a területet. Ezt eddig is sejtettük, de most már tudjuk - a dalszövegben aláhúzta zölddel a részt "ez éjszakára őrködünk" és "őrt állunk mind" - De hogy ez mégis miért szükséges és miért pont itt? Arra a válasz talán... - újabb részeket húzott alá ezúttal pirossal, majd ennek megfelelő színnel a Hegyi Szellem legendához húzott madzagot. - Raul és Bernát, ha hihetünk nekik és neked... - itt rám kacsintott. Remek, szinte már hiányzott - ... és valóban "hosszú életük" és az állatoknak ők a "mesterek"...

- Akkor miattuk védik meg a hegyet. Vagy más közük is lehet hozzá, mintsem hogy csupán őrkutyákat állítsanak a lakhelyük köré - Daniel képtelen volt elnyomni röhögését saját szarkazmusán.

- De vedd bele a számításba a bánya sztoriját is! - emlékeztette őket Lynda.

- De... - vágtam közbe - Annál nem említették, hogy közük lett volna... Oh! Végül is, aznap azt sem említették, hogy éppenséggel éltek is az események idején. - most már az én képemen is egy széles vigyor terült el - Nem mondtam semmit. Szóval a bánya lezárásának az esete, igen?

- Na igen! - folytatta Matt - Talán több közük is volt hozzá, mintsem mesélték, de azt még te is mondtad, hogy egy ősöd szintúgy közrejátszott benne. - fehér madzagot húzott a családom legendájától a hegy, Raulék és a Dal felé - Az ezüst szemet emlegetik itt - karikázta be a részt és elégedetten hátralépett a faltól - Namármost! A dal és azáltal a hegy, a misztikus óriások és a családfád kapcsolódnak egymáshoz.

- Sejthető volt - nyögte be Kassy - De ezt már tudtuk.

- De a családod mindig is itt élt - tanakodott felém fordulva Lynda - Generációk óta, mondtad. - ez se volt távol a valóságtól és valóban érdekes, ha komolyabban is belegondolunk. - Ennek egész biztosan nyoma van a város történelmében. Hmm... A különleges kereskedelmi cikkek!

- Itt maradt a családod a kísérlet után. Majd a következő és az azt követő generáció is egész mostanáig - vakarta fejét Daniel - Itt volt és van az a két állat, már ha ezek után állatnak lehet őket nevezni. Inkább mitológiai lények már, akik egyenesen abból a korból származnak... és akik szintén a környéken maradtak.

- A környék, amit vadállatokkal őriztetnek, hogy más ne férkőzhessen a közelébe... - folytatta Matt - ...csak és kizárólag az, aki részt vett a kísérletben, vagy annak első ági leszármazottja! Még jó hogy jelölve vagytok Édua - kacsintott az idiótája, aki nagyon is jól logikázta össze az események szálait.

- Már csak az a kérdés marad, hogy mi a fészkes lótúró van ténylegesen ezen a területen?! - emelte ki elnagyolva Lynda.

- És hogyan képes az mágneses kilengést okozni? - fejezte be Kassy.

Elnémultak. Hol a térképet, hol saját jegyzeteiket vagy a falon végigvezetett fonal áradatot vizslatták.

Újra felélénkült az érzés, hogy még nem láttam teljesen azt a hegyet. Hogy valami még van ott. Talán egy járatában, vagy a bányában? Vagy egy másik oldalában. Raulék nem mutattak meg mindent és ez a gyakran kitérő válaszaikból is érződött. Annak a mozgó, szőrös párnának még volt képe nevetni is rajtam, mikor kijelentette, hogy élvezettel fogja végignézni, ahogy szép lassan megfejtem a "rejtélyeket".

Rejtély! Találós kérdés. Megfejtésre váró kód. Ereklye számba menő nyaklánc. Fényszerkezet és egyben kulcs. Kulcs, de mihez? Holdfénnyel működő kulcs. Talán kinyílik? Mint egy ékszerdoboz vagy mint egy cabrio fedele. Mint álmomban a holdfényablak a tetőzetben. Mint abban a bizarr álomban a kísérletről magáról, mielőtt még... mielőtt...

- Ezt nem hiszem el... - suttogtam a tökéletes néma csendben és a számra kaptam a kezem, mire mindannyian felfigyeltek. Hogy nem gondoltam erre hamarabb?! A pulzusom újra a fülemben lüktetett az izgalomtól - A labor!

***

Halli!

Egy kisebb minisorozatot, képsorozatot indítottam el az OffTopic 2.0 kötetemben. Néhány szemüles már le is csapott rá és hamarabb ki is találta, hogy a Moonlight folytatása VÉGRE VALAHÁRA elérkezett!

Annak, aki új és nemrégiben találta meg ezt a történetem: Ezer köszönet és jó olvasást kívánok! <3  Nektek kevésbé fog feltűnni az a röpke majdnem 1 év, amíg parkoltattam a történetet, mert kedvenc, drága gyermekeim (szereplőim) úgy döntöttek, nem szólnak hozzám.  Ez idáig!

De most újult erővel érkezem és visszatérek! 

Shina

UI: Millió köszönet nektek, amiért nem mondtatok le rólam és a történetről!!!