(jav.: 2020)

Boldog karácsonyt, Éjjelibaglyok! :*

***

Kopogtatásra ébredtem. Reggel volt. Átaludtam a hajnalt és már hasamra sütött a nap a nyitva felejtett ablakból.

- Ébren vagy? - Sam volt az, aki halkan, de kitartóan kopogott szobám ajtaján.

- Persze - engedtem be és láttam rajta, meglepődött hangtalan lépteimen. Nem hibáztatom. Bár nekem az volt fura, hogy ez eddig fel se tűnt.

- Macska talpú - Sam letette a teát és megborzolta fejem - Rád se lehet ismerni a koszréteg nélkül, Kicsi Lány - hagytam, hadd élvezze ki magát. Jólesett az emberi törődés ennyi idő elteltével. - Látom, jobban vagy már. A reggeli lent vár rád - azzal megölelt és visszament a földszintre.

Ennyire kiborult fejem volt az este? Annyira azért mégsem lehettem siralmas állapotban. De a tükör másról árulkodott. Bár tiszta voltam végre, a kis túrám nyomot hagyott rajtam. Kipirult arc, ami valószínűleg múló félben levő napégés volt és megfakult tincsek a hajamban. Igen, folyamatosan a szabadban voltam. Tagadhatatlan. Karomat és lábszáramat apró karcolások szegélyezték körös-körül. Fel se tűntek, amikor szereztem őket.

Mindezek ellenére jól, tényleg jól éreztem magam. Kipihent és végre nyugodt voltam. Bár szüleim távolmaradása szomorúsággal töltött el, már nem fájt annyira. Mintha el tudtam volna nyomni azt az érzést, és kezelhető állapotban tartani. Jól jött ez a képesség most. Visszajöttem. Visszajöttem és dolgom volt még. Korán sem értem a megválaszolatlan kérdések végére. Inkább, több lett. Újra át kell néznem a kutatási anyagokat. Meg kell fejtenem a családi regiszter írását. Kizártnak tartottam, hogy havonta csak egyszer vagy kétszer lehessen a kódolt részeket elolvasni. Nem fogok teliholdig várni vele. A medál használatát is fel kell térképezni. Mi egyéb célból készíthették még?

De először is, reggeli! Sam angolos terítékkel várt a konyhában. Rántotta, pirítós és ropogós bacon, aminek mennyei illata már a lépcsőn érződött.

- Dupla adag szalonnát kérek! - kaptam el az első, kezem ügyébe eső tányért - Pótolnom kell az elégetett kalóriákat.

Sam elégedetten figyelte, hogy tömöm a fejem, de egy idő után csodálkozva bámult.

- Éheztettek téged, míg elvoltál? - kérdőn néztem rá, mire folytatta - Három embernek elegendőt küldtél le 5 perc alatt.

- Hogyan? - Sam tányérja még üres volt, de a teli serpenyőkről már minden ehető eltűnt - Ezt mind én...?

- Mi az hogy! - fordult és előkapta a következő dobozt a hűtőből, hogy végre maga is ehessen - Aztán ha úgy érzed, hogy készen állsz, hívd a barátaidat, hogy jöhetnek. Reggel óta telefonálnak, hogy ébren vagy-e már.

- Rendben.

Még egy fél tucat tojást és hozzá megfelelő mennyiségű szalonnát gyűrtem le, mire úgy éreztem, végre teli vagyok. Barátaimat a felhajtó felőli verandán vártam be és vettem egy nagy levegőt, amikor örökmozgó Lynda kitárta a kocsi ajtaját. Felálltam, hogy fogadjam a következő lehengerlő ölelést, de a lány hirtelen megtorpant.

- Lynda? - meglepett - Baj van? - elővigyázatosan körbe kémlelt mielőtt közelebb jött volna, de még így sem ugrott a nyakamba. Furcsa.

- Édua, valahogy más vagy - jelentette ki csípőre tett kézzel.

- Tudom mire érted - szállt be Kassy is - Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de valami megváltozott rajtad.

- Kössz, igen... Már nincs 5 centi sár rajtam, ha erre lennétek kíváncsiak - ingattam a fejem.

- Jaj, nem! Egyáltalán nem arról beszélünk... öm... - Lynda kivételesen kereste a szavakat - Daniel, segíts már!

A srác pont elrakta a kulcsokat, mikor szólította húga. Eddig nem is nézett rám, de most az ő képén is ugyanazt a vizsgálódást láttam.

- Édua, neked világosabb lett a szemed? - szólalt meg végre - Nem... mégsem. Valahogy a kiállásod másabb lett.

- Oookké. Eddig is bizarr volt, amikor csodabogárnak tartottatok, de ezzel most szintet léptetek. Mindegy is - ráztam meg a fejem - Felkapom a regisztert és ha benne vagytok, menjünk a bunkerbe. Szeretném összevetni az ottani írásokat a sajátommal, hátha rábukkanunk valamire.

- Persze. Ez is lett volna a tervünk mára, hacsak... - habozott - Hacsak nem akarsz inkább a születésnapoddal foglalkozni.

- Igen! - harsant fel Lynda - Még meg sem ünnepelted! Csak az erdőt jártad majdnem, hogy mezítláb napokon át. Sam is biztos nagy partit tervezett neked. Meg a szüleid is jönnek!

Aranyos volt az aggódásuk, de fölösleges. A szüleim nem jönnek, de ezt még nem is mondtam nekik. Ideje volt hát megosztani az infót.

- A helyzet az, hogy a szüleim nem tudnak eljönni.

- Mi?! - a két lány egyszerre sipított fel.

- Tegnap este hívtam őket. Apám pilóta és nem engedik el még 2 hétig a munkájából. Nem lesznek itt. Sam estére szervez egy sütögetést, úgyhogy addig van időnk bőséggel - beleegyező bólogatás jött mindannyiuktól, de mintha szomorúak lettek volna a hírtől - Srácok! Igazán fölösleges ezen rágódnotok! Sokkal fontosabb, hogy kiderítsük, miről szól az a sok kódolt jegyzet és miért történt az az ősi kísérlet. Arról nem is beszélve, hogy hamarosan telihold és az egyenruhások is vissza fognak térni és nehezíteni fogják a kutatásunkat. Alig van 2 hetünk a következő holdtöltéig. Addig rá kell jönnünk még arra is, hogy ők mit akarhatnak a faluval! Vagy a heggyel.

- Igaza van - értett egyet Daniel. Végre valaki felfogta, hogy nincs értelme ilyen apróságokon megakadni. Bán én is egyből így láthattam volna a helyzetet!

A családi regiszterrel kezemben hamar elértünk Matt-ékhez. A srác nem volt a kocsiban, mikor jöttek értem mondván, hogy elő kell készítenie valamit, így most a kapuban várt minket. Szorosan tartottam a könyvet és ügyeltem, egy járókelő se legyen épp az utcán, amikor kilépek a gépjárműből. Matt apja szolgálatban volt, így miénk volt az egész ház. A bunker vagyis a garázs szép rendnek örvendett, plusz ülőhelyekkel felturbózva. Ez lett volna az előkészület? Az asztalokon még így is tornyozva voltak a dokumentumok. A falakon a képek új sorrendet kaptak és színes fonal kötötte össze néhányukat. Mindent, ami Raul legendájával kapcsolatos, piros színt kapott, a hegy zöldet, míg a családom legendája fehéret. De abból is csak egyetlen egy volt. Az öregasszony mítosza, egy kézirat csupán, rajta egyetlen fehér masni.

- Dolgoztatok - néztem végig a helységen.

- Volt időnk rá - Matt egy kupac lapot nyomott a kezembe - Ez pedig a legutóbbi telihold estéjének anyaga. Minden a környező falvakból, ameddig csak elhallatszott a lárma. Legutóbb nem jutott rá idő.

Ránéztem. Kézzel írt, friss jegyzetek voltak. Maguk szedhették össze az infót és elég részletes leírásnak ígérkezett. Mikor volt erre idejük?

- Összegezd! - adtam vissza - Az elszabadult háziállatok és városokba berohanó vadállatokon kívűl mi új dolog történt még? - hosszú lett volna átmazsoláznom és nem volt türelmem hozzá.

- Az EzüstCsúcs 55 km-es körzetében minden útba eső településen ez történt. Nagy a kiterjedése. A telihold jelenségről messzebbről is tudnak, de a mi falunkon túl sosem hallatszott el a farkasüvöltés - Matt visszavette a jegyzetet és egy térképen mutatta a kiterjedést. Hat másik faluban okozott még felfordulást az az éj - Látszólag megmagyarázhatatlan okból fakadt a vadállatok ilyenfajta "kitörése", de a vadőrök azóta fegyverrel járják az erdőket és a vadászok rutin körei megsokszorozódtak.

- Édua, remélem érted - Daniel arca komoly volt - Azt hiszik vagy veszettség ütötte fel fejét a környéken és ez esetben nem félnek kilőni állatokat, vagy valami kiijesztette őket a biztonságos rejtekükből. Egy új falka vagy egy eddig itt nem honos ragadozó faj, ami szintén elővigyázatosságot diktál az emberek szempontjából.

- Akárhogy is, a fegyveres jelenlét megnőtt és az idegek érzékenyebbek lettek - ez nehezítette a dolgunkat az erdőkben.

- Ez csak egy dolog - Matt egy lejátszókészülékkel babrált, amibe a teliholdas felvételük kazettáját tette be - A zűrzavar aznap este lehet, hogy miattad tört ki, de a hegy misztikus mivoltára nem ad választ.

- Misztikus? - vontam fel szemöldököm cinikusan.

- Ah! Tök mindegy! - túrt a hajába - A lényög, hogy valami van azon a hegyen, ami miatt a farkasok meg más állatok ennyire védik azt, ha egy kis megbolygatás ekkora visszhangot vert. De misztikus is, mert mi másnak neveznéd azt, ami állatokat és embereket is érdekel ennyire? Apropó emberek. Amit legutóbbi megfigyelésünkkor kiderítettünk az egyenruhásokról, valóban mágneses kilengéseket kerestek, de eredmény nélkül. Mert hát egy nappal később mentek ki, mint mi.

- Mire célzol, Matt?

- Ez itt a mi felvételünk a tábortól nem messze. És időben is jókor történt, mert nem sokkal az üvöltések előtt indítottuk a felvételt. Figyeld!

"És most következik a telihold dala, ahogy a sziklás déli oldalon sétálunk." Daniel hangja szól a szalag elején, amivel megnyitotta az esti hangvadászatot. "- Te, Daniel. - Igen? - Szerinted jó ötlet volt szétválni? Nem fogják Lynda-ék valami hülyeséggel szívatni az új lányt? - Ne aggódj, egész biztosan fogják. Nem lesz gond. Édua nem olyannak tűnik, mint akit könnyen rá lehet szedni. - Ezt hogy érted? - Hmm, megérzés. Csak nem aggódsz érte? Talán tetszik? - Miről beszélsz? Persze, hogy tetszik, de csak amennyire te, te paraszt." Sokatmondóan néztem a két srácra, míg Lynda és Kassy nevetésüket próbálták visszafogni.

- A-a-a lényeg, hogy itt tisztán érthető a beszéd - próbálta menteni a helyzetet Matt - Itt még mi, majd később néhány tücsök is hallatszik - beletekert a felvételbe - És itt, majdnem egy fél órával később... az első farkasok... - megannyi lélegzetvétel és kórusban elinduló vonyítás harsogott a felvételről - Szinte azonnal megszakad a felvétel. Éppen hogy csak belekezdenek és már zajos is.

Hunyorogva néztem a srácokra. Mi volt ebben a zaj? A farkasok dala folyamatosan szólt a felvételen.

- Azt mondod még éppen, hogy hallani, hogy belekezdenek?

- Azt! És rögtön utána... - leesett neki - Ezt is hallod?! Ezt a felvételt is tisztán hallod, mintha nem lenne benne a zaj?!

- Pontosan, de... - le kellett intenem a srácot, mert kezdett túlpörögni - Ezen a szalagon egyszerre többen szólalnak meg. Ti is így emlékeztek rá?

- Igen. Mindig egyszerre kezd bele az egész falka. Nem is... az egész erdő inkább.

- Miért? - kérdezte Daniel.

- Az enyémen egy farkas indítja el a kórust. És úgy is emlékszem rá. Egy vezényszó indítja el a dalt.

Elgondolkodva néztünk végig egymáson, míg a zajos szalag percekig pörgött tovább.

- Ezek ti vagytok, Lynda - néztem a lányokra - Most mondjátok el, hogy elvesztem - Lynda kiabálása mindent túlharsogott a felvételen, majd eszeveszett rohanás hangjai szűrődtek ki - Egyből visszafutottatok a táborba?

- Még szép!

"Mi a ménkű?!" Matt reakciója a hírek hallatán, majd egy éles koppanás és gyorsan halkuló trappoló lábak.

- Elejtetted a magnetofont - a fiúk bólintottak - Utána történt még valami?

- Nem, a felvételen nem. Kitört a zűrzavar és csak órákkal később tudtunk visszamenni a készülékért. Semmi mást nem hallottunk rajta mi - Matt le akarta állítani a felvételt, de megállítottam.

- Hagyd még!

- Hallasz valamit?

- Még nem.

Mindannyian némán figyeltek. Hamarosan megszólalt a káosz is a felvételen. Nem tudtam kivenni értelmes szót belőle. Akkora keveredés volt az egymást túlkiabáló állatok szavában, hogy egyiket sem értettem tisztán. Egy hatalmas dörrentésre megremegtem, ami úgy tűnt, háttérbe szorította a többit és érthetővé vált. "Mi az ördögöt művelt ez odakint! Kimenni ilyenkor?! Raul, te vén eb..." A többi beleveszett a visszatérő káoszba. Többé nem hallatszott értelmes, elkülöníthető beszéd. De ennyi elég is volt, hogy felismerjem őt. Hogy lehetett ő a közelben? Arra voltak a srácok! Miért nem vették észre?

- Daniel! - néztem halál komolyan a fiú szemébe - Az a terep, ahol voltatok, a déli oldal. Mik vannak azon a területen még?

- Sziklák, hasadékok...

- Barlang is van?

- Igen, több is.

- Nagyok is? Amekkorába egy jeep is elfér?

- Igen, de miért kérde...? Oh... A medve! - kitalálta gondolataimat.

Valóban. Bernát a környéken járt akkor, nagy valószínűséggel egy ottani barlangban.

***

Halli,

Áldott Karácsonyt kívánok mindenkinek, aki még ébren van! Remélem nem rémítettem sokakat halálra, hogy visszatértem hamvaimból. Folytatásra lehet számítani a közeljövőben! ;)

Addig is békés ünnepeket!  ^^ 

Shina