(jav.: 2020)

Halli, Éjjelibaglyok! ;*

***

Percekig csak néztem a csillagos égen egymást kergető bogarakat. Lábam a veranda szélén lóbáltam és igyekeztem nem figyelni az ultrahangon visongató bőregereket. A következő napokra kellett összpontosítanom. A következő lépésre. A következő napra. A következő... De ha nincsenek itt a szüleim, akkor miért feszegessem tovább? Ha úgyse lesznek itt még 2 hétig... minek nyomuljak fejjel előre? Az utóbbi napokban mindennél jobban vártam, hogy velük beszélhessek. Hogy megmutassam nekik azt a sok mindent, ami történt velem. De így? Érdemes egyáltalán?

~ Remélem, nem agyalod túl a dolgokat, mint ahogy szoktad - Raul még csak fel sem emelte fejét, míg ezt orra alatt mormogta. Olyan volt, mintha álmában beszélt volna, de élénk fülei mást meséltek.

- Nem jobban, mint általában - válaszoltam és leráztam ujjaimról a farkas hulló bundáját - Vedlesz.

~ Nem jobban, mint általában - csipkelődött.

Farkával apró csóválásba kezdett, de rögtön le is állt vele.

- Raul?

~ Hm?

- Fogok még változni? - erre a kérdésre felemelte fejét.

~ Gondolom, nem a tinédzserkori változásokra utalsz.

- Persze, hogy nem - forgattam a szemem és az eget fürkésztem - Alexia, mikre volt képes? Mire számíthatok, mi fog még velem történni?

~ Dua... - Raul finoman a fejemet böködte orrával - Mit szeretnél, mikre akarsz képes lenni?

- Nem akarom, hogy több meglepetés legyen - újra átöleltem a meleg bundát - Nem akarok ijesztő helyzetbe kerülni. Ismeretlenbe... de...

~ De?

- De valahogy... mégis akarom. Valahányszor rágondolok, hogy, ami idáig történt még nem minden... úgy érzem le tudnám futni a maratont. Olyan izgatott leszek tőle, mint azelőtt sose.

~ És melyik érzés dominál?

- ... Az izgalom.

~ Talán félsz valamitől? - arany szemeit rám villantotta, minthogy a mozgásérzékelő lámpa újra bekapcsolt.

- Az ismeretlentő...

~ Attól te nem félsz!

- Hm! - fintorogtam rá, amiért a szavamba vágott - Hát... Azt mondták, mindenki előttem valami nagyot vitt véghez a képességeivel. Én meg ráadásul igazi fehér holló lettem még ezen a bizarr szürkeszem vonalon belül is, mivel lány örökölte a sort. Mi lesz, ha nem felelek meg a várakozásoknak? Ha... semmi különlegeset nem fogok csinálni? Ha már nincs mit... csinálni? Ha... fölösleges...

~ Sose gondold, hogy fölösleges lenne bármi is, amit teszel. Eszedbe ne jusson így gondolkodni! Fontos vagy, ezt ne feledd! - szavai sziklaszilárdan csengtek és egy pillanatra még a denevérek is eltűntek a tisztásról - Nem a múlt határoz meg téged!

- De mégis hatással van rám!

~ Persze, de tudod, az a csodálatos a holnapban, hogy bármi megtörténhet. És mindig valami új történik. Nekem elhiheted - hangja mosolygott, még ha fizikailag csak egy vicsorgásra telt is részéről.

Raul szemei élénken figyelték arcom rezdüléseit. Fülei a választ várták, de mit felelhettem volna erre? Az élet nagy kérdéseire a választ egy 1000 éves farkas fogja megmondani. Még jó, hogy akadt egy ilyen a környéken.

- Raauuuulll!~ - arcomat bundájába dörgöltem és addig kúsztam keresztül-kasul rajta, míg a fekvő farkason valósággal keresztben terpeszkedtem. Egyik oldalt a lábam, a másikon a fejem ért a fa padlózathoz. Raul kuncogva figyelte esetlenkedésem, majd hátára fordulva másik oldalára penderült, aminek következtében fejre estem.

- Hééé!

~ Ideje tényleg aludnod menni, Dua. A végén még megvirrad.

- Ugyan már.... - terelni akartam a témát, mert semmi kedvem nem volt hozzá - Egyébként Bernát hová ment? Aligha ért vissza az Ezüst Csúcsnál lévő barlanghoz.

~ Van annál közelebb is búvóhely.

- Az ő méretében is? - vigyorogtam.

~ Ha tudnád, micsoda barlangrendszerek futnak ezen a vidéken... Az egyiknek itt van a közelben a bejárata.

- Tényleg? Hol? Megmutatod?

~ Ha jól tudom, ráépített valamelyik utóbbi generáció egy fa bódét.

- Fa bódé? Itt a közelben?

~ Uh-huh - Raul feje egy bizonyos pontra szegeződött. Követtem.

- Nem mondod?! - bólintása elég volt - A kerti fészer?! Az ott egy barlang bejárata?!

~ Úgy tudom, Sammy lakatot szerzett rá, mióta egyedül él itt. De lehet, csak a motor miatt.

Nem hittem a fülemnek. Ezért volt hát ezen az erdőszéli, eldugott fészer rozoga ajtaján vaslakat? Raul felpattant és pedig a padlón koppantam.

~ Na, nyomás aludni, kölyök! Azt majd máskor megnézed - vetette hátra míg lekocogott a verandáról - És fürödj meg!

- Azt mondod, büdös vagyok? - térdeltem fel, bár ez merőben meglepő állítás lett volna részéről.

~ Nem én! - visszafordult és nekem dörgölőzve végigszaglászott - Részemről tökéletes illatod van. Annál is inkább... - mellső lábaival a veranda szegélyére állva, fejét az ölembe tette - Legszívesebben magammal vinnélek... párnának, de azt te nem díjaznád.

Egy percig csak pislogtam a kis színjátékán és próbáltam kibogozni belőle a tréfát és a valóságot, míg Raul magában kuncogva fordult az erdő felé.

~ Szép álmokat, Dua!

***

Halli,

Rövid lett, de most nem hagyom olyan sokáig magára a sztorit. Hamarosan jön a folytatás. Addig is, szép álmokat, hölgyek! ;)

Shina

PS: OffTopic 2.0-ba feldobok még néhány skiccet, ami írás közben alakult. ;)