(jav.: 2020)

A végtelen csendéletet, miben barátaim hevesen zakatoló szíve visszhangzott, végül Raul törte meg.

~ Hahhh... Édua, köszöntelek a világunkban - ült le majd példáját Bernát is követte. Való igaz, így kevésbé tűntek "fenyegetőnek", de a méretük továbbra is kolosszális maradt. De még ez a gesztus sem oldotta fel a feszültséget.

~ Hm-mm. Pöttömke, szólj nekik, hogy levegőt is vegyenek néha! - Bernát szórakozott brummogása széles vigyort csalt arcomra.

- Srácok, mit szólnátok egy gyors reggelihez? - Sam keskenyre húzta szemeit kérdésemre.

- E..! E-e-e-ezt most nekik mo-mondtad vagy nekünk? - Matt hangja viszont röhejesen remegett.

Válasz helyett átsétáltam a gyülekezeten és a hátsóajtó felé vettem az irányt.

~ Tiéd a két lány, enyém Sammy Boy – a fekete rettenet értette a célzást és száját nyalva igyekezett a frászt hozni rájuk.

- Hé-é... Édua?! - tökéletes kétségbeesés csilingelt a srác hangjában. A társaság egyszerre akart utánam iramodni, vagy legalábbis fedezékbe, de a félelem a hirtelen mozdulat okozta lehetséges következményektől lebénította őket. Még Sam-et is. Ő is mozdulatlanul állt egy helyben. Tisztában voltak a vadállatok vadászösztönével. Ha valami fut, annak utána vetik magukat.

- Egy perc és jövök! Addig legyetek jók! - kiáltottam hátra.

Vajon mennyire fogják kikészíteni őket? Őszintén nem tudtam, mire képes az a kettő ha szabadteret kapnak. Csak remélni tudtam, hogy senki nem kap szívrohamot. Áttúrtam a hűtőt a bekészített steak-húsokért. Jackpot! Csomaggal a kezemben már majdnem kiléptem a hátsó kertbe, mikor a két melák párbeszéde megállított.

~ Szerinted nekünk is hoz valamit? - Bernát morgását a gyomra is kísérte. Kassy keze lassan a szája elé vándorolt, hogy visszafogja sikolyát, de elmozdulni így sem mert.

~ Ne nevettess! - vicsorgott Raul, amit nevetésnek szánt – Ki másnak akarna hozni, mint a megmentőinek?

~ El vagy te szállva magadtól, cimbora! - Bernát szembefordult a hatalmas farkassal – Ha valakinek, akkor NEKEM fog hozni. Egy jó, kövér marhacombot... vagy disznót. Talán mézet - Bernát száját nyalta. Bizonyára beindult a fantáziája, annyit gondolt már kajára. - Milyen rég is volt már. Még emlékszem az ízére.

~ Meghiszem azt, pajtás. Meghiszem azt - Raul füle tövét vakargatta, amitől Lynda összerándult.

- Sam... - Daniel halkan szólította, de nem fordult felé – Képzelődöm vagy... ?

- Nem. Jól gondolod - válaszolt ugyanolyan óvatosan.

- Ezek... Ez nem normális - Daniel suttogására felfigyelt a kettő – Ezek beszélgetnek! - Sam válaszul csak bólintott, de látszódott rajta, már alább adott óvatosságával. Valamit sejtett.

~ Az áldóját! Lebuktunk! - horkantott Bernát.

~ Le bizony! - sunyított a farkas – Jó lesz szemmel tartani őket.

Raul nyugodt, könnyedt léptekkel Sam-hez sétált, aki hirtelen levegőt sem mert venni. A farkas, aki kiegyenesedve, fejét felemelve nagybátyám mellkasáig ért, farkasszemet nézett vele. Itt döntöttem úgy, hogy éppen eleget játszottak az idegeikkel és kiléptem a küszöbön.

- Én meg azt hittem, hogy a rangidősekre lehet bízni a helyzetet – vetettem szúrós pillantásokat a két állatra, míg beértem őket. Nagybátyámat leszámítva, mindannyian megkönnyebbülve fordultak felém.

~ Lehet is. Hát nem látod? - Raul még mindig versenyben volt Sam-mel. - Mind itt van.

- Iiiigeeeen. És kis híján mindenki az ájulás szélén van - Bernátnak adtam közben 3 pulykacombot – Reggeli neked... - majd feltűnően megbámultam a két versenyző arcát.

- Édua? - Sam ijedten nyögte, mikor behajoltam kettejük közé és az orrom Rauléhoz ért.

- Pislogtál! - vigyorogtam a farkas képébe, mire ő arcon nyalt.

~ És te is!

- Fúúúj! Már megint?! - kapkodó és nemtörődöm mozdulataim csak még jobban összezavarták a nézősereget.

~ Kérem a részem! - követelte a kezemben fityegő utolsó combot.

- Aki sakkban tartja a nagybátyámat, az éhen marad – fontam össze karjaimat. A banda tátott szájjal figyelt. Sam vállamra tette kezét.

- Édua... mit csinálsz?

- Ó, ne aggódj, Sam! Tudom, mit csinálok. Ah, egyébként meg nyugodtan lélegezhettek. Senki nem fog megenni titeket.

- De... Édua! Nem látsz a szemedtől?! - Lynda hápogva mutogatott mögém – Mindjárt...! - de a következő pillanatban Raul állkapcsa rázáródott a combot tartó kézfejemre.

- Hogy az a! - fordultam felé. Világító fehér fogai kérlelhetetlenül tartották a zsákmányt. Nem fájt, mert pont annyira fogta, hogy csak mozdulni ne tudjak. Fába szorult féreg, második felvonás – Nem szeretnéd! - néztem mélyen a szemeibe.

~ Pegig ékken azst tekhem! - morgott teli szájjal.

- Kislány, baj van a paradicsomban? - nagybátyám szemmel láthatóan nyugodtabb volt percekkel korábbi önmagához képest. Egyedül talán ő fogta fel, hogy két erdei barátom nem hétköznapi állatok.

~ Nye-heee! Kedvejem.

- De ezt nem fogod. Engedd el a kezem! - Raul morgott, lesunyta füleit, még szemét is becsukta, de nem mozdult – Hé! Ellen tudsz neki állni? - még egy meglepetés? Nem is említették.

~ Eem könnyű... de eem jehetetjen - dünnyögve beszélt, de egy fél pillanatra felnézett. Lecsaptam.

- Engedd el!

Másodszorra már nem menekült. Kénytelen volt hagyni, hogy visszahúzzam karomat és csak utána kapta meg a húst. Kezem ezúttal is nyáltengerben fürdött, de a tátva maradt szájak tömegében kevéssé érdekelt ez az apróság.

- Na? Szóval? Akkor, öm... menjünk és reggelizzünk mi is és....

- Hé, hé, hé! - állított meg vállamnál fogva Lynda – Ebből nem mászol ki ilyen könnyen! Mi volt ez? - bökött félve a melákok felé.

- Ezek... ők. Raul és Bernát. Akik azokat a remek lábnyomokat hagyták a táborunkban anno és... jóóó régóta ismerem őket. Csak nem emlékeztem rájuk. Igaz, Sam?

- Szavamra mondom! - nevetett fel kínosan – Hát valóban ők lennének?

- Bernátról is tudtál? - néztem végig a csámcsogókon.

- Csak a nevét hallottam. Egyszer. Nagyon régen. Amikor eltűntél és... a farkas hozott vissza.

- Hogy mi történt?! - visított fel Kassy és Lynda egyszerre.

- Oh, igaz is. Ezt még nem is meséltem - elgondolkodtam – Reggelizzünk egyet és közben elmesélem. Utána meg... - Raulra néztem, aki visszakacsintott - ... utána meg jöhet a többi.

***

Halli,

Boldog viharnapot mindenkinek! ^^ Pedig tegnap milyen szép idő volt! T-T 

Igaz is. Itt még mindig hajnali hűvös van és harmattól nedves fű. Talán egy kicsit mégis csak passzol a mai időjáráshoz a fejezet. :D Remélem tetszett! Ne aggódjatok, dolgozom a rendszerességen és a hosszúságon is. Köszönöm a kitartásotok!

Shina