(jav.: 2020)

A két állat egymásra nézett és csodálkozásuk nőtt. Mintha most látnák egymást először, úgy méregették minden porcikájukat. Láttam a szemükön, ahogy ide-oda kapkodták. Gyors pillantásokkal hunyorogtak egymásra majd rám és percekig nem szóltak.

- És ennek mi a magyarázata? - kérdeztem s közben magam is meglepődtem a hangomból áradó nyugodtságon. Kezdtem vészesen hozzászokni a szokatlan és bizarr eseményekhez.

Válasz helyett Raul felállt és szemét a sziporkázó medálon tartva, tett egy kört. Körbejárta a tábortüzet és a tisztást, de folyamatosan figyelte az ékszert azzal a gyönyörű, ragyogó, borostyán szemével.

- Raul?

A farkas visszajött és oldalt fordította fejét. Majd a másik irányba.

- Még mindig ragyog. Ahogy Bernáté is – néztem a medvére, aki némán figyelte a furcsa koreográfiát.

~ Nincs fent a Hold, cimbora – dörmögte el magát Bernát – Ez csak a lánc fénye.

- Persze, hogy nincs. Még mondtátok is, hogy újhold lesz ma este - Raul helyet foglalt – Még mondtad is! Ezért volt? - pöccintettem meg a kristályt.

A himbálózó lánc különös pályát írt le. Ahogy teljes hosszában lógattam a láncon, a medál közvetlen az ölem felett járta körútját, és feltűnően húzott a jobb oldalam felé.

- Hé! Hát ez meg?

~ Mit találtál? - szólalt meg végre Raul.

- Ez...? - rámutattam, hogy az ingaszerű mozgásban kilengést láttam. Mi lehetett azon az oldalamon? Közelítettem a lánccal... Már éreztem, ahogy valami húzta... ééés... egy koccanással a bicskámhoz tapadt. - Mágnes?!

~ Ilyenkor?

- Hogy mi?! - mégis mi köze van ennek az időhöz?

~ Bernát, ez nem természetes!

~ Valóban – hümmögött – Vajon, mi okozhatta? - Raullal egyszerre néztek rám, mintha tőlem várnák a magyarázatot.

- Ne nézzetek rám! Azt se tudom, miért vagy hogyan világít, ha már itt tartunk – tartottam el magamtól a láncot. Ha valaki itt válaszokat fog adni, akkor azok ők ketten lesznek. Kiscsillag, mi? Mi az, hogy Kiscsillag?! Ki nevez el egy medált, amiben maximum csak egy egyszerű hegyikristály van. Ez nem valami nemzeti kincs, ami milliókat ér. Bár... kellően titokzatos eredetű és pusztán a korát figyelembe véve is sokat jelentene hozzáértők kezében. A fenébe is! - Egyébként honnan van a név? Kiscsillag! Tudtátok, hogy ilyesmi fog történni és még csak nem is mondtátok?

A két állat tanakodva egymásra sandított.

~ ... Részben.

Az állam koppant. Csak ennyi?! Egy egyszavas választ kapok magyarázatként? ERRE? Erre a tudományos csodául szolgáló, ezeréves ereklyére? Ez valami vicc?!

Oh... Vagy úgy... Hát persze... Ki vagyok én, hogy túl tudjak járni egy milleniumot megélt egyed észjárásán. Vagyis kettőén. A ravasz farkas már rég rájött, hogy a legkurtább válaszokkal tudja túlpörgetni és egyúttal lehűteni az indulataimat. És ez most is bejött. Lenyugodtam. Nagy levegőt vettem, majd visszadőltem hátammal a rozoga kunyhó oldalának.

- Mekkora részben... tudtátok, hogy mi lesz? - láttam Raulon, hogy jól mulatott arckifejezésem változásain.

~ 50 százalékban - hogy mondta?

- Vagyis?

~ Az a kis ékszer egy aprócska szerkezet is egyben - gyanakodva bámultam a kezemben lógó medált – A kristály a legfontosabb eleme, mert azon keresztül jut be a fény felerősödve. Ugyanígy kifelé is nagyítja a sugarakat.

- Tényleg összegyűjti...

~ Hmmm. Látom, ez nem lep meg annyira.

- Apa írt róla a levelében, amivel küldte.

~ Igen, igen. 'Összegyűjti a Hold fényét'. Így tartja a hagyományotok. De nem csak a Holdét.

- Napfény!

~ Pontosan. Gondolom nem volt túl sokat természetes fényben, ezért ilyen gyenge a ragyogása.

- Mármint... ez? A medál? Ez neked gyenge ragyogás?

~ Igen, Pöttömke – szállt be Bernát – Ha teliholdkor tiszta az ég, sokkal kiválóbb fényforrás válik belőle utána. Ez csak halvány derengés.

- Miért pont teliholdkor? Nem nappal érintkezik erősebb fénnyel? Nem akkor kellene erősebben... nem is tudom... visszaadnia vagy tükröznie azt?

~ Nem, Dua. Ez nem így működik - a farkas különös hangnemet vett el, amit legutóbb a reggeli gyakorlásnál hallottam. Végre. Az igazat fogja mondani. Nem kell a ferdítéseit és ugratásait fejtegetnem. - Ez nem egy tükör. Ahogy mondtuk, a kristálydísz összegyűjti és felerősíti a befele jutó fényt a szerkezetbe. Csak természetes fény aktiválhatja.

- A Nap és a Hold, ugye?

~ És csillagok, villámlás, sarki fény. Ezeket tudja tárolni és, mint most, visszafele kibocsájtani, mikor teljes a sötétség.

- De... most nincs teljes sötétség. Itt a tűz és a csillagos ég.

~ Igen, de nem a szerkezet beállításai szerint. A teljes sötétség nem az aktuális fényviszonyt jelenti - ezen meg vajon mit érthetett?

- Ah! - beugrott - Az újhold fázisa! Ugye?

~ Helyes – bólintott elégedetten – A fény, amivel a legnagyobb... hmm... mondjuk így, eseményt lehet elérni a medálban az a háborítatlan telihold. Pontosan azért, amiért te éjjel remekül látsz... - itt hatásszünetet tartott.

Mi köze lehet az éjjellátásnak a teliholdhoz? Éjjel a Hold adja a legtöbb fényt. De akkor a Napnak kellene a legerősebb fénynek számítania és a legnagyobb reakciót elindítania ebben a ketyerében, ahogy mondták. Mi van éjjel erősebben jelen és nappal kevésbé? És mi köze ennek az éjjellátásomhoz? Éjjel látok, mert... mert a szemem olyan, mint az éjjeli állatoké. Érzékeli a gyenge fényt. Vagyis az éjjel jelen levő fényt.

- Ez összefüggésben van az éjszakai érzékelhető és valóban jelen levő fénnyel? Mármint a kék és ibolya fénnyel? - hát persze! Erről papoltak egész délelőtt - Merthogy csak azok terjednek éjjel! Lehet, hogy a Holdról is a fénynek csak ezen tartománya verődik vissza? És ez aktiválja a mágnesességet is a medálban? És ezért világit?

~ Egészen egyedi magyarázat - Bernát elismerően bólintott. - Csak kicsit kusza.

~ De igaza van - mondta majd felém fordult a farkas teljes magyarázattal – A medál a természetes fényeknek kitéve magába gyűjti és tárolja a fényenergiát. Legerősebb fénynek számít a tiszta teliholdból érkező, a különleges frekvenciája miatt, de nappali világossággal is boldogul. Kiadja magából a fényt, mikor 'teljes sötétség' van, vagyis újholdkor.

~ És itt meg is borul a magyarázat – dörgött a medve.

- De miért?

~ Mert a mágnesesség, ahogy nevezted, csak teliholdkor lép fel - folytatta Raul - Ez egy olyan folyamat a szerkezet beállításaiban, amit csak a tiszta és legerősebb holdfény képes előidézni. A telihold. És ez most nincs.

- Csak és kizárólag a telihold tudja kiváltani a mágnesességet?

~ A telihold frekvenciájára van kalibrálva. Éppen ezért nem értettük az imént, hogy honnan érhette hát az a frekvencia a medált, ha a Hold semmilyen formában sincs fent az égen.

Megint elhallgatott és a medvével együtt sokat sejtetően rám bámult. Mi van az arcomra írva, hogy ilyen meredten kell azt szuggerálni? Ráadásul úgy, hogy mindkettejüknek szintén ragyog a szeme, mint az enyém. Persze a saját színükbe... HÁT EZ AZ! Az a plusz fényforrás, ami hiányzik... az nem is hiányzik! Bár az övéké csak tükrözi a medált, az én szemem valóban világít. Hisz' éreztem is! És csak akkor érzem, ha én magam ragyogok.

Megráztam a fejem és megdörgöltem a szemem. Gyorsan abba kellett hagynom a világítást, hogy kiderüljön, tényleg igaz a feltételezésem. Mielőtt felnézhettem volna, hallottam a medál koppanását a talaj kavicsán. Megszűnt a mágnesesség és elengedte a bicskámat. Ott hevert a földön és valamivel gyengébben, de még mindig ragyogott.

~ Látom rájöttél te is. - Raul izgatott hangja mosolygásra késztetett. Visszavettem a láncot a nyakamba, s a medállal játszottam.

- A nevem holdkeltét jelent, nagyjából. A szemem színe megegyezik a Holdéval. Ha ragyog, az sem lehet más, mint...

~ Holdfény – felelték tökéletesen egyszerre. Morgásuk kísértetiesen megkülönböztethetetlen volt. Szemük fénye a lánc tündöklésével párhuzamosan halványult, minthogy a nappali fény valóban nem tartott sokáig a medálban. Lassan és csöndesen az éj visszaállt normál kerékvágásába és az egyedüli fényforrás a tisztáson a fel-fellobbanó láng volt a hűlő parázsban.

***

Halli,

Utólag is elnézést kérek. Ez a rész sehogy sem volt kidolgozva a fejemben, még vázlatokban sem. Ezért is tartott ilyen sokáig, hogy elkészüljek vele. De azért remélem tetszett és még bírjátok türelemmel és kitartással a feltöltéseket. Engesztelésül, a folyatást holnap hozom. ^^

Shina