(jav.: 2020)

Miután a sas kényelmesen befalatozta a halat, felszállt az égre és Raul kérésének eleget téve, körbepásztázta a terepet. De nem volt egyedül. Amint apró ponttá zsugorodott a magasban, erős, vijjogó hangon lármázni kezdett. Szinte mozdulatlanul, egy helyben vitorlázott és csak várt. Perceken belül újabb madarak, sasok, vércsék, héják tűntek fel és szálltak az öreg sas felé. Körbevették és tiszteletteljes távolságban körözni kezdtek körülötte. Csivitelés, vijjogás, néha sikolyok hallatszottak le hozzánk, ahogy az öreg sas utasításokat osztogatott. Majd hirtelen, mintegy vezényszóra, a madársereg szétoszlott a szélrózsa minden irányába. A hangzavar megszűnt és ahogy az égi ragadozók eltűntek, úgy az erdei finom neszek visszatértek.

- És most?

~ Csak várj! Nincs még egy olyan sereg, mint ezek ott fent, ha terepátfésülésről van szó. Jobb tudni, merre vannak most az emberek.

Már megint mit tervez? Mihez kell külső segítség, hogy elkerüljük a kíváncsi szemeket? Nem elég a saját hallásunk? Öm. Na jó, beismerem. Tegnap nem segített sokat a szuperhallás. Percek alatt összefutottunk a bandával.

- És miért is?

~ Először is, hogy nyugodt körülmények közt tudjunk beszélni - ott a pont - Más felől, hogy kordában tudd tartani magad.

- Mármint én?!

~ Csiripelnek a madarak, Dua. Párszor bajba kerültél a szemed miatt. Vagy nincs igazam? - ugh, már megint ez a kérdés.

- De.

~ Na látod. Meg ahogy elnézlek, még mindig fejlődő szervezet vagy. Ez kihathat az öröklött képességeidre is.

- Úgy hívják, tinédzser kor. Köszi - a farkas széles vigyorral válaszolt - De egyébként ma van a 18. születésnapom. Szóval, ha úgy vesszük, már felnőtt vagyok.

~ Dehogy vagy te felnőtt! Gyerek vagy még a javából! - Raul meg se próbálta visszafogni vihogását.

Erre most mit mondjak? Nem tagadhattam, de akkor is birizgálta a csőrömet. Ha most víz mellett lennénk, belehajítanám. Így, ahogy van. Spártaian. Na igen... pont ezért vagyok gyerekes. Legalábbis mellettük. Ha jobban belegondolok, a bandával, Sam-mel vagy akár a szüleimmel sose jöttek fel ilyen gondolatok. Lehet, hogy tényleg nem egyre érettebb, hanem egyre gyerekesebb leszek? Édua Graymont különös élete? Áh, kizárt!

Bernát egy darabig érdeklődve, majd unott fejjel figyelt. Mostanra kényelembe helyezte magát egy félárnyékos ponton és lazult. Mint egy kandalló elé kiterített szőnyeg. Ahogy Raul vihogása alábbhagyott, a sasok újra gyülekezni kezdtek az égen. A korábbi rituálé lezajlása után egyedül az öreg sas szállt le hozzánk.

~ Nos, fiókák! Megvan, amit kértek.

~ Vagyis? - követelte Raul.

~Vagyiiis... - csőrét peckesen fölemelte - A nagy szélben háromszori, mozdulatlan vitorlázás távolságán belül nincs ember. Messze, a nyugovó nap irányában láttak egy párt, de távolodnak. A közeli városotokban elindult a mozgolódás, de senki sem jött még be az erdőbe.

- Még a srácok sem?

~ Emberek nem - méregetett szemével - Néhány farkas tért le a megszokott csapásról, de gondolom... - ezúttal tetőtől-talpig végigmért - az nem jelent nektek problémát.

~ Persze, hogy nem - vetette oda Raul félvállról, de hajszálnyit kihúzta magát. Mire ez a pöffeszkedés?

A sas mindezt a földön állva mesélte, de amikor végzett a jelentéssel, csak szótlanul állt és rám meresztgette szemeit.

~ Van még valami? - már Bernátnak is feltűnt, de nem kaptunk választ.

Helyette a hatalmas madár inkább felém lépdelt azzal az esetlen, oldalazó járással és a nadrágom szárát csipkedte. Mit akarhat?

- Tényleg apámék neveltek föl? - leguggoltam a nemes madár mellé, aki abbahagyta a vizsgálódást. Kezem újra csak simogatásra nyújtottam, mire a tollas az ölembe ugrott, úgy hajtotta le fejét.

~ Ah... milyen rég is volt már! - őszintén élvezte a simogatást és vakargatást, bármennyire is meglepő reakció volt ez egy vadonélő madártól.

~ Kényeztetésre vágyott az 'Egek Ura'? - dörrentett egyet Bernát is - Ki hitte volna?

A sas felkapta fejét és kitárt szárnyakkal, fenyegetően fújt a két melákra, mint egy macska.

~ Tiszteletet a címnek! - hangja mégis elárulta színjátékát - Egy élet munkája volt kiharcolni uralmamat az égen. Puszta látványom is remegésre késztet minden földi állatot.

Raul és Bernát egymásra kacsintott és lehasalt a nagy madár mellé.

~ Egy élet munkája? Nem kellet neked hozzá 4 nyár, hogy féljék a látványod.

~ Ezek szerint vagy pelyhes tollú vagy még, vagy már 21 esztendeje volt az Utolsó Repülésed? Hm?

A két óriás cukkolása táptalajra talált. A sas fújt még egyet, majd Raul fejére ugrott.

~ És a magadfajta vén csont minden egyes nyarat észben tart, nehogy elmulassza az emberi időszámítást. Szép kis 'Erdei Mester' az ilyen! - koppintott az orrára - Pedig nem sokon múlott, hogy lemaradj a különleges gyermek születéséről. He, he, he!

- Hm? - Raulra néztem, aki hirtelen nem tudott válaszolni. Ez oltári! Mi történhetett?

A farkas egy fejmozdulattal ledobta a madarat magáról és mancsát a landoló tollasra próbálta tenni. De ő sem hagyta magát egy könnyen. Csőrét nyitva tartva, egyik lábát felemelve egyensúlyozott és készült elkapni a fekete mancsot.

~ Heee! Fürge, mint mindig - vigyorgott Raul elismerően.

~ Te sem vagy egy házi kutya - válaszolt amaz.

Játékuk komolysága csak akkor tűnt föl, amikor Raul mancsa alatt egy ág reccsent ketté, amit a sas tartott fél lábával. Upsz! Mekkora erővel játszanak ezek?! Akkor viszont, éppen hogy csak rajtam állt, mikor a karomon kapaszkodott. Na szép! Most már egy madár is vigyáz rám!

Az erőfitogtatás befejeztével elköszöntünk és mindenki eredt a maga dolga után. Mint kiderült, az embermentes terep vagy 25-30 km sugarú kört jelentett. Raul szerint ennyit tudnak a madarak ilyen erősségű szélben, háromszori nekifutással végigvitorlázni.

- Szóval... - fordultam feléjük menet közben - Ezek szerint minden szürkeszemű születésénél jelen voltál?

~ Hát... - látszott rajta hogy váratlanul érte a kérdés - Nem szó szerint, de mindig a környéken voltam, mikor születtetek.

- Hogy hogy?

~ Mert szentimentális a vén róka - nevetett Bernát, de én csak értetlenül néztem.

~ Elég régóta figyellek titeket. Vagyis, mindketten. Meg aztán... ígéretet tettem...

- Kinek?

~ Alexiának - válaszolták szinkronban.

~ Mondhatni, jelen voltunk, mikor az első gyermeke született. Alig várta a kislány, hogy megmutathassa nekünk a porontyot - Bernát hangját figyelve, inkább belé szorult több szentimentalitás. Pedig jó rég lehetett.

~ Eleinte nem volt ritka az ezüstszeműség. Sokáig minden generáció értette az állatokat, ahogy minket most te is. Akkoriban sokat vigyáztunk a kölykökre.

~ És ahogy kiderült, hogy nem fog a kor, szokásunkká vált, hogy ott vagyunk a gyerekeknél - bólogatott Bernát.

Csak ámultam a történeten. Régen nem volt ritka a különlegesség? Egymást váltó generációk értették az állatokat? És ők nem öregszenek?!

- És mi történt? Mármint, most már különlegesnek nevezi ezt mindenki - mutattam a szememre - És piszok rég volt az előző hasonló.

~ Hm. Bizony, "piszok rég" - mosolyodott el a farkas - Valamiért egyre ritkábban fordult elő. Csak a világosabb színeknél. Így mindig a közelben voltunk, hogy lássuk az új jövevényt és ott legyünk, ha kérdése van.

- Akkor hogy lehet, hogy majdnem elmulasztottad az én születésemet? - ez nagyon érdekelt.

~ Háát... apád fiatal volt még, nem udvarolt senkinek vagyis sehol a láthatáron édesanyád. Néhány évet messze északon töltöttünk. Terület ellenőrzés meg hasonló dolgok. Kicsit rendbe tenni az elfajzott falkákat. De túl soká voltunk el. Egyszer csak ez az öreg sas vijjog a magasban, hogy hol vagyunk, mert hihetetlen esemény történt.

~ Lány született! Bezony - most már Bernát is vigyorgott, ahogy visszaemlékezett.

~ Képzelheted! Hanyat-homlok rohantunk. Már otthon voltatok édesanyáddal mire megérkeztünk. Csak a távolból tudtunk figyelni, mert rég eltűnt már a szokás, hogy a kisgyermekeket bemutassák nekünk. Már kiestünk az emlékezetből - hangjában érződött a cseppnyi szomorúság.

- És mégis... Mégis figyeltétek az újabb generációk érkezését.

~ Végül is megígértük, hogy vigyázunk rátok, kölyök. 

***

Halli,

Így őszi szünet végére, meg is van a következő rész. Az előző fejezetben írt ötletem még mindig áll. Terveim szerint egy fejezet csak a képekről fog szólni. Hogy mikor lesz ez a fejezet?.... Azt a képzelőerőtökre bízom ;) 

Ne felejtsetek el megdobni egy csillaggal, ha tetszett ez a rész. ILLETVE... ha van tippetek melyik részből; külön kívánságotok rá, hogy a kimaradt jeleneteket is megosszam valahol, várom a kommenteknél. Ez nem az átírás miatt félretett jeleneteket jelenti, hanem azt a kupacot, amit megírtam, de még Édua születése előtt zajlódott le, vagy párhuzamosan, de ő nem volt jelen. Hogy update tartsam magam az eseményekkel és az ok-okozat is összefüggő legyen a folyamatokban, van egy pár ilyen megírt jelenetem. Szóóóvaaal, ha van rá igény, beteszem őket valahova. :) 

Shina