(Jav.: 2020)

Hirtelen arra eszméltem, hogy a táskámnál fogva húznak ki a bozótból, amibe még mindig görcsösen kapaszkodtam. Négykézlábra előre estem, így nem láttam, ki volt az, de az azonnali, két oldalról jövő, szimatoló orrok hamar elárulták a jelenlevők személyét. Megkönnyebbülten álltam fel és poroltam le a térdeimet.

~ Mi történt? - kérdezte Raul kurtán, de szemében láttam az aggódást.

- Nem is tudom - néztem el az ösvény felé még mindig csodálkozva az eseményeken – Úgy hiszem, van egy jóakaróm az idegenek közt.

A két állat összenézett majd mélyen beleszippantott a levegőbe. Láttam a fülük mozgásán, valami felkeltette az érdeklődésüket.

- Az a csapat ment el itt, illetve időzött itt pár percig, amelyik nemrég érkezett a városba. Körülbelül egy hónapja jöhettek - próbáltam elmagyarázni - Ismeritek őket?

~ Láttuk, hogy az erdőben ólálkodnak - nézett végig az ösvényen Raul – És tudjuk, hogy a hegy érdekli őket.

~ Egyelőre nem jelentenek fenyegetést. Nem tudtak átjönni a farkas blokádon... bár nem is próbálkoztak valami kitartóan.

~ Szerencsére. Úgy tudom, teliholdkor vették komolyabbra egy kicsit, de ... hehe – nevetett lenézően – ... a felfordulás betett nekik.

- Tudjátok, mit akarnak? - léptem önkéntelenül is közelebb a farkashoz.

~ Sejtjük.

- És mi az?

~ Még nem bizonyos. Majd elmondom, ha többet tudunk - elhúztam a számat, mert nem erre a válaszra vártam. Drámaian felsóhajtottam és folytattam az utat a tisztásra.

Mennem kellett, mert tudtam több választ nem nagyon fognak már adni. De ... végülis részben megnyugodtam. Azt mondták, nem jelentenek fenyegetést. Hát, legalábbis egyelőre. De az vajon meddig tart? Mire várnak, hogy biztosak legyenek benne? Egy fegyverarzenállal felszerelt hadseregre? Már ha igaz a srácok feltételezése és tényleg meg akarják rohamozni a hegyet. Ha erre várnak, akkor arra fel kell készülni! Azt nem lehet bevárni szép türelmesen! Egyre jobban megrémített a gondolat. Muszáj volt valahogy rákérdeznem.

- Fiúk! - a két óriás kérdőn fordult felém – Még ha nem is mondjátok el, mi a sejtésetek, azt azért áruljátok el, hogy a srácok tippje igaz-e. Lynda-ék szerint a hegy ezüstje érdekli őket és ezért képesek lennének akár felfegyverkezve is visszajönni. Addig pedig felmérik a terepet vagy mi, hogy merre lehet könnyebben eljutni a bányához.

A két állat feje többet mondott ezer szónál. Azt látni kellett! Azt a nézést! Azt, ahogy az a kettő újra összenézett majd vissza rám. Szemükből sütött az ez-most-komoly?! kifejezés. Még én éreztem magam kényelmetlenül, amiért feltettem a kérdést. Gyorsan az arcom elé kaptam a kezem, mintha a hajamat igazgatnám, csak hogy elbújjak mögé.

- Nyugodtan mondjátok, ha ez nem igaz - préseltem ki magamból.

A farkas megindult és fejét a hasamnak dörgölte, mintha szagmintát akarna rajtam hagyni.

~ Ezért szeretünk mi téged annyira - mondta közben – Maradj mindig ilyen ennivalóan édes.

- Mi? - ugrottam arrébb meglepve – Most mi van? Mit mondtam?

De ő csak mosolygott, a medve meg nagyban bólogatott. A farkas újra nekem dörgölőzött, mint múltkor a házunk melletti tisztáson, elállva a hazautat.

- Most meg mi van? - nem kellett sokáig várnom.

Bernát is becsatlakozott a cukkolásomba. Hozzánk cammogott és leült közvetlenül előttem elzárva a visszautat is. Két állat közé préselődve szendvicsként bizalmatlanul vártam a következő lépésüket. A grizzly felemelte méretes mancsát, ami egy nyitott könyv szélességével egyezett meg és lassan a fejem fölé nyújtotta. Basszus! Finoman paskolgatni kezdte a fejemet és közben negédesen ismételgette.

~ Jó kislány! Aranyos kislány! Eeez az! Maradj mindig ilyen kis cuki. Szép kislány!

Vannak helyzetek, amikor fel sem veszed, hogy élcelődni akarnak veled. Máskor könnyedén vagy egy kis rafináltsággal vissza lehet ütni a szarkasztikus megjegyzéseket. És vannak azok a pillanatok, mint a mostani is, amikor csak állsz, ég az arcodon a pír és egyszerűen nem jut eszedbe semmilyen válasz, amivel lereagálhatnád a helyzetet. Amikor csak állsz, nem tudsz megszólalni, de nem azért, mert túl sértő lenne, amit mondanál és visszafogod magad. Nem. Egyszerűen nem tudod, hova tenni a jelenetet.

Rég volt már olyan, hogy fejen paskolgattak, mert "jókislány" voltam. Mondjuk, olyan öt évesen. Rég volt, hogy beszorítottak volna, így fizikálisan, mert nem sok embernek volt kedve egy nálánál magasabb lánnyal ilyen játékot játszani. Meg úgy összességében is ez a helyzet, ez a felállás! Ismerős érzés volt, de más emberekkel történt hasonló. Mikor évekkel ezelőtt Sam ellátogatott hozzánk és Apával egyesítették erejüket és a pukkasztgatásomra kieszeltek valami csínyt. Felnőttek! Szép!

Csak álltam, mint egy cövek és vártam, hogy végre kiélvezkedjék magukat. Bernát egész közel hajolt és úgy mondogatta már jópofizós szövegét, mikor végre abbahagyta. Ez adott egy ötletet. Felugrottam, két kézzel átöleltem a nyakát, felhúztam magam és villámgyorsan egy puszit nyomtam az 'arcára', majd ugyanolyan gyorsan el is engedtem. Mielőtt feleszmélt volna már Raulon is csattant egy puszi és csak a porcsíkot láthatták, ahogy sprintelek tovább az úton.

- Ezt nektek! - mondtam és közben reméltem, hogy ez majd zavarba hozza őket. Eléggé, legalább ahhoz, hogy ne piszkálódjanak velem még egyszer. Vigyorogva értem el a tisztás túlsó felére, mikor visszanéztem. Na ná! Már kocogtak is utánam, bár nem teljes sebességgel. De... gyorsítottak - Upsz! Futás!

Teljes erőből futni, még ha közben kacagsz is, hamar kifáraszt. Nem próbáltam takarékoskodni az erőmmel. Csak szaladtam előre, kerülgetve az ágakat, átugrálva a kiálló gyökereket és köveket. A trappolás végig ott hallatszott a nyomomban. Nem kellett hozzá hátranéznem. Tudtam, nem is akartak igazán elkapni. Ugyan már, ha komolyak lettek volna, egy fél percig sem tartott volna, hogy elérjenek. De csak szórakoztunk. Néha elcsattan egy fogsor összezáródása, általában közvetlen mellettem, amikor lassítottam, de a játékos ijesztgetéstől, no meg az adrenalintól, újra csak felgyorsítottam.

Nem tudom mennyi ideje tartott már a fogócska, de egyszer csak ismerős hangok ütötték meg fülemet. Azonnal megálltam és lihegve próbáltam hallgatózni, de a lüktető vér a fülemben ezt kis híján lehetetlenné tette. A következő pillanatban Raul csapódott belém és a földön bukdácsolva, gurulva álltunk meg.

- Agh! Mintha egy vonat ütött volna el - fogtam az oldalam még mindig a földön fekve.

~ Azt lehet, nem élted volna túl, hehe! - nevetett a hatalmas farkas és közben feltápászkodott – Jól vagy?

- Erre vagyok. - pont az ellenkező irányba nézett. Támolyogva megfordult míg én csak nevettem a szédült állaton. Már mint, szó szerint szédült. A sok bukfenctől felborult az egyensúlyérzéke. Nagy nehezen nekem is sikerült felállnom, de az oldalam rendesen zsibogott – Ennek nyoma lesz holnap.

Raul megrázta magát, hogy ne szédelegjen tovább és segítően mellém állt.

~ Támaszkodj rám! - ajánlotta.

- Köszönöm, de le nem sántultam.

Fél perccel később Bernát is beügetett a célba.

~ Na? Ki nyert? - kérdezte majd látva, hogy nem reagálunk komolyra fordította a szót – Mi történt?

- Hallottam valamit. Mintha emberek lettek volna - néztem körbe aggódva.

~ Óh! Nem lepődnék meg rajta. Pár perc sétára van ide a minitó - szuszogta a medve.

- Minitó? Milyen minitó? - értetlenkedtem.

~ Hát az, amelyiket emberek duzzasztottak fel.

- Hogyan! Mát ott vagyunk? - hirtelen vagyon óvatos lettem. - Pár percre azt mondod? Várj! És vannak ott emberek? Hallotok nevetést vagy beszélgetést? - némán hallgatóztak.

~ Uhum. Nagyon halkan, de igen hallom őket. Raul?

~ Én is. Te ezt futás közben hallottad? - nézett rám kikerekedett szemekkel még mindig lihegve.

- Hát, igen, azt hiszem. Bár most úgy lüktet a fejem, hogy alig hallok bármit is. - a két melák megint összenézett – Meg tudjátok mondani, merre is vannak és hányan? - lihegtem és közben a fejemet fogtam.

~ A tónál... fiúk és lányok vegyesen... nincsenek sokan... és fiatalok - kódolta le Bernát.

- Ott magasan ilyen jól terjed a hang? - próbáltam poénkodni.

~ Hmmm... ez a te bandád lesz.

- Hogy?! A srácok? Menjünk innen, nem láthatnak meg titeket! - pánikoltam suttogva.

~ Nyugi. Messze vagyunk ahhoz, hogy ők halljanak minket.

- Hát... oké... De akkor se maradjunk itt. Még erre találnak jönni. Ki tudja, ezúttal mit terveztek a kirándulásukra.

~ Támogatom. Vigyünk téged előbb haza. Sammy már biztosan vár - indult el újra Raul a kis csapatunk élén.

- Sammy... - kuncogtam el rajta újra – Ezt el kell neki mondanom, mikor hazaérek. - haza... mostantól ez a "hazám"? Fura volt így utalni rá, de végül is erre a nyárra az otthonom lesz. Nem mondhatom mindig úgy, hogy Sam háza. Haza... Én is ott lakom már.

Azzal csöndesen és nyugodt tempóban osontunk tovább egész a tisztásunkig. A 'hátsó kertig'. És tudod, mit? Kora délután volt még csak, mikor az erdő szélén meghallottam Sam-et tüsszenteni, miközben a nyugágyban olvasgatott. Még nem vett észre.

~ Menj csak - intett fejével Raul.

- Nem jöttök? Pedig annyira vártam már, hogy bemutathassalak titeket.

~ Nem. Majd máskor. Úgy vélem, egyelőre kiborulna, ha meglátna minket. Jobb ez így. Na, menj!

- Haaa... – sóhajtottam – Rendben. Vigyázzatok magatokra!

~ Ne aggódj! - vigyorgott ragyogó fehér fogaival az a gyönyörű, éjfekete bundával megáldott farkas – De a következő pár napban ne keress minket.

- Miért?

~ Vadászni megyünk. Nem ehetjük meg az összes szarvast egy helyen. Hét nap múlva megint az erdő ezen részén leszünk.

Valóban. A hatalmas méretüket fent kellett tartaniuk. Ahhoz meg enni kellett, és Raul több mint huszonnégy órája nem evett. Bólintottam, hogy megértettem, mire egy-egy búcsúsimítással elköszöntek és meglepően halk léptekkel eltűntek az erdőben.

- Ha akarják, tudnak lopakodni - mosolyogtam magamban majd megindultam a ház felé.

- Édua?

***

Halli,

Üdv újra mindannyiótoknak! Remélem jól telt a Mikulás nálatok. ;) Nálunk még mindig lehet számítani egy-két meglepi csokira ilyentájt. ^^ Hogy tetszett ez a rész? Tudom, most nem történt sok minden, és ezért elnézéseteket kérem, de még karácsony előttre ígérek egy új részt, amiben lesznek további fejlemények. :D 

Az adatlapomon kiposztoltam egy kérdést, na jó kettőt, amire nagyon kíváncsi vagyok és szörnyen boldoggá tudnátok tenni, ha válaszoltok rá. Terveim vannak a kérdéssel egy jövőbeli történet lehetséges témájával kapcsolatban. ;) Nézzétek meg.

Shina