(jav.: 2020)

Felegyenesedtem. Nem volt már szükség rá, hogy ugrásra készen álljak. Hisz' tudtam, kik lehettek a látogatóink. Pillanatokon belül csillogó orrok bukkantak elő a fák takarásából. Farkasok! Ráadásul egy igazán népes falka. A sejtésem beigazolódott, létszámuk lazán verte a húszat. De vajon, jó szándékkal érkeztek?

Körénk gyűltek és egy megközelítőleg öt méteres, tisztes távolságban megálltak. Némán figyeltek, míg szemükről az apró lángok lobbanásai tükröződtek vissza. A farkasok rendezett de mégis tömött soraiból kivált egy megtermett példány. Nem kellett sokat agyalnom a rangján, mivel mind utat engedtek neki. Az alfa volt. A falka vezére. Világosszürke bundája kitűnt a többi, barnás állat közül. A megjelenése, a fejtartása, a léptei mind nemesebb küllemre utaltak, tekintélyt parancsolóbb volt a többinél.

Ez a farkas közelebb jött, de még ő is megállt két méterre tőlünk. Tekintete először engem mért végig, majd Raulra és Bernátra vándorolt tovább, akik még mindig nem keltek fel fekvő helyzetükből. A szürke vezér ezután meglepő dolgot tett. Mellső lábait kissé behajlítva lehajtotta a fejét előttük. Példáját a többi falkatag is követte és mélyen meghajtották magukat. Raul és Bernát mindezt csak egy egyszerű bólintással viszonozták. A farkasok nem mondtak semmi. Nem is kellett, hogy érezzem azt a mélységes tiszteletet és félszt, amit mindnyájuk szeméből kiolvastam. Félszt? Miért tartottak tőlük? A vezér felemelte fejét és újra rám nézett. Figyeltem. Láttam! Az ő szemeiben is ott volt egy apró változás. A tisztelet megmaradt bennük de az az árnyalatnyi tartózkodás korábbról eltűnt. Helyébe bizakodó ragyogás költözött. Kinyújtottam a kezem felé, mintha kezet akarnék rázni. Ránézett, közelebb lépett, orra centikre volt tőlem, majd belesimította fejét tenyerembe és egy gyors pillanat alatt finoman meg is nyalta.

A döbbenetes tisztelet tehát nekem is szólt. Parányi különbséggel, hiszen irányomba nem voltak olyan távolságtartók, nem tartottak olyannyira megközelíthetetlennek.

Az alfa ezután hátrált néhány lépést.

~ Szürkeszemű! Köszöntünk a Hegy falka területén! Megtisztelő számunkra, hogy találkozhatunk Veled - kezdte mondandóját – Híredet viszik a szárnyasok. Így tudtuk meg mi is, hogy merre találhatunk meg.

A szürke farkas egy dörgedelmeset vakkantott háta mögé, a falkája irányába, mire a gyülekezés ketté vált és három tag, fület farkat behúzva, előrekullogott. Három barnás-szürke, egykor szépen mintázott, most már megtépázott bundájú farkas, akiket rögtön felismertem. Nem hasonlítottak korábbi önmagukhoz. Viselkedésük árnyéka sem volt a telihold éjszakáján tanusítotthoz. Igen, azon az emlékezetes éjjelen, mikor végighajszoltak az erdőn, mint valami űzött vadat. Ők voltak azok.

~ Az Ellened elkövetett tettért, személyesen kérem megbocsájtásod, minthogy falkám tagjai követték azt el. De tudom, minden tett következménnyel jár, így ők hárman a büntetésük átvételéért jöttek most Hozzád. A vadon törvényei szerint, száműzetés a sorsa annak, aki a Szürkeszemű vérvonalra támad. - a három vétkes összébb húzta magát a vezér szavaira – E három bűne mégis súlyosabb, mivel a Hegy hagyományát is figyelmen kívül hagyták. Falkánk a Hegy védelméért elsőként felel. Hogy a békét megőrizhessük, minden erre tévedő embernek szabad utat kell biztosítani a távozásra. - valóban! Még a többiek is meglepődtek, hogy elzárták előlem a visszautat – A száműzetésnél egyetlen súlyosabb ítélet létezik. Halál. - ó ne, a lehető legrosszabb. Ugye nem itt akarják végrehajtani az ítéletet? Miért jöttek egyáltalán ide? Ugye nem... nekem kell megtennem?

A három farkas már a földön lapított hang nélkül, mert félelmükben nyüszíteni sem mertek. Most hogy jobban megnéztem őket, a bundájuk szétzilált volt és helyenként véres. Már volt részük egy alapos verésben. Szemüket nem emelték fel a földről csak remegve várták az ítéletet.

~ Szürkeszemű, tisztelettel, ilyen helyzetre még nem volt példa. Mivel Te ellened történt a törvényszegés, ezért Téged kérünk, hogy mondd ki az ítéletet felettük. - hogy mi?! Mi van?!

Döbbenten néztem a falkavezérre. A szürke farkas komoly tekintettel várta a választ.

Mit tegyek? Ki vagyok én, hogy egy ilyen horderejű kérdésben döntést hozzak? Ráadásul életekről van szó! Nem akarom a vérüket. Nem fűt a bosszú. Sose akartam visszavágni nekik. Isten a tanúm, hogy egyszerűen csak örültem, hogy túléltem azt az estét. Viszont közben fordult a kocka és rangban föléjük kerültem. De én akkor sem változtam. Hadd éljenek! Ugyanakkor, hogy mehetnék szembe egy több évszázados hagyománnyal, mi több törvénnyel?

Tanácstalanul néztem végig az összegyűlt társaságon. A farkasok bizakodva várakoztak. Megfordultam, hogy óriás barátaimtól kérjek tanácsot. A hatalmas medve komótosan bólintott kérdő arcomra. Nem! Azt nem akarom! A kétségbeesés szélén Raulra szegeztem könyörgő tekintetemet. Mit tegyek? Mit mondjak? A fekete farkas lassú bólintásba kezdett. Ugye nem azt mondod te is?! De nem. Csak azért hajtotta fejét lejjebb, hogy jobban a szemembe nézhessen. Nem pislogott és nem beszélt. De egy apró rándulás a szeme felett elárulta a választ. Köszönöm. Már tudtam, mit kellett tennem.

Behunytam a szemem és egy mély lélegzetvétel után újra a falka felé fordultam. A három bűnös még mindig csukott szemmel várakozott a földön.

~ Nézzetek fel! - utasítottam őket hirtelen jött magabiztossággal.

Ők azonnal felkapták fejüket, de csak óvatoskodva, még mindig remegve merték csak kinyitni szemüket. Ahogy tekintetünk találkozott, a három állat fején az a jól ismert döbbenet ült ki. De nem érdekelt. Biztos voltam benne, hogy találkozok még a jövőben ezzel az arckifejezéssel, ha ragyogó szemmel nézek bárkire. Nem törtem meg a szemkontaktust. Lassan alábbhagyott a remegésük és a tekintetük megváltozott. Nem rettegtek többé, a félelem eltűnt belőlük. Nyugodtan várták az ítéletet, készen elfogadni akár a halált is.

Rápillantottam a többi farkasra, mire azok egy lépést hátráltak. Még a falkavezér is. Tudtam, bármit mondok ezután, a szavam törvény lesz.

- Alfa, a Hegy falka vezére! Te hoztad őket hozzám, hogy ítéletet mondjak felettük. Légy hát te és a falkád valamennyi tagja tanúja, az erdő urai Raul, a fekete farkas és Bernát, a grizzly jelenlétében az ítéletnek! - lenéztem a három állatra – Nem kívánom a halálotokat, és nem akarom a száműzetéseteket sem! Helyette, újrakezditek a küszködést, a falka legaljáról! Bármi ranghelyetek volt korábban, az többé nem létezik! Utolsónak esztek az ejtett zsákmányból és utolsónak isztok a forrás vizéből! Boldogulásotokat a falkavezér bölcsességére bízom innentől. Ez az ítéletem!

Döbbent csend következett. Ahogy számítottam. Könyörgöm, csak most ne látszódjon rajtam, mennyire izgulok. Éreztem, hogy mindjárt remegni kezdek idegességemben. Tekintetemet megacélozva néztem végig az összegyűlt seregen. Ahogy szemem lassan visszaváltott normálisra, a farkasok kissé felengedve, újra mozgolódni kezdtek. Itt-ott suttogás foszlánya szállt fel.

~ Megteheti?

~ Csak így?

~ De hát a törvény nem ezt mondja.

~ Pamacs megmenekült, köszönöm.

~ Most mi lesz?

~ CSENDET! - förmedt rájuk az alfa, mire mind elnémultak – Az ítélet megszületett. Hálásak vagyunk Neked megbocsájtásodért. A falka visszanyerhette három erős tagját. Köszönöm! - a vezér még egyszer meghajtotta magát, ezúttal előttem – Ti pedig! - szólt a három vétkesnek – Nyilvánítsátok ki ti is végtelen hálátokat, mert nem csupán egy tagja a Szürkeszeműek vérvonalának az, aki most kegyelmet mutatott. Ritka képességek birtokosa Ő, népünk nyelvén értő és parancsoló. Ezüstszemű, aki a Hold fényét őrzi szemeiben!

Lapos kúszásban hozzám jöttek és rendre megnyalták a kezemet, míg a többi álmélkodva figyelt. Szemem sarkából láttam, hogy a két mega melák egymásra néz, de a részleteket már nem tudtam kivenni. Mosolyogtak, rosszallták vagy ők is csodálkoztak? Az áhítatos csendet végül egy kölyök törte meg, akit az anyja csak eddig bírt féken tartani.

~ Pamaaaaaacs!!! - tört ki a tömegből és botladozva az egyik farkashoz futott, majd lepattanva a lábamnak ütközött.

~ Foltos! - ijedt meg az anyja. A kölyök felnézett rám és elvigyorodott.

Ennyi! Eddig bírtam! A cukiság-mérőm kiakadt. Az nem létezik, hogy ennyi simogatni való, bundás jószág között én tovább vissza tudjam fogni magam. Ráadásul ez a kölyök épp', hogy csak tud futni! Még bolyhos, pihe bundája van!

Egy szemvillanás alatt felkaptam a kicsit és cirógatni kezdtem a fülénél. A töpszlinek ideje nem volt megszeppenni, és a simogatásra egyből elengedte magát. Ott feküdt, elnyúlva a karjaimban, míg a díszes társaság csak bámult. Végül Raul oldotta fel az újonnan beállt mozdulatlanságot. Felszökött a tűz mellől és odajött hozzánk a vállamnak simítva fejét.

~ Hmm. Ez eddig az én kiváltságom volt - duruzsolta játékos sértődöttséggel. A kicsi majd kiugrott a kezemből, mert mindenáron a fekete óriás felé akart fordulni. - Te kis kölyök viszont, ideje aludnod menni. Rég odúban a helyed az éjnek ezen szakaszában.

A kicsi szomorkásan lesunyta füleit, ahogy letettem és visszakullogott anyjához. A falka egyenként szivárgott vissza az erdőbe, egy-egy csodáló pillantást követően. A szürke vezér maradt legutoljára, miután a takarodóra vonatkozó utasításait kiadta. A kis tisztáson így csak négyen voltunk már.

~ Látom, Alfa lett belőled kölyök! - Raul baráti hangneme a meglepetés erejével ütött – Nem is vártam mást.

Visszament előbbi helyéhez a tűz mellé és újra kényelmi pozícióba ereszkedett. A szürke vezér sem volt már olyan feszülten hivatalos. A tűz másik oldalán leült és vakarózni kezdett.

~ Hogy ne lennék? Apám erős vezérként irányította a falkát. Volt mit örökölnöm, bár így is meg kellett harcolnom a pozícióért. - jobban megnézve, nem volt egy idős állat az alfa. Biztos nem rég kerülhetett az élre. De látszott rajta, hogy szilárdan tartja pozícióját.

~ Dua, mit állsz még? Gyere, foglalj helyet4 - invitált Raul, mert hát állva maradtam a csodálkozásban – Hírből és legendákból ismerhetitek egymást még csak. Édua, ez a belevaló farkas itt, Éjjelifény. Tippelhetsz, miért kapta ezt a nevet.

~ Köszönet a bemutatásért. A világos bundám viszont jól mutat a rangomhoz, nem gondolod?

~ Dehogynem. Ez itten pedig, Édua. A Graymont család legfiatalabbika, aki egyúttal a különlegesek sorába áll be. Pár napja érkezett a városba, délen.

- Helló, örvendek.

~ Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. Bocsáss meg ha az előbb megijesztettelek, de nyilvánosan kellett elrendeznem a dolgot.

- Megértem. Remélem, nem rúgtam fel túlságosan a hagyományokat az imént.

~ Csak amennyire kellett - legyintette a karomnak Raul azt a sűrű bundájú, vastag farkát – Az a három meg... egy életre megtanulta a leckét. Innentől lesni fogják a kívánságodat, figyeld meg! - jól hallottam, hogy bosszús volt egy kicsit?

- Ugyan már! - nevettem zavaromban és egy bottal kezdtem piszkálni a tüzet – Um... Éjjelifény, kérdezhetek valamit?

~ Igen, persze.

- Miért neveztél Ezüstszeműnek? Ez mit jelent? - a farkas Raulra nézett, aki csak bólintott.

~ A hagyomány szerint a családodból azok, akik értenek minket és parancsolni is tudnak, különlegesnek számítanak, mert csak ritkán születik ilyen köztetek. Nem egyszerűen csak a színe más a szemednek a többi emberhez képest, de még ragyog is, mint az ezüstös Hold. Ráadásul az emberek tovább élnek, mint a farkasok, a generációváltás hosszabb, így mi külön szerencsések vagyunk, hogy egy időben élhetünk Veled.

- Ennyire nagy szám lenne a családom?

~ Az egyensúlyt mindig egy különleges állította vissza ember és vadon között, a legendák szerint. Az otthonomat köszönhetem az őseidnek, úgyhogy igen, nagy szám a családod.

- Hmmm... De az én feladatom vajon mi lesz? - suttogtam magam elé elgondolkodva. A következő pillanatban Raul farka csiklandozta újra a karomat. Ránéztem, mire ő kacsintott egyet. Ezúttal tisztán láttam, valóban kacsintott. Elmosolyodtam, hisz' csak fel akart vidítani. Már meg sem lepődtem, hogy farkas létére ilyenre is képes.

- Oh, kérdezhetek még valamit?

~ Igen.

- Mióta ismered Rault? - kérdésem meglepte az ifjú alfát, de nem habozott a válasszal.

~ Remegő lábú kölyökkorom óta. Már három tél is elmúlt azóta - válaszolta valami furcsa hivatalos hangon majd elmosolyodott - Anyám mesélte, hogy mikor még vakon botorkáltam, egyszer kimásztam az odúból míg ő aludt. Közvetlenül az üreg bejárata előtt találtak meg, ahol a Fekete Mester vigyázott rám, így nem lett nagy riadalom.

~ Képzelj el egy fehér, vinnyogó apró valamit, ami akkora, mint a két tenyered. Csöppnyi bundája volt még csak, önmagára nem is elég, így melléfeküdtem, hogy melegítsem - emlékezett vissza Raul is.

Három év. Az nem is volt olyan rég. Mit akartam én ezzel a kérdéssel egyáltalán? Én több mint tizenöt évvel ezelőtt találkoztam vele. Ha régebbről akarok infót szerezni róla, akkor ennél idősebb valakit kell találnom.

~ Hát, igazán kösz Mester, hogy ilyen részletesen elmesélted, hogyan is néz ki egy kölyök néhány hetesen. Igazán remek képet mutat az Alfáról - kóstolgatta a szürke farkas. Érződött, hogy fiatalsága miatt ennyire merész egy nála tudomásom szerint legalább háromszor idősebb állattal. Arról nem is beszélve, hogy jóval nagyobb is az a bizonyos állat. Lehet, hogy nem csak a fiatalsága az oka?

~ Igazán nincs mit, kölyök. Bármikor szívesen mesélek neked hasonló sztorikat ha kívánod. Csak kérned kell - kacagott fel a fekete óriás, mire az alfa csak hátracsapta füleit. Valaki zavarban van~.

~ Köszönöm, de... úgy vélem, itt az ideje visszatérnem a falkámhoz mára.

~ Rendben. Menj csak. Vigyázz rájuk! - biccentett.

~ Úgy lesz! Ezüstsz... Édua, örülök, hogy megismerhettelek. Bármiben szükséged van ránk, a Hegy falka a rendelkezésedre áll.

- Köszönöm. Én is örülök, hogy találkoztunk.

A szürke vezér felállt és hangtalanul eltűnt a fák között, amerre nem sokkal korábban a többi farkas is felszívódott. Egy pár pillanatig még néztünk utána, mikor Raul csendesen megjegyezte.

~ Fut a gyáva, figyeled... hehe. - szarkazmusa egy mosolyt érdemelt ki nálam.

- Hé... Raul... - suttogtam, mire ő rám nézett - ...Szerinted Bernát meg mikor aludt be? - böktem a szuszogó medve felé.

***

Halli,

Újra itt! Ha az előzőt rövidnek tartottátok, akkor remélem, ez most kb kielégítően hosszú lett nektek. ;) Na mindegy. :D A következővel igyekszem hamarabb meglenni. Addig is sok-sok szeretettel várok mindenkitől véleményt, mert hát tudjátok, mennyire sokat jelentetek nekem. De tényleg! ;) 

Shina

Bónuszkép: