(jav: 2020)

Hallli! A képet értelmezzétek úgy, hogy egy fekete és valamivel nagyobb farkas van rajta. ;) Jó olvasást!

***

Mire elértük a kis faházat már teljesen besötétedett. Az út göröngyös volt, kiálló kövekkel és gyökerekkel tele. Ennyi minden volt itt azon az éjjel is? Fel se tűnt. Mondjuk, most se jelentettek akadályt. Könnyedén kerülgettem ki őket. Már az ötödik követ léptem át mire Raul, aki végig mellettem jött észrevette, hogy olyan terepen manőverezek méghozzá egész jól, ahol átlag emberek már rég eltaknyoltak volna. De azért megvárta, míg még egyet átlépek úgy, mint aki látja is azt, ami a lába előtt van. Biztosra ment mielőtt szóvá tette.

~ Dua, nézz rám egy pillanatra!

- Mi az, Raul? - ránéztem de ő nem szólt egy szót se csak grimaszolt, mint akinek muslinca szállt a szemébe - Ömm... miért pislogsz ilyen furán?

~ Jól gondoltam. Hé, Nagyfiú! - kiáltására a medve hátranézett - A mi kis Éduánk gyorsan fejlődik.

~ Mire gondolsz? - kérdezett vissza értetlenül.

~ Te már kétszer is megbotlottál. A kölyök még egyszer sem. - ha nem láttam volna akkor is kihallottam volna hangjából, hogy farkas védelmezőm vigyorog.

Bernát kitekerte magát amennyire tudta, de a növények sűrűsége miatt nem fordulhatott meg egészen. De így is láttam a pillanatot, amikor leesett neki.

~ Édua! Hát te látsz a sötétben? Heh-hehe. Na nézzenek oda. Ez új! Régen ez nem ment.

~ Bár akkoriban sose volt kint éjszakára. Jut eszembe. Sammy, hogy hogy elengedett egyedül?

- Sammy?! - felkacagtam - Hogy ki?

~ Régen így hívták.

- Milyen rég volt az?!

~ Elég régen. Szóval?

- Oh. Hát megbízik bennem.

~ Nocsak.

- És benned is.

~ Hm? - egy vicces mordulással kapta fel a fejét. - Pedig eléggé ledöbbent, mikor megpillantott két napja.

- Mert ugyanúgy nézel ki, mint évekkel ezelőtt. Mondd, hogy lehet ez? Hisz' az az eset legalább 15 éve volt.

Elérkeztünk közben a kis tisztáshoz, ahol a kunyhó állt. Bernát letette a tatyómat az ajtóban.

~ Megjöttünk - vette át a szót az óriás. - Mivel én nem férek ide be, ezért máshol éjszakázom. Holnap majd találkozunk, kölyök.

Mellém jött és lágyan a fejemhez dörgölte a sajátját. Megöleltem és elköszöntünk. Sokatmondó pillantást vetett Raulra, aki viszont maradt. Éjjeli őrnek? Együtt mentünk be a kunyhóba. Szerencsémre nem volt olyan hideg az este, de már nedvesedett a fű kint a föld párájától. Ahogy beléptünk, elégedetten néztem körbe az aprócska szobában és örömmel konstatáltam, hogy minden olyan rendben volt, ahogy hagytam. A padlón levő holmikat nem járta át a föld nedvessége. Mind száraz volt. Raul megragadta az egyik plédet és a padló közepén próbálta szétteríteni.

- Várj, segítek.

Pofás kis vackot dobtunk össze pillanatok alatt. Raul tevékenységének nyoma tisztán látható volt, mert inkább hasonlított egy vacokra mintsem egy civilizált ágyra az eredmény. Reméltem, hogy eléggé puha lett, és ezúttal volt hálózsákom is, hogy melegen tartson. A hatalmas feketeség párszor körbejárta alkotásunkat majd belehuppant, elfoglalva annak nagyját. Bár még így is lelógott a farkas fele. Felvont szemöldökkel néztem és vártam a magyarázatot.

~ Ne csak állj ott, mint Bálám szamara! Gyere és foglalj helyet!

- Azt hiszed, így el fogunk férni?

~ Van itt hely bőven. De ha összebújunk, még több is.

- Aaahhaaa. Önként jelentkezel ágymelegítőnek?

Nem válaszolt, de tekintete elárulta, komolyan gondolta. Ám legyen. Végül is csak jól járhattam, a hulló szőrszálakat leszámítva. Odafeküdtem mellé, mire ő nagy forgolódással elérte, hogy félhold alakban a fejemnél valóságos párnaként támasszon meg. Egy melegséget árasztó, puha, bundás és persze szuszogó párnaként.

Az út idáig éppen eléggé hosszú volt ahhoz, hogy alaposan elfáradjak. Messzebb jöttem egy nap alatt, mint múltkor a srácokkal. Ez egy két napos túra lett volna velük. Elégedett voltam a teljesítményemmel és nagyon örültem is neki. Tényleg gyorsabb voltam ha magam jártam az erdőt. A hirtelen előtörő fáradtság nehéz ólomként húzta le pilláimat. Le-le csukódó szemekkel simogatni kezdtem a sűrű bundát. A farkas ezt elégedett morgással nyugtázta mindaddig, míg a kezem fel nem vándorolt oldalán egészen a nyakáig és a fülével nem kezdtem játszani. Valószínűleg csikis lehetett, mert bár némán de folyton elcsapta fülét a kezemtől.

- Hé, Raul? - kérdeztem csendesen.

~ Tessék?

- Nem válaszoltál a kérdésemre.

~ Melyikre?

- Miért nézel ki ugyanúgy, mint ré.. réégen? - a mondat végét alig tudtam kiejteni egy ásítás miatt.

~ Hmm. Majd egyszer elmondom. Aludj, Pöttömke Dua!

Lassan végleg lecsukódott a szemem. Nem telt sok időbe és az ütemes ki-, belégzésének ritmusára álomba szenderültem. Minden olyan puha és meleg volt körülöttem. Luxuskényelem. Nem emlékszem mennyi idő telt el így. Fél éjszaka vagy csak egy fél óra?

Egyszer csak Raul mozgolódására ébredtem. Résnyire nyitottam szemem. A nagy kényelemben nem volt kedvem felkelni, de láttam a farkas feje ide-oda járt. Mint aki keresett valamit. Óvatosan arrébb csúszott úgy, hogy én még mindig neki voltam dőlve. Szeme megállapodott az ajtón.

- Miért akarsz kimenni, Raul? - kérdeztem álmosan.

~ Hmm? Vadászni. Vagy tán elfelejtetted, hogy éjszakai ragadozó vagyok?

- Te meg elfelejtetted, hogy én is látok a sötétben? Mit kerestél olyan nagyon?

~ Oh. Hát, valamit, amit helyettem alád tehetnék.

Fölültem miközben a szememet dörgölgettem. A farkas hangtalanul talpra szökött és odahúzta a hátizsákom.

~ Nem olyan puha, mint én, de annyi holmit hoztál, hogy a mérete megfelel.

- Ha ezt piszkálódásnak szántad, nem jött be. Jó éjt!

A táskámért nyúltam és visszadőltem aludni. Hallottam, ahogy kis idő múltával Raul kinyitotta a nyikorgó ajtót és kiment. Újabb nyikorgás jelezte, hogy becsukta. Manccsal ez elismerendő mutatvány lehetett. Ha ébren lettem volna, utána néztem volna, ahogy elmegy. Csak hogy biztos legyek benne. De elnyomott az álom és a jótékony sötétség magával ragadott.

Másnap reggel nem láttam bundás barátaimat sehol sem. A tisztás üres volt, a reggeli madaraktól eltekintve. Gyorsan egy kupacba hánytam a cuccaimat és kiléptem a hűvös levegőbe. Gyenge köd szállingózott, ahogy a harmat száradt fel a fűszálakról. Nem lehetett több hajnali ötnél, mert a nap még csak kelő félben volt. Nincs is jobb a reggeli nyújtózkodásnál a friss levegőn.

- Friss, tiszta és illatos... hmm?

Valami fura szag keveredett a reggel tisztaságába. Valami oda nem illő. Valami fémes. Valami baljóslatú.

- Hmm.

Szippantottam még néhányat a levegőből. Felismertem, hisz' nem egyszer találkoztam már vele. Ez vér volt. Vér?! Elindultam, hogy megkeressem a forrását, remélve, hogy nem egyik barátomnak esett baja.

- A végén még a szaglásom is olyan lesz, mint a kutyáké. Remélem azért bundát nem növesztek. - a biztonság kedvéért leellenőriztem a karomat. Hosszú szőrszálak éktelenkedtek rajta. Feketék - Köszi, Raul!

Nem tettem meg háromszáz métert, amikor megláttam egy vérfoltot az avaron. Öt méterrel arrébb a vérnyomot követve egy szarvast vettem észre. Élettelen szemekkel bámulta az eget. Teste további része egy fa takarásában volt. Megtorpantam. Mi van, ha az, ami leterítette még itt van? Megnyugodtam, hogy nem Rauléknak esett baja, de be is paráztam a gondolattól.

Tettem egy óvatos lépést, hogy megkerüljem a fát, mire a szarvas megrándult. Majd egy hirtelen rántással eltűnt a bozótosban. Azt hittem, menten szívrohamot kapok. Az a valami még ott volt! Léptem egyet hátra, gondolva jobb ezt az izét nem zargatni, mire fenyegető morgás jött a bokorból. Még egy lépés hátra. Hangosabb morgás.

~ GrrrrrrRRRR! Távozz ha jót akarsz!

Végre felismertem.

- Raul? - a morgás abbamaradt.

~ Édua?

Nagy zörgést követően előbukott az elpusztult szarvas feje a bokorból, ahogy a ragadozó megbotlott benne míg előjött. Lerázta magáról a leveleket és csak utána láttam meg, hogy vér csöpögött az álláról. Elhűlve szemléltem, mikor szólni kezdett, hogy az egész szája forró vértől gőzölgött.

~ Mit keresel erre, Dua? - a véres állkapcsokról még egy csepp a földön landolt. - Hé, rendben vagy?

Farkas. Egy ragadozó. Hisz' logikus. Még mondta is, hogy vadászni megy. Miért lepődök meg ezen?

~ Reméltem, hogy még alszol, Pöttömke. Ez nem neked való látvány - megfordult és eltűnt a bozótban zsákmányával együtt.

Egy percig csak álltam némán. Nem tudtam mozdulni semerre sem a döbbenettől. De összeszedtem magam és nyugodt léptekkel megkerültem a bozótost. A farkas érdeklődve figyelt míg egy nagyobb húsdarabon rágódott. Leültem az avarba és percekig néztem ügyködését a tetemen.

~ Kérsz? - szólalt meg kisvártatva.

- Nem, köszönöm. Ez így nekem... túl véres.

~ Hmm. Mosd le a patakban. Frissen ejtettem, még talán ki tudod véreztetni.

- Inkább nem. De azért köszi.

Raul egy pillanatra elgondolkodott majd elvigyorodott.

~ Ezt figyeld! - megkerülte a szarvast és megállt a hátánál - Nehogy elszaladj! - figyelmeztetett játékosan majd lehajolt és erőteljesen beleharapott az állat gerincébe pont a nyaka alatt.

Ropogott a csont, ahogy az irdatlan nyomás alatt az eltört, de nem ez volt a nagy szám. Ahogy egyre mélyebbre hatoltak fogai a gerincben a szarvas egyszeriben remegni kezdett. Már félig el volt fogyasztva, vagyis biztosan el volt pusztulva. Mégis mozgott. Bizarr látvány volt, még ha tudtam is a magyarázatot a jelenségre. Odasétáltam a szarvashoz és megérintettem a még mindig ép, remegő hátsólábát. Meleg volt. Tényleg frissen ejtette.

- Hagyd abba, kérlek. Ne játssz az étellel.

~ Ez nem játék - nyalta meg szája szélét - Egy kísérlet.

- Milyen kísérlet?! Ha megfelelő ponton piszkálod az idegeket, az még megmozdítja az izmokat?

~ Nem. Állatorvos rokonod révén ezt már tudhattad. A kísérlet arra irányult, hogy te hogyan reagálsz.

Nem akartam hinni a fülemnek. Én voltam a kísérleti nyúl? Egy farkas kísérleti nyula? Az állatorvos rokona a farkas kísérleti nyula? Micsoda irónia ez már?!

- És? Átmentem a teszten? - tettem csípőre a kezem.

~ Méghozzá kiváló eredménnyel - jött hozzám, hogy nekem simuljon, de elléptem előle.

- Tiszta vér vagy. Előbb mosakodj meg - nevettem és megsimítottam a feje búbját egy ujjal.

~ Adj még húsz percet és végzek a reggelivel - megfordult és folytatta az állat marcangolását.

- Ííí. Akkor a kunyhónál találkozunk.

Válasz helyett megcsóválta a farkát. Semmi kétségem nem volt a felől, hogy az egész szarvast be fogja burkolni. Raul hatalmas farkas volt. Biztos sokat is evett. Csak reméltem, hogy mikor újra előjön, legalább annyira tiszta lesz, hogy ne dzsuvázzon össze. Jól is néznék ki ha úgy dörgölőzne hozzám. Aztán magyarázhatnám Sam-nek, hogy nem történt velem semmi. Bár már így is megsínylette ez a póló.

Séta közben megnéztem a szakadást rajta. Pont ott volt, ahol korábban felsértettem az oldalam. Még jó, hogy csak a ruhám sérült ezúttal. A korábbi seb már begyógyult, csak egy-két heg látszódott. A kunyhóban előszedtem a váltás pólóm, néhány szendvicsemet és a maradék vizemet.

- Ezt is meg kell majd töltenem.

Elrendeztem a holmimat és kiültem az ajtóba várni a két melák feltűnését. A reggeli nap kellemesen melegített. Mivel egyedül maradtam, nyugodtan tudtam gondolkodni. Mint egy álom, olyan volt az erdő. Hiszen az vált valóra. Elképesztő volt érteni az állatokat!

- Vajon mit mondhattak, mikor felbolydult az erdő? Hmm... Na várj csak! Hiszen a srácok felvették az egészet!

Meg is volt, mit fogok tenni, mihelyst visszamentem. Úgyis még hátra volt az én kis meglepetésem a számukra. De hogyan játszhatnám le a felvételt anélkül, hogy magyarázkodnom kelljen miatta. A jópofa poén most visszaütött. Ők már várták a hanganyagot, vagyis mindenképp sor fog kerülni az átadására. A nagy kérdés majd az lesz, hogy hogyan került rá egy vérfagyasztó morgás meg mindenféle egyéb hang kavalkádja, ráadásul tisztán és érthetően, ha az éjszakai vonyítást elnyomja a fura zaj? Ami egyébként meg nem jelentett akadályt nekem. És újra ott voltam a megválaszolatlan kérdések tengerén. Miért hallottam a farkasüvöltést és értettem tisztán, mikor senki más nem? Miféle jelenség ez? Miért bolydult fel az erő? Miért kergettek a farkasok? Azt már tudom, miért hagyták abba. És afelől is megbizonyosodtam, hogy tényleg világított a szemem akkor. De miért nem jöttek ide az állatok, ide az Ezüst Csúcsra? Miért csak a farkasok lehettek azon az éjjelen itt, és más lélek egy sem?

A sok agyalás közben egyszer csak nagyot dobbant a szívem. Hogy erre eddig miért nem gondoltam?! Fel se tűnt! Nem is foglalkoztam vele. Felálltam és elhátráltam a kunyhótól néhány lépésnyire. A rozoga kunyhótól, ami ugyan rozoga volt, de nem eresztette be az esőt és az éjjeli párát. Stabilan állt. Miért és hogyan lehetett ilyen jó állapotban? Kassy mondta, hogy a hegyen egy bánya állt, de az vagy kétszáz éve bezárt. És a pokrócok? Hogy kerültek ide? Hiszen, ember nem tehette lábát a hegyre?