(jav.: 2020)

- Mondhatjuk így is - nevettem - Ismersz egy Arion nevű srácot egy pitbullal? A vonaton futottunk össze és szerinte te vagy a legjobb állatorvos.

- Igen. Rendes, lelkiismeretes gyerek az. Nemrég fogadta be a kutyáját és mondhatom remekül gondját viseli. De valamiért nehéz engedelmességre fogni az állatot, még mindig nem engedett fel az új gazdája mellett. Egyébként, itt dolgozom.

Sam egy fehér épületre mutatott, ahogy haladtunk a városka főútján. Magas kerítés vette körül a mögötte elterülő szabad részt. Tippem szerint a kennelek lehettek ott. A bejárat felett még épp' ki tudtam venni a hatalmas táblán elterülő nevet, Graymont Állatklinika. Az egész épület valahogy kiugrott a többi közül, de mégse feltűnően. Visszafogottan, de szemmel láthatóan modernebb volt környezeténél. Ha jól vélem, a felszerelés benne szintén kiváló minőségű, már ha Sam munkában is hasonlít Apára. Uuu, de megnézném az állatokat odabent. Bár tutira frászt kapnának egy idegentől.

Néhány percen belül Sam leállította a jeep-et egy sétálóutca mellett. Meglepett, milyen sok üzlet állt sorban egymás után.

- Gyere, Édua! Itt van a közelben.

Elhaladtunk egy büfé majd egy ruhabolt előtt, mikor Sam megállt egy bájos kis cukrászdánál. A díszítés igazán aranyos volt. Egy fiatal lány állt a pult túloldalán.

- Hey, Gina! Hogy vagy? Itt van Márk? - köszöntötte Sam, mintha egy régi ismerősével futott volna össze. Ennyire ismer mindenkit?

- Helló Sam. Adj egy percet, máris hívom - mosolygott a lány és már el is tűnt egy ajtó mögött.

- Te ennyire híres vagy, vagy csak nagy az ismeretségi köröd? - fordultam a nagybátyámhoz.

- Kicsi ez a város Édua. Majd meglátod, milyen jól ismerik errefelé egymást az emberek. Néha jobban is, mint saját maguk.

Egy férfi lépett elő a pult mögül sarkában Ginával. Biztos ő Márk. Első ránézésre kedvesnek tűnt, és kb. olyan 30 év körülinek. Masszív kézfogással köszöntötte Sam-et majd felém fordult.

- Szia, örülök a találkozásnak. Bizonyára te vagy Édua. A nevem Márk. Sam már egy ideje áradozik az érkezésedről. Szóval, egy isten-hozott-nálunk ajándék gyanánt bármit rendelsz, a cég állja.

- Váó, tényleg? Nem is tudom, mit mondjak - nevettem fel kicsit megilletődve - Nagyon köszönöm. - már most kedvelem ezt az embert. Meglepett, milyen lazán meghívott.

- Rendben Márki. Akkor szeretnénk egy olyan sütit, kettőt az almás pitéből, és egy nagy tányérral arról a... - Sam nem tudta befejezni mondandóját.

- Hátrább az agarakkal, Sam! Csak Éduát hívtam meg. Te, megveszed a magadét.

Íii jájáj! Valaki próbálkozik errefelé. Na, mit felelsz erre nagybátyó? Kíváncsian pillantottam rá. De ő csak meredt előre, karba tett kézzel.... míg nem bírta tovább és kitört belőle a nevetés.

- Könyörtelen vagy, mint mindig, ha üzletről van szó. De valamit csinálnod kell a gyengéddel. Egy nap a vesztedet okozzák a helyes lányok.

- Te csak ne aggódj miattam. Ez csupán a jószívűségem a barátom egyetlen unokahúga felé. Sose hallottál még az első benyomás fontosságáról? Amatőr.

Ezután baráti szóharcba kezdtek különfélébb megjegyzésekkel. A világért se avatkoztam volna bele. Nem mintha tudtam volna bármit is hozzászólni. Inkább végigböngésztem a fagylalt kínálatot. Olyanokat láttam, is amikről korábban még csak nem is hallottam.

- Szia, Gina vagyok, mint már hallhattad.- mutatkozott be a pultos lány - Úgy tűnik fogunk még egy párszor találkozni.

- Én meg Édua. És igazad van. Az egész nyarat itt tervezem tölteni, úgyhogy számíthatsz rá, hogy gyakori vendég leszek.

- Jó hallani. És most mit szeretnél?

Természetesen a jó, öreg csokinál maradtam, de azért kipróbáltam egyet az ismeretlen ízek közül is. Kapros uborka. A neve ellenére kellemesen üdítő volt. Időközben Sam is végzet a párbajjal és vett néhány sütit. Hogy teljen az idő és ne a kocsiban fagyizzak, tettünk egy kis körutat a sétálóutcában. Sam megmutatta az alap boltokat és fontosabb helyeket, amit jobb ha már most tudok. Nem egy könyvesbolt előtt mentünk el, amiket fejben máris feljegyeztem. Ide még visszatérek, az biztos.

Mindez után még egy jó 20 perc volt a hazaút, vagyis Sam házához. A ház állapota kissé meglepett a klinika után. Nem ez volt a leglepusztultabb, amit valaha láttam, de nem is egy tegnap felújított, frissen festett darab. Nyughass, csajszi! - próbáltam csitítani magam. Ne ítélj a külsőről! Lássuk, mi van belül.

A házat az út felé eső részén hatalmas terasz vette körül néhány fok felvezető lépcsővel, korláttal és egy hintaszékkel, ahogy azt az ember a filmekben megszokhatta. A duplaajtó mögött egyből balra volt a konyha, jobbra pedig az étkező egybenyitva a nappalival. Találtam egy kis fürdőt is közel a hátsó kijárati ajtóhoz. De! Sehol egy hálószoba? Kifelejtettem volna valamit?

- Sam! Hol fogok aludni?

- Ahol jónak találod nyugodtan összerogyhatsz.

- HOGY MI?!

- Heheh! Te tényleg nem emlékszel rá, mikor itt laktatok mind. Hálószobák az emeleten.

Én ostoba! Le kellett volna csekkolnom a lépcsőket is. Kapásból azt hittem, a padlás van arra.

- Kitakarítottam az udvarra nézőt. Az úgyis lányos volt.

- Kösziiiiiiiiii! - és már rohantam is fel.

- Összedobok vacsorának valót, amíg kipakolsz. - kiáltott utánam Sam.

- Vettem!

Az emeleten találtam még három szobát és egy tárolót. Ez utóbbi zárva volt. A szobám ablakából csodás kilátás nyílt a hátsókertre. Nos, bár Sam azt mondta rá, 'kert'... igazából nem volt kerítése. Hamarabb mondanám rá a 'tisztás' vagy 'rét' kifejezést, ugyanis az erdő a kert végében kezdődött. Sam a város szélén lakott, de még ahhoz képest is... ez közvetlenül az erdő töve volt. A fák vonalában bokrok nőttek, előttük nyulak ugráltak egymáson átcikázva. A házhoz közelebb nyugágyak álltak egy tábortűz kialudt hamvai körül.

- Király! Lehet szalonnázni az éjszaka!

A ház tartalma nem volt valami lenyűgöző látvány. Csak alap bútorzatot láttam, a legnélkülözhetetlenebb eszközöket a konyhában. Semmi TV, csak egy számítógép a nappaliban. De a lakásturné legszörnyűbb része... egy nyamvadt hajszárítót nem találtam az egész házban! Sehol!

***

Halli, most először írok ilyen üzenetet!

Kíváncsi vagyok a véleményetekre és javaslatotokra a történettel kapcsolatban. Eredetileg már megvan az alap story... angolul. Anno valahogy úgy kezdtem neki, de sok ismerősöm javasolta, hogy írjam már le magyarul is. Szóval, itt van. :) Fordítom, ahogy tudom, de a változtatás jogát fentartom. :D

Köszi, hogy elolvastad idáig a story-mat! :3 <3 :D