(jav.: 2020)

Rövid időn belül azon kaptam magam, hogy már automatikusan gépelem az adatokat és viszem fel a rendszerbe. És ahogy az rendszerint emberi lényekkel megesik, ha már nem kell fókuszáltan végezni egy cselekvési folyamatot és a kezed is magától mozog, az elméd szárnyakat kap és mindenféléken tudsz gondolkodni.

Na, pontosan ebben az állapotban voltam, mikor egy hangos fémes csörömpölés és kiáltások hangja zavarta meg békés vegetálásomat. Többé-kevésbé rájöttem, mi is történt odakint. Egy kutya ijedt meg és ugrott le a vizsgálóasztalról leverve, amit csak ért. És persze nem volt egyszerű elkapni sem.

Lábujjhegyen settenkedtem el az elválasztó ajtóhoz, hogy kilessek. Nagytestű eb volt. Egy barna pitbull. Az ajtó aljas módon árulkodó nyikorgása felfedte titkos szándékomat és a kutya észrevett. A riadt, mogyoró színű szemek találkoztak tekintetemmel és az állat megindult felém. Egészen biztos voltam benne, hogy azzal a lendülettel lazán a földre teríthetett volna, de egy hirtelen ötlettől vezéreltetve egyszerűen csak ráparancsoltam.

- Ott megállsz, nagyfiú!

Mire annak lendülete megtört és óvatos tempóban közelített már csak felém. Egyértelműen látszódott a sokk szemeiben, de hamar nyugodtság vette át helyét. És akkor végre felismertem a kutyát.

- Mit csinálsz, Jacky? Te jó fiú vagy. Viselkedj rendesen!

- Te jó Isten! Jól vagy? - jött az ebhez tartozó ismerős hang – He?... Édua? Te újra itt?

- Helló, Arion. Téged is jó látni.

A megtermett pitbull eddigre már mellettem állt és orrával a kezemet bökdöste.

- Ah... a végén még teljesen elfog az irigység - intett felé egy féloldalas mosollyal.

- Mi?... - néztem a mutatott irányba. Na igen, önkéntelenül is simogattam már a kutyáját. - Oh, um, értem.

Letérdeltem mellé és két kezembe fogtam az állat buksi fejét.

- Jacky, nagyfiú. Mi a probléma? A gazdád egy rendes fickó. Gondodat viseli. Viselkedj vele szemben te is rendesen!

A kutya csak meredt rám és kezdtem azt hinni, hogy újra nevetségessé tettem magam, mikor az kissé lehajtott fejjel, engedelmesen visszasétált Arion-hoz. A fickó ismételten, elnémulva pislogott ki a fejéből.

~ Legyen. - hallatszott egy kissé duzzogó és megadó válasz, de ez a hang már nem a fickóhoz tartozott sem nem a nagybátyámhoz, aki mögötte állt eddigre már.

Akkor mégis ki mondta?! Gyorsan körbepillantottam, de nem volt velünk senki más. Sam felvonta egyik szemöldökét értetlenkedő viselkedésemre. Bárhogy is számoltam csak hárman voltunk plusz Jacky abban a vizsgálóban. Az állat most gazdája kezének firtatásával volt elfoglalva.

- Ilyen nincs! - hebegtem.

- Édua? - lépett közelebb Sam – Jól vagy?

~ Mi az, mi az? Mi történik? - Jacky visszafordult és izgatottan kapkodta fejét közöttünk.

- Semmi. Minden rendben - néztem a szemébe, mire a kutya állkapcsa a döbbenettől nyitva maradt. Egy kicsit. Én továbbra is a megrökönyödött jószág szemeibe néztem és közben finoman elmosolyodva bólintottam egy aprót. Ha eléggé jó voltam, ezt az állaton kívül senki más nem vehette észre. Ezután könnyedén az asztalhoz vezettem a kutyát.

- Szóval, itt fent kellene maradnia, igaz? - fordultam a pasikhoz.

- Pozitív. Segítenél, Édua? - kacsintott ravaszan nagybátyám, mivel tudta nagyon is jól, mi zajlott le. Vagy legalábbis többé-kevésbé.

- Naná.

Megpaskoltam a fém asztal tetejét.

- Gyere.

Jacky egy ügyes mozdulattal rápattant és sikeresen fent is maradt a csúszós felületen. Micsoda egyensúlyérzék! Megérdemelt egy kis simogatást.

- Biztos nem vagy valami profi tréner vagy esetleg... megkísérlem, egy suttogó? - Arion visszatért közénk és újra a régi volt.

- Közel jársz, heheh. De tényleg szeretnék jó állatorvossá válni.

~ Vau, vau! - Jacky néhány vakkantással és farokcsóválással becsatlakozott a társalgásba. Már nem értettem, mit mondott. Tehát ez egyszer csak eddig tartott. Egyre jobb és jobb lettem ebben is.

- Oké, csak hogy tisztázzuk. Mit mondott most? - viccelődött Arion.

- Fogalmam sincs. Te több időt töltöttél vele, mint én, neked jobban kellene őt értened.

- Áucs, csajszi. Ez fájt. De őszintén, tényleg jól bánsz az állatokkal.

- Nos, köszi.

- Rendben, Arion. Érjünk a vizsgálat végére. Édua, tudnál maradni, ha esetleg a kis haver kiborulna valamiért?

- Persze. De vele már nem lesz gáz.

- Remélem is.

Sam végigfuttatta ujjait a kutya testének egyik felén. Mikor a jobb mellső lábához ért, az összerezzen egy fájdalmas nyikkanással és elhúzta mancsát. De mindettől függetlenül a helyén maradt. Sam és Arion összenézett, majd mindketten rám meresztették szemüket.

- Nahát! Tényleg rendesen viselkedik! - paskolta meg Sam a kutya fejét.

- Ha bármilyen makacs pácienssel van eztán dolgod, nyugodtan szólj. - nagyzolgattam – De vele mi történt amúgy?

- Néhány szarvast akart levadászni két napja - kezdett bele Arion - Azon az őrült éjszakán, t'od. És a kerítésünk keményebb falatnak bizonyult, mint hitte. Azt hallottam egyébként, hogy te fent voltál a hegyekben azon az éjjel. Milyen volt?

- Igaz. Piszkosul izgalmas volt. De ne aggódj, egyben visszaértünk.

- Tehát jól vagy? Ezt jó hallani. Na várj! Akkor mi volt az tegnap? Megsérültél! Láttam.

- Jaj, az már rendben van. Belefutottam egy ágba és sajna megfogta a pólóm. Semmi komoly.

A srác elégedettnek tűnt ennyi válasszal és nem firtatta tovább.

- Oké. Kész is vagyunk. Jacky-nek egy kis felszíni sérülése van és meghúzta a lábát. Bekötöttem, hogy ne erőltesse túl. Adok fájdalomcsillapítót. A bicegése néhány napon belül eltűnik - ért a vizsgálat végére Sam.

- Köszi, doki. Te vagy a legjobb - körbepillantott és rám kacsintott – Legalábbis egyelőre.

- Csak aztán el ne felejtsd, hogy van már barátnőd, Arion.

- Appáám! Hogy' felejthetném el a legjobb csajt a világon?! Ne aggódj úgy 'Papus'. Émmár le vagyok foglalva.

Hát ez kész! Sírva röhögtem. Ezt most direkt csinálták az orrom előtt? Sose, még álmodni sem mertem arról, hogy Sam-et az aggodalmaskodó apuka szerepében látom egyszer is. Ő mindig is a laza típus volt.

- Egyébként, Édua. Ha látsz egy csapat, nem túl biztató kiállású embert, kerüld el őket. Minél messzebbről. - Arion komoly hangszínt vett fel – Még erőszakosabban hallgatják ki, akiket csak akarnak, mint eddig. Olyanok után érdeklődnek, akik nemrégiben az erdőben jártak. Különösen az Ezüst Csúcs környékében. Nem néz ki túl jól a helyzet.

- Ez megy most odakint? Három napja nem tudtam igazán kimozdulni. Mi történik?

- Igen ez. Egyre nyughatatlanabbak. Sokkal inkább, mint eddig.

- Ez nem jó hír. - Sam csak a fejét vakarta – Oké. Köszönet az információkért, Arion. Figyelni fogunk. Téged és Jackyt egy hét múlva várlak, ha az állapota nem javulna.

- Rendben, Sam. Majd látjuk egymást!

- Szia! - köszöntem el én is.

Sam kilesett a váróba és biccentett a várakozó hölgynek, hogy hamarosan hívja. Az ajtó becsukódott, nekem meg egy flaska fertőtlenítőt nyomott a kezembe.

- Segíts, Édua! – ő maga előszedett némi törlőkendőt – Spricceld tele a fém felületet!

Nekiálltunk és némán rendet tettünk Arionék után, de Sam folyton rám nézegetett vigyorogva.

- Mi az már, Sam?

- Szóval?

- Szóval mi van?

- Pont ezt kérdezem. Mi történt? Értetted, mit mondott Jacky? - persze, hogy tudott róla, látod? Nincs semmi, ami meglóghat sas szemei elől.

- Igen. Egy kicsit.

- Jól gondoltam.

- Honnan?

- A szemeid, Édua - érintette ujját a halántékához – Fehéren felvillantak egy pillanatra. Vagy, inkább ezüstös szín volt? De rendkívüli volt! Sose láttam még hasonlót. Arra emlékeztetett, mikor egy macska szeme visszatükrözi a zseblámpa fényét. Umm... igen, egészen olyan volt.

- Komolyan beszélsz?! Mikor néztem én ki úgy?

- Heh, amikor első pillantásra megállítottad a kutyát. Aztán, amikor kioktattad. De ne aggódj. Majdnem olyan volt, mintha a mennyezeti világítás villant volna meg. Ezek a neon fénycsövek trükkösek ám.

- Remélem, legalább Arion ezt hiszi. De mi volt az, amit azokról az emberekről mesélt? Kifaggatnak járókelőket fényes nappal az utcán? Hogyan? És miért?

- Még nem tudom Kis Lány. De kezdem azt hinni, hogy egy ponton ez is összefüggésben van veled.

- Mi?! Mégis hogy lenne? - az egész kezdett valami clishé-s összeesküvés elmélet formát felvenni.

- Ezek a különös események, amik veled történtek, mind akkor kezdődtek, mikor kint voltál teliholdkor. Az Ezüst Csúcson. És őket pont az a hely érdekli, amit halljuk.

- Nem teljesen. Furcsa dolgok már korábban is történtek. Jóval a túra előtt már. Igazából... mit mondtál, mikor jöttek ezek az alakok a kis küldetésükre? - egy halvány gondolat kezdett felderengeni bennem.

- Már a te érkezésen előtt itt voltak olyan... négy vagy öt héttel korábban. Miért?

- Tudod, miért küldtek ide a szüleim?

- Mert túlhajszoltad magad a suliban. És hogy dolgozz is egy kicsit, amiért már most végtelenül hálás vagyok.

- Kimerült és gyenge voltam, mert nem tudtam aludni különböző rémálmok miatt. És azok egy-két hónappal ezelőtt kezdődtek.

Sam leejtette a ruhadarabot és szemei elkerekedtek. Mindketten abbahagytuk a takarítást és csak bámultunk egymásra enyhén sokkos állapotban a döbbenettől. Igen, csak most eszméltem rá magam is. Soká tartott, de most már biztosan kijelenthettem. Továbbá égető szükségét éreztem a titokzatos hegycsúcs újbóli meglátogatásának.

***

Halli!

Hogy telik a nyári szünet? Remélem nem lógtok folyton a neten. ;) De ha már mégis erre tévedtetek és még arra is rávetemedtetek, hogy Wattpad sztorikat olvassatok, akkor viszont szörnyen kíváncsi vagyok a véleményetekre!!! 

Továbbá kívánság műsort tartok: írjátok le, mit látnátok szívesen a történetben és megnézem, hogyan és hova tudok őket beilleszteni. Ha fenséges Shina-sama is beleeggyezik persze. ;P (Érezd a szarkazmust.) Várom a véleményeteket sok-sok szeretettel. :D 

Shina