(jav.: 2020)

- Elmondom az egészet, de előtte nem mehetnénk vissza? Nagyon szeretnék átöltözni már.

Daniel egy másodperccel tovább bámult rám.

- Rendben.

Hátralépett és a fejével intett, hogy menjek előre. Megvárta, míg mindenki elindult, hogy utolsóként a sorban figyelhesse a csapatot. Hát igen, egészen bizonyos, hogy dühös volt, szinte forrt. Az együtt töltött napokból ítélve, jogosan. Már a kirándulás legelejétől kezdve látszott, hogy ő a rangidős és egyben a felelős a bandában. Ilyen szempontból néha még túlságosan védelmező módon is viselkedett. És mindenki egyetértett vele. Volt egyfajta kimondatlan bizalom mindenki irányából Daniel felé. Nekem meg sikerült egy batális nagy seggfejet csinálnom magamból. A városi lány, nagy fellengzősen elkóborol az erdőben. Pokoli egy éjszakát adtam nekik.

Nos, ez volt a helyzet, nem volt már mit tenni. Innentől kezdve arra kellett koncentrálnom, hogyan tálaljam az este történéseit, hogy ne gondoljanak egy totális megbízhatatlan emberként rám. Lehet, jobb lett volna, ha nem említettem volna a farkasokat. Őszintén belegondolva, amúgy sem mondhattam el nekik mindent igazán. És nem is akartam. Főleg nem azt a férfit a kunyhónál. Azt a pillanatot meg akartam tartani magamnak, csak magamnak. Lehet, sose látom viszont. A végén egy szép emlék lesz belőle, vagy egy álom.

Ahogy visszafele sétáltunk, hátrapillantottam és láttam ahogy Daniel az Ezüst Csúcs felé néz. Mire gondolhatott? Dunsztom se volt, de láttam, hogy egy apró sóhaj hagyta el a száját, mielőtt visszaállt a sorba. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, amitől bűntudatom csak nőtt.

Mikor elértük a hegytetőt, borzasztó látvány fogadott. A táborunk totális felfordulás volt. Táskák össze-vissza eldobálva, félig nyitva, tálak, flakonok mindenfelé hevertek a földön.

- Mi történt itt? - kérdeztem döbbenten.

- Amikor Lynda elmondta, hogy eltűntél, visszarohantunk ide és próbáltunk összeszedni, amit csak tudtunk, hogy hadba szálljunk a természettel.

- Hogy mi?! - kaptam hátra a fejem.

- Eltűntél, és ezt csak egy irányba tehetted. Le a hegyről. Ami egyúttal farkasokat is jelentett, ha abba a bizonyos irányba tévednél, mint kiderült tetted is. - Daniel felvett egy apró, fekete tubust a földről – Paprika spray jó minden élőlény ellen. De mire felértünk ide, az erdő már megvadult. Képzeld el, ahogy egy hatalmas pókot behajítasz egy csapat bogárfóbiás ember közé. Azt a reakciót. Na az, voltaképpen itt volt. Amit most itt látsz, azt mókusok és madarak csinálták, de lent az erdő mélyén, szarvasokkal és vaddisznókkal... el se tudjuk képzelni, mi lett annak a vége.

- Mihelyst a hangzavar elülepedett egy kissé, elkezdtük átfésülni a terepet, már amennyire ezt négy ember megteheti - vette át Lynda a szót – De nem tudtunk lemenni erről a dombról.

- A farkasok?

- Igen. Mindenhol ott voltak. Hangosabbak voltak, mint akármelyik videón, amit eddig láttunk. Agresszívabbak. Képtelenek voltunk... - Kassy Lynda vállára tette a kezét.

- Most pedig öltözz át, mer' hallani akarjuk, hogyan élted egyáltalán túl az a káoszt. - azzal Daniel elfordult, hogy Matt-tel megvitassa a visszautat.

Kassy lefoglalta magát valami tea előkészítésével. Figyeltem, hogy a fiúk egyből nekiálltak a pakolásnak, míg Lynda a sátrunkhoz jött a cuccokat összeszedni.

- Tudod... - kezdett bele halkan – mindenki szörnyen kiborult erre.

Felpillantottam rá. Végtelenül kimerültnek látszott, de ugyanakkor kíváncsinak is.

- Tényleg nagyon sajnálom - suttogtam vissza – Nem állt szándékomban, és a hegyet meg végképp nem akartam elhagyni.

- Oké, ezt elhiszem. De akkor mégis miért tetted meg?

- Nos... először, a szivatást akartam visszaadni... - kezdtem bele, s közben a sáros hacukámat lecseréltem valami elfogadható öltözékre.

- Ohh... ja azt.

- Amikor Kassy-vel lelassítottatok, hogy eltűnjetek a hátam mögött, nos, én egy fa mögé bújtam. Tudtam, hogy a közelben voltatok. Csak megvártam, míg elhaladtok mellettem.

- Átláttál a tervünkön. Értem. És meg akartad bosszulni.

- A bosszúm az volt, hogy eltűnök a szemetek elől és nem pánikolok egy kamera lencséjének. Be akartalak várni titeket a forrásnál. Vártam is. De úgy látszik nem elég ideig.

- De mégis hogy a szent szarba kötöttél ki olyan messze?

- Érezted már úgy, hogy egy hely, ahol először jársz életedben valamiért ismerősnek tűnik? Mintha már láttad volna, vagy álmodtál volna róla? Pont ilyen volt. Mintha egy emléket követtem volna. És mielőtt észrevettem, a farkasok máris a hátam mögött voltak.

- Készen vagy? Mert a többit akár kint is elmondhatod. - Daniel állt a sátor falának túloldalán.

- Hallgatózni nagyon nem menő.

- A sztorit csak egyikőnknek elmondani, na az nem menő.

- Nos, akkor mivel már tudod... - kiszenvedtem magam a sátorból - ... az okát, hogy miért szakadtunk ketté az éjjel, nem egyértelmű a szituáció?

- Miről beszélsz? Annak a viccnek semmi köze az eltévedésedhez. Tökéletesen normális és korrekt poén volt az adott szituációban.

- Normálisnak nevezed, hogy minden bokorból egy farkas vonyított?

- Bajod van a természettel?

- Az az éjjel nem volt természetes...

- Szóval beismered? - vigyorodott el.

- Agrhh, minden szavam kiforgatod!

- Vissza a témára. Mi történt utána? - leült a farönkre a tűzhely mellett.

Kassy megkínált egy bögre elkészült teával és mindenki letelepedett a fűre, hogy hallja a folytatást.