(jav.: 2020)

Az ösvény, amit követtünk, félig megegyezett a peca helyre vezető úttal. Majd egy ponton letértünk róla és fák között folytattuk. Semmi jelét nem láttam ösvénynek, csapásnak vagy bármiféle útnak. Még egy fia turista jelzést sem találtam, ami jelezhette volna, hogy járt erre ember korábban. De a lányok magabiztosan mentek előre. Mondták, a hely nincs jelölve térképen, de van egy kis forrás, ahol megleshetjük az állatokat és a farkasok vonyítása is tisztán hallatszik.

- Biztos, jó ötlet? Úgy értem, víz mellett várakozni. Éjjel.

- Igazad van. Ebből a szemszögből tekintve, rossz ötletnek tűnhet. De t'od, ez kissé más ma este. - Lynda komolyan viselkedett és ez furcsa volt. Talán a bátyja nélkül nem bolondozik annyit. De most tényleg, pont ma este? A különleges teliholdas éjjelen?

- Ez is a telihold miatt van?

- Inkább mondanám, hogy a farkasok üvöltése minden más állatot vigyázzállásba késztet. Nem mozognak, nem jönnek vízhez, a fészkeiben marad ilyenkor minden. Tegnap mondtuk, hogy az erdő csendes a telihold előtti éjjelen. Nos, ma teljesen néma lesz.

- Kivéve a farkasokat - tette hozzá Kassy nyugodtan – Telihold éjjelén farkas kiállt. Hallgasd figyelmesen, de meggondold, mit csinálsz.

A felvétel tökéletesen visszaadta az ijesztő hangszínt. Remek volt az időzítése, amihez csak gratulálni tudtam. Tényleg jól hozta ki.

- Miért mondtad ezt? Ezt a 'meggondold, mit csinálsz' részt?

Kassy Lynda-ra pillantott és amint ő bólintott folytatta.

- Van egy íratlan szabály a városban a túráztatók közt. Sose menj az Ezüst Csúcs-ra. Ez egy a közeli hegyek közül.

- Miért van ez? Veszélyes?

- Igen, de nem szakadékok vagy dőlő fák miatt.

- Azok, akik túl közel tévedtek, elüldözték őket - vágott közbe Lynda – Azt mesélték, először csak morgást hallottak, és ha az nem térítette őket észhez, valósággal elkergették őket. A farkasok maguk.

- Sam mondott valami hasonlót. De akkor mi van a nulla állattámadással a városban?

- Hát épp' ez az! Sosem volt testi sérülés. Csak el lettek kergetve. De elég közel kerültek hozzájuk, hogy akár meg is lehetett volna érinteni őket. Vicsorogtak, csattogtatták az állkapcsukat, néha megtépték egy-két ostoba turista táskáját vagy kabátját. Láttunk a 'jelenségről' készült felvételeket és eldöntöttük, nem megyünk oda. Nem éri meg a kockázatot.

- És én még azt hittem, adrenalin rajongók vagytok.

- Ez ne tévesszen meg. Mi, szó ami szó, keressük ezeket a farkasokat egy biztos távolságból. A legközelebbi sziklaszirtről, egy magas fa tetjéről.

- De eddig nem jártunk sikerrel - folytatta Kassy – Sőt, mi több, az egyik ilyen vadászaton Lyn lezuhant egy kiálló sziklaszirtről. Hallottad a sztorit. Azóta nem engedik, hogy felfedezni menjünk.

- Ez is egy teli holdas dolog?

- Nem. Ez egy non-stop dolog. Az a hegycsúcs állandóan tabu.

Csípős nyelvű Kassy visszatért. Szóval eddig tudta fenntartani az álcát. Megjegyeztem.

- Láttad a farkasokat a szirtről? Akció közben? - kérdeztem Lynda-t. Nem tudtam leplezni kíváncsiságomat. Lehet, hogy Wolfy volt? Vagy más farkasok? Miért viselkedtek így? Mi van arra különben is?

- Nem. Nem volt mázlim. De... láttam egy medvét. Két lábra állt még mielőtt lezúgtam. Valószínűleg egy riválissal találkozott és meg akarta neki mutatni, ki a főnök. Le kellett volna fotóznom. Lenyűgöző volt.

- Sose mondtad, hogy láttál bármiféle állatot is - kapott Kassy Lynda keze után.

- Most jutott eszembe. Néhány pillanattal a zuhanás előtt láttam. Valószínűleg a sokk miatt elfelejtettem.

- Tudod, miért viselkednek a farkasok így? Van valami azon a hegyen?

- Volt ott egy bánya vagy 200 évvel ezelőtt, innen a név, Ezüst Csúcs - válaszolt Kassy – De évtizedek óta zárva van. Megnyitása után néhány évvel kimerült a bánya, ami rekord az ország itteni hegyeinél.

És itt is van a bánya, amit Sam említett. Érdekes. Le kéne ellenőriznem valamikor. Talán Wolfy segít eljutnom oda. Vagy mégse. Meg kell győznöm valahogy. De hogy győz meg az ember egy farkast?

A gondolataim a csúcs körül kavarogtak és fel se tűnt, hogy a lányok átengedték a csapat vezetését. Csak mentem előre töretlenül, még ha először is jártam arra. És sötét volt. Nagyon sötét. Az ég teljesen elrejtőzött a vastag felhőréteg mögé, csillagaival és a holddal együtt. Természetes fényforrás nélkül egyedül a zseblámpáinkra hagyatkozhattunk. Az erdő néma csendbe burkolózott, ahogy mondták. Az állatok tényleg sehol se voltak. Nem hallottam mást csak a saját és a lányok lépteit... ahogy... lassan távolodtak. Megfordultam, de már nem láttam őket.

- Tényleg? Tényleg? Ez most komoly?

Meg sem próbáltam utánuk kiáltani. Bizonyára fel akarták venni kétségbeesett pillanataimat, ahogy egyedül rémüldözök az erdőben, vagyis a közelben kellett lenniük. Legyen! Folytassuk a sétát. Még mindig el kellett érnem a kis sziklát, követ vagy mit, ami a forrásnál volt. És egyedül lenni végül is nem jött rosszul. Volt időm visszaállítani a szalagot, hogy Wolfy produkciója megmaradjon.

Megreccsent egy ág. Igazam volt. Követtek a lányok. Kassy rálépett egy ágra, ami ketté tört. Nagy óvatlanság volt tőle. Hogy akartak nyomonkövetni, ha ennyire hangosak voltak közben? Kassy lehet a legjobb volt tanulmányaiban, de Lynda volt a sportosabb. Ő odafigyelt, hogy hova lép. Csendes volt és valamivel közelebb is hozzám. Gondosan elrejtőzött a fák közt. Egyiküket sem láttam, de hallani mindkettőt hallottam tökéletesen.

Lehetséges lett volna, hogy az erdő teljes csendje miatt tudtam még a lépteiket is megkülönböztetni, vagy jobb hallásom volt, mint számítottak rá? Vagy mint én számítottam rá? Akármi is volt a magyarázat, ideje volt lerázni őket. Annyi időt töltöttem emberek közt, egyedül akartam lenni egy kicsit. Felfedezni díszkíséret nélkül. Már órák óta irritált ez. Az alkony beindított bennem valamit, ami hajtott, hogy menjek. Emlékeztem rá, mit mondott Wolfy. Nem felejtettem el, észben tartottam. De a lányok... Rám akarták hozni a frászt, azáltal, hogy tettetve ugyan de magamra hagytak. Most rajtam volt a sor, hogy megremegtessem őket félelmükben. Hogy azt higgyék, tényleg elvesztettek engem. Az éjszaka kellős közepén. Egy teliholdas éjjelen. Egy városi kiscsajt az erdőben. Teljesen egyedül! Na ezt magyarázzátok ki a srácoknak, hah!

Lehet egy kicsit... nem, totálisan úgy gondolkodtam, mint valami kis ribi. Ki tenne ilyet? De ugyanakkor, kit enne olyat, amit ők tettek velem?

***

Az események alakulása miatt, sűrűbben fogom hozni a fejezeteket, amíg a telihold végére érünk. Utána lehet számítani lassulásra. :D Tartsatok ki!

Shina :)