(Jav.: 2020)

Megérkeztünk a sátrainkhoz.

- Mi a terv az estére? - kérdeztem Daniel-t.

- Végzünk azzal, amit a kertből hoztunk. Matt-nek van egy-két rejtett nasija még. Oh, és mielőtt elfelejteném. Ma este nem gyújtunk tüzet.

- Miért?

- Óóó, csak a hangulat kedvéért. Hogy még izgibb legyen - somolygott Lynda.

Ő és Kassy ebéd óta sugdolóztak. Ennyire izgatottak lettek volna, vagy tartogattak valamit a számomra? Reméltem, az előbbi igaz. A srácok már így is gyanúsak voltak ezen a téren és egész biztosan nem hiányzott, hogy még a lányok is hozzáadjanak a tervükhöz. Már ha volt nekik egyáltalán. Mindegy is. Az úton vissza a dombon fel, ami nekem még mindig egy hegy volt, felhőket láttam gyülekezni az égen. Egész nap tiszta volt az idő ma is, tegnap is. De végül is a falu gyakorlatilag a hegyekben volt. Az se lepett volna meg, ha perceken belül eleredt volna az eső. Legalább nem kellene aggódnom, hogy lefilmeznek az éjszaka közepén. Vagy jobban teszem, ha mégis felkészülök rá? Ezt tervezték volna a lányok?

Amint a kialudt tábortűz hamvai köré értünk, a fiúk végre letehették szuper nagy zsákjukat, tele a sok gyümölccsel. Azzal a vega cuccal, amit ők 'elég' kajának neveztek. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, mit rejtegethetett még Matt. Enni akartam. Komolyan, ölni tudtam volna Sam mennyei grilljéért. Legalábbis úgy éreztem.

***

- Ez valami fenséges volt!

- Mondtam! Bátyó sosem tervez olyan túrát, ahol nincs elég ennivaló. Na meg Matt is itt van. És ő imádja a hasát. Körülöttük sosem leszel éhes - paskolta meg finoman a hátam Lynda és úgy kacagott.

Jól van, rendben. Jobban is bízhattam volna bennük. Végül is elég megbízható gyerekek. Még ha őrültek is néha. Ami... eszembe juttatta, hogy...

- Oké! Készüljünk fel a vadászatra!

És itt jött a mókás oldaluk. Daniel előszedte a magnetofonját. Kassy is megtalálta a sajátját a sátorban. Nem tetszett ez a felállás. Ugye nem tervezik, hogy különválunk? Hova? Itt kellene maradnunk, ezen a helyen. Pontosan ezen a hegyen. Akkor meg mi ez?

- Nos a feladat a következő. Félig lemegyünk, a domb feléig, egy-egy oldalon. Lehet, ezúttal végre látunk más állatot is. - itt rám nézett – Ne aggódj, Édua! Ez a domb biztonságos, és ez érvényes minden részére.

- Ja. Bárcsak elhinném.

- Az! Nyugi van. Tehát, kettő csoportra oszlunk. Egyik megy a déli oldalra a másik az ellenkezőre.

- Mi leszünk egy csapat - mondta Lynda és átkarolta Kassy és az én vállamat.

- Ja. Csajok összetartanak.

- Úgy tűnik, eldőlt - egyeztem bele.

- Igen! Ah, és fiúk tiétek lehet a déli oldal - választott Lynda oldalt is. Jó ötlet volt ez?

- Heh! Mik vagytok ti? Kislányok? Nem szeretitek a sziklamászást? - sziklák?

- Nincs kedvem eltörni a lábam a sötétben, Matt. És tudom, bátyó magának akarja az extrémebbet. Igaz?

- Ismersz, hugi - pacsiztak, és Daniel folytatta tovább – Oké. Na akkor. Félig megyünk le, de a felvételt már itt megkezdjük. A farkasok rákezdenek, nem sokkal azután, hogy a hold felkel, ami... - felnézett az égre, ami addigra már teljesen befelhősödött, majd vissza az órájára - ... alig egy órán belül lesz. Úgy tűnik, nem tudjuk megmutatni a ragyogó teliholdunkat, Édua.

- Milyen kár. De semmi gond. Legalább nem kell kamerákra számítanom, ahogy a sötétben felveszik a bukdácsolásomat. - Az utolsó mondatommal lassan a lányok felé fordultam.

- Miii? Azt hitted, levideóználak, ahogy az erdőben mész a holddal a háttérben? Toootális tévedésben vagy. Én sooose tennék ilyet. - ennek a lánynak a beszólásai annyira imádni valóak voltak.

Lynda tettetett félénkséggel vigyorgott, mint egy gyerek, akit rajtakaptak. Vagy mégse? Az kis csillanás a szemében azt súgta, ez még nem minden. Még van valami a tarsolyában. Tanács magamnak: egy mosolygó lány mindig tartogat egyebet is, mint gondolnád. És mennyire igaz volt ez Lynda esetében.

- Nos akkor, hölgyeim és uraim. Készülékeket elő!

Daniel és Kassy előre tartották masináikat. Követtem a példájukat. Daniel megnyomta a felvételt elindító gombot a sajátján.

- És most következik a telihold dala, ahogy a sziklás déli oldalon sétálunk - megállította – Ti jöttök, lányok. Mondjatok valami intro-t a mai vadászathoz.

Mondjak valamit? Máris kezdünk? A francba! A! Francba! Én már tegnap elkezdtem a felvételt és tutifix, hogy azt nem törlöm le. Láttam, Kassy levegőt vett mielőtt belekezdett ő is.

- Telihold éjjelén farkas kiállt. Hallgasd figyelmesen, de meggondold, mit csinálsz.

Oh! Már emlékszem. Wolfy csendben volt az elején egy pár másodpercig a morgás előtt. Van időm. Így már menni fog.

- Ijesztő, mint mindig, Kassy. Édua, te jössz.

Visszatekertem a szalagot, amennyire csak tudtam. Rendben! Mondj valami rövidet, igazán rövidet. Belélegeztem és megnyomtam a gombot.

- Íme a farkas.

Ééés kész. Ahogy felnéztem, a banda csak bámult rám.

- Nem vagyok költő srácok. Ne várjatok semmi fellengzős szózatot tőlem.

- Persze csaje. De most EGY farkast kell fognod - kötött belém Matt.

Értetlen fejem magyarázatra sarkallta.

- Azt mondtad, 'íme a farkas'. Ez EGY és nem az egész KÓRUS, amit egyébként hallani fogunk.

- Jaj, ugyan már Matt. Csomót találsz te még a kákán is. Ez majdnem ugyanaz.

- Almost is never enough~ - kezdett bele Lynda az ismerős melódiába. Daniel felnevetett. Jó volt a kettejük kapcsolata. Egy kissé meg is irigyeltem őket, mivel nekem nem volt egy testvérem se.

- Hahahah. Induljunk. A maradék 50 percben el kell érnünk a célt, ahol indítjuk a felvételt. Lehetőleg még a vonyítás előtt. És sötétben több idő odaérni.

- És sose tudhatod, mire számíts - toldotta meg Matt.

- Jól van. Lyn, Édua, menjünk még mielőtt megint valami hülyeségbe kezdenek, mint legutóbb.

Kassy karon ragadva kettőnket vezetett el a táborból. A fiúk az ellenkező irányba mentek és pillanatokon belül el is tűntek a szemünk elől. Kíváncsi lettem, mi történt legutóbb de végül úgy láttam jónak, ha nem most kérdezem meg. Lehet, egyszer elmondják maguktól is.