(jav.: 2020)

Csak mentünk és mentünk tovább, kitartóan, a göröngyös út akadályait leküzdve, míg végül egy tisztásra nem értünk az első hegy tetején. Átlagos táborhelynek nézett ki. Még egy tűzrakó helyet is láttam feketén virítani a zöld fűben. Azt mondták, legutóbb tavaly nyáron jöttek fel ide, de az a kör úgy nézett ki, mintha néhány napja tábortüzet gyújtottak volna rajta. Lehet valaki más volt a városból. Valakik, akik eléggé szétunták az agyukat, hogy egy olyan ragadozóktól hemzsegő erdőben bóklásszanak, mint ez... mint mi...

Felállítottuk a sátrakat. Egy a fiúknak és egy nekünk, lányoknak. A nap csendesen nyugodott le, míg a szállásunkon dolgoztunk és fát gyűjtöttünk a tűzhöz. Már mind végeztünk az utolsó szendvicseinkkel, mikor Lynda előhúzott egy csomag pillecukrot.

- Nincs tábortüzezés enélkül.

- Épp ideje volt már, hugi!

- És itt vannak a botok hozzá - dobott felénk pár ágat Matt, amiket idáig faragott.

Mindenki megpakolta a botját és a tűz felé döntve ledöfte a földbe. Aztán, szinte parancsszóra, egyszerre fordultak Daniel felé. Meresztettem a szemem és próbáltam telepatikusan választ kapni erre a hirtelen, tökéletesen szinkronizált mozdulatra. Daniel rám pillantott és elmosolyodott az értetlen arcomon.

- Egy hold világította éjjelen, pont mint ezen, egy négy fős csoport tévelygett a sűrű erdő mélyén... - kezdett bele, és rájöttem, a horror story-k ideje jött el.

Szép. Majdnem telihold volt és megtalálták a legtökéletesebb kísértet történetet az alkalomhoz. Milyen kár. Már az összes lehetséges variációt hallottam, nem tudtak megijeszteni.

A srácok jól szórakoztak, de én nem tudtam rájuk koncentrálni. A táncoló lángokba bámultam és hallgattam a finom kis zörejeket, amik az erdőből szűrődtek ki. Egy bagoly huhogása, lépések és dobogás, mind egy párbeszédként hatott a fülemben. Előre néztem, de mélyen a gondolataimban láttam, ahogy egy szarvas elijesztette egy bagoly vacsoráját az avarban. Nem láttam a szememmel, csak hallottam. Megesküdtem volna rá, hogy már-már éreztem azt, amit a bagoly érzett. Bosszús volt, hogy új egér után kell néznie, hogy a párjának és a fiókáinak elvihesse. Várj. Mi? Tudom, hogy egy hím bagoly állt lesben? De baglyoknál nem mindkét szülő eteti a fészekaljat? Vagy még túl fiatalok a picik? Végül is...

- Édua. Édua! Itt vagy? - Matt hangja rángatott vissza a tűzhöz – A pillecukrod szénné égett. Tök fekete már.

- Lehet, megenni már nem lesz jó, de remek fáklya - bökdösött meg Lynda a vállával.

- Figyelj oda! Mert a cipőd a következő.

Kassy annyira nem volt aranyos. De igaza volt. Belefeledkeztem a gondolataimba. Észre sem vettem a forróságot, míg fel nem hívta rá a figyelmem. Gyorsan visszahúztam a lábam és lecseréltem a szenet a pálcámról.

- Hé, Édua, min gondolkodtál? Láttam rajtad, hogy máshol jársz - szólt Daniel, majd lefújt egy apró lángot a botja végéről és bekapta az átsült puffancsot.

- Oh, bocsesz. Az állatokat hallgattam az erdőből.

- Te hallottál bármit is? - fordult felém Matt – Pedig tök nagy csend van most.

- Még mindig motoszkálnak. Nem halljátok?

- Nem. Általában elég csendesek a hónap ezen szakaszában. Majdhogynem semmi sem hallható.

Kérdőn vontam fel egyik szemöldököm erre a kijelentésre.

- Ilyen csak nálunk történik. Az átlagos éjszakai zajok elhalkulnak a telihold előtti éjjel. Semmi madár, sem szarvas, őz, egyetlen lépés se hallatszik. A következő éjszaka a környék össze farkasának koncertje lesz. Ezért vagyunk itt. Még a város kutyái is becsatlakoznak. Ez a helyi különlegesség.

MI?! Ez a kempingezés valódi indítéka? Kint lenni a vadonban, miközben minden a feje tetejére áll? Őrültekkel vagyok körbevéve, pipa. Megrökönyödve néztem a társaságra, enyhe pánikkal a szememben.

- Biztosak vagytok benne, hogy jó ötlet az erdőben maradni?

- Heh. Az ifjú amazon fél egy kis énektől?

Na ez jól esett, mint visszakézből a pofon! A lehető legfenyegetőbben meredtem Kassy-re, amitől gyorsan a földre kapta tekintetét. Ez a mondata övön aluli volt. Főleg mivel nemrég mondtam, mennyire nincs ínyemre a nagyragadozókkal való találka ha éhesek.

- Kass! - Daniel gyakorlatilag rárivallt a lányra. Lehet, ez nagyobb hatással volt rá, mint az én gyerekes szemezésem.

- Szóval ezért kérted, hogy hozzak hangfelvevőt, Lynda. Nem lett volna egyszerűbb egy kamera vagy telefon? Miért a régimódi?

- Meglátod. Hallani személyesen, egy dolog. Hátborzongató, azt biztosíthatom. De visszahallgatni a felvételt, ultra hátborzongató. Magadnak kell végig csinálnod, vagy nem hiszed el.

- Okéé. Ez bizarr. De még mindig nem mondtad el, miért nem jó a mobil.

Daniel válaszolt helyette.

– Nem tudjuk, miért, de így a felvett hang megváltozik. Telefonnal marad ugyanaz. Szimpla farkasüvöltés.

- Megváltozik? De mégis mire?

- Azt nem akarom elmondani nekeeed. Látni akarom, mennyire lepődsz majd meg - incselkedett Lynda én meg csak kikerekedett szemekkel bámultam rá.

- Na most már félek. Mi ez? Parajelenség?

- Azt hiszel, amit akarsz. Varázslat, kísértet, elromlott szalag, a szél. Meglátod a végén - szállt be Kassy újra.

Oké. Már mind összhangban voltak, de a beszélgetés olyan irányba haladt, ahova nem akartam kilyukadni. Komolyan kezdtem kétségbe vonni a józan eszem, hogy beleegyeztem mindebbe. Daniel valószínűleg meglátta az aggodalmat az arcomon és próbált magyarázatot adni.

- Ez egy kicsi város. Majdhogynem csak egy falu. Nem igazán történik erre izgalmas dolog. Ez az egyetlen olyan esemény, amitől kiráz a hideg minden egyes alkalommal, amikor meghallod. Az abszolút adrenalin löket. Egy csöpp kaland nekünk merész kölyköknek néha napján.

Elhallgatott, hogy hagyja lesüllyedni a dolgokat.

- Ez a hely biztonságos. A kemping közel van a fő turista útvonalakhoz, messze a hegyektől. A farkasok sosem jönnek túl rajtuk. Csak hallani fogjuk őket. És egy jó pont a város történelméhez, sose volt itt farkas-, hiúz- vagy medvetámadás. Évtizedek óta nem is láttak erre medvét. A legbrutálisabb, ami nemrég történt, az egy szarvas volt, ami keresztül szaladt az úton és balesetet okozott. Semmi olyan, amitől tartanunk kellene.

- Vagyis azt mondod, hogy még teliholdkor is a hegyekben maradnak a farkasok?

- Igen.

Sóhajtottam.

- Oké. Bocsi. Lehet, ijedtnek tűnök, de valójában csak aggódtam.

- Ezért mondtam, hogy itt biztonságban vagy.

- Persze. Csak nem szeretek 100%-ig veszélyesnek tűnő dolgokba fejest ugrani. De ha te mondod, talán elhihetem. Mellesleg, voltatok már kint máskor is teliholdkor?

- Igen voltunk. És mind közül ez a legjobb pont a megfigyeléshez. Egy kisebb domb tetején vagyunk, így minden hang tiszta lesz.

Kisebb domb, na persze. Egy teljes napig tartott ide feljutni. Úgy tűnik a 'kicsi' és 'közel' fogalmak fel vannak borulva ezeknél a srácoknál. De nem panaszkodhattam, mert még mindig nem voltam fáradt. És leszámítva a minden bizonnyal túl rövid távolságot köztünk és a fenevadak közt, egész tűrhetően éreztem magam. A többieket elnézve, ahogy beszélgettek, viccelődtek a tűz körül, lassan a maradék bizonytalanságom is elszállt. Kellemes este volt, láttam a csillagokat is az égen, amik a szívemhez nőttek az elmúlt néhány nap alatt. A levegő finom volt, a szellő lágy. Tetszett. Nagyon is tetszettek az ilyen esték.

Miután bepusziltuk az utolsó pillecukrot is, a fiúk eloltották a tüzet és elvonultunk aludni. Lynda mondta, hogy másnap egy közeli vízeséshez megyünk, ami az egyik kedvenc helye az erdőben és nekem mindenképp látnom kell. Kristálytiszta víz, hűvös levegő, valóságos oázis a nyári hőségben. Csábítóan hangzott, mit ne mondjak, mivel napközben még a hegyekben is meleg volt.

Kassy aludt be elsőnek, majd Lynda-t is elnyomta az álom, magamra hagyva az éjszakában. Hallottam a másik sátorban a srácokat sugdolózni és nevetni. Tulajdonképpen rajtam és, hogy mire számítanak, hogy fogadom majd a farkasok üvöltését. Már alig várták, seggfejek. De végül is, még ők is abbahagyták a dumapartit és horkoláson meg szuszogáson kívül semmi sem hallatszott a tisztáson.

De engem elkerült az álom legkisebb fuvallata is. Igazán remek! Egész nap cipeltem a zsákom fel, ismétlem FEL a hegyre, és még mindig képtelen voltam aludni. Korábbi aggodalmam visszatért és növekedett bennem. Jelenetek különböző éjszakai állattámadásokról pörögtek végig a szemem előtt a filmből. Állj! Nem hagyhatom, hogy ez eluralkodjon rajtam. El kell terelnem a gondolataimat valami más irányba. Muszáj sétálnom.