11.- Készülődés
(jav: 2020)
Mire az estének vége lett, full-on voltam Sam csodás sültjeivel és a temérdek édességgel, amit a szomszédok hoztak. Mégis hogy tudtak így megbújni egész idáig? Amikor a várost furikáztuk körbe, alig húsz-harminc embert láttam az utcákon. Bezzeg most legalább hatvanan voltak a hátsó kertünkben. Kisgyerekekkel együtt, természetesen. Mindenki olyan kedves volt és jó szívvel üdvözölt, de kismillió és még egy rakat kérdést tettek fel folyamatosan. Hát, nem volt időm unatkozni.
És az a kis csapat, amelyik meghívott, Daniel, Lynda, Matt és Kassy. Szórakoztatóak voltak és igazán barátságosak, mégha sikerült is néhol kínossá tennem a szituációt. Megkedveltem őket és ők is próbáltak befogadni a körükbe. Mondjuk, talán Kassy kivétel volt ez alól. Olyan ...szkeptikusan áll mindenhez, amit mondtam. Nem teljesen értettem, mi a problémája, de lehet, csak egy városi fruskát látott bennem. És itt megállt mintha nem is akarna jobban megismerni. De a másik három kedvelte őt, szóval talán, de tényleg csak talán, ha többet tudok róla, kevésbé lesz olyan távolságtartó.
Az utolsó tálakat is bevittem a házba már, míg Sam egy ellenállhatatlan illatú teát főzött. Töltöttem magamnak egy bögrével és kiültem az egyik nyugágyba. Hűvös levegő áradt a hegyek felől és önkénytelenül is libabőrös lettem a nyári éjszakán. Még jó hogy a forró ital melegen tartott. Kellemes érzést nyújtott a hosszú parti után. Csendes volt minden. Csak egy bagoly huhogott néha. Alig lehetett hallani.
- Édua – Sam keltegetett szendergésemből – Jobb, ha bemész. Hidegek az éjszakák erre.
Igaza volt. Áthűlt a kezem már mire felébresztett. Feltápászkodtam a kényelmes ágyacskámból és vánszorgó léptekkel totyogtam fel a lépcsőn. A rendes ágyam helyett a székemre huppantam az ablak mellett. Figyeltem a tiszta égen ragyogó csillagokat. Minden olyan békés volt. A honvágy hirtelen tört elő, ahogy akaratlanul is a szüleimre gondoltam. Hogy ők mennyire élveznék ezt a nyugalmat. Lefogadom, hogy Apa egyből hullócsillag vadászatra menne. Kajakra ilyen későn, mint most. Dunsztom se volt honnan szedte azt a sok energiát, ami benne volt. Pedig igenis rengeteget dolgozott. Akárhogy is, hamarosan hívnom kellene őket. Anya már biztos várja a hívásom. Ha belegondolok, mennyi mesélni valóm van máris, és mennyi kérdezni valóm. Ilyen ősökkel, mint nekem. Ilyen felmenők! Látni akartam az a családfát. Valakinek kellett írnia a szemről és különlegességekről hozzá.
- Rendben. Majd a túra után rájuk csörgök. Először inkább holnapra kellene bepakolnom.
Gondolataim a túrára összpontosultak az est hátralevő részében. Vajon tényleg jó ötlet volt elfogadni a meghívást csak így? Végül is 3 nap a vadonban. Igaz, Sam mondta, hogy rendes gyerekek. Néha csíntalanok, de a szívük mélyén jó gyerekek. Pfff, totál úgy hangzott mintha egy öregapó mondná. Ez már nem menő, Sam.
Lynda mondta, hogy a srácok hozzák a sátrakat és nekem nem kell emiatt aggódnom. Azt viszont kikötötte, hogy mindenképp vigyek zseblámpát, hálózsákot és egy magnetofont. Lövésem nem volt, mit akarhatott az utóbbival. Nem lett volna elég egy telefon? Akármi is legyen, viszem az enyémet. Napi listán volt néhány szép kép készítése az út során. A fotózás az egyik hobbim végül is. Odahaza tele volt a falam képekkel. Olyan volt ez számomra, mintha haza tudnám vinni a természetet.
Készülődésemet egy elnyújtott vonyítás zavarta meg a kora éjszakai órákban. Szent isten! Hogy is felejthettem el? Farkasok vannak odakint és én két éjszakát tervezek közöttük tölteni?! Ez lenne a legőrültebb banda a környéken, amiről Sam beszélt? És magukkal visznek? Ember, komolyan nem gondolkodom. De, nem is állított meg. És már megígértem, hogy megyek. Francba! Már nem mondhatom le. Miért kell ennyire döntésképtelennek lennem?! Már nagyon ideje gatyába ráznom magam.
- Csak türelem, farkas. Jövök - mondtam, ahogy felkaptam némi ruhát, bár nem igazán szántam a farkasoknak.
***
Halli, bocsi a késedelemért, de már itt is van a következő rész. Mi a véleményetek eddig róla? A szereplőkről? Kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy várom a kommenteket. :)
És persze nagyok köszönöm mindenkinek a szavazatot! Örülök, de nagyon-nagyon, hogy tetszik nektek a történet.
Shina
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro