A mező élete újraindult a legapróbb ciripeléssel kezdve, a csirregő madarakon át, az avarban kotorászó bundás állatokig. A szobában tartózkodók tüdejéből önkéntelen sóhaj szakadt fel és a légkör megenyhült, ahogy a természet neszei visszatértek. Szemükbe mégis valami beköltözött, ami eddig nem volt ott.

Sam mellém lépett, karját vállamra ejtette míg az ablakon a hátsó kertre nézett. Éles tekintetét nem kerülte el az előbukkanó kisállatok és madarak ismételt pillantása, mely újra és újra az ablakom felé fordult. Arcán az elismerés és aggódás egy különös vegyítéke kapott helyet, de néma bólintással nyugtázta az eseményeket.

- Kész a sültek fele, gyertek le enni miután végeztetek mára - fordult végül a banda felé. Nem tette szóvá többször a jelenetet egész vacsora alatt, bár láttam rajta a kérdéseket.

Végignéztem barátaimon, akik még mindig nem tértek teljesen magukhoz, miután rájöttek, mi is zajlott le a szemük és fülük hallatára, de nem zavartattam magam velük. Összerendeztem a szétszórt lapokat a földön, külön kiemelve közülük a képet az eredeti írással, melyet Alexia maga írt, és az asztalomra helyeztem őket. A villám rendrakást egy féloldalas vigyor egészítette ki részemről, minthogy bamba mozdulatlanságuk kitartott, majd leinvitáltam őket vacsorához.

Kassy és Lynda lemaradt a sor végén és egymás közt pusmogtak valamit, de a srácok szó nélkül, engedelmesen követtek a lépcsőn. A konyha illatai már betöltötték a ház teljes alsó szintjét és az összhatás, ahogy beléptünk az illatfelhő közepébe, mennyei volt.

Sam felállított egy kerti asztalt a hátsó veranda előtt néhány összecsukható székkel. Saláta sorakozott nagy tálakban és néhány gőzölgő, frissen sült hússzelet, melyekből egy pár merész darázs próbálkozott csórni, de a forróság nem engedte. Ők egyből elillantak, ahogy kiléptem a kertbe.

- Lássatok neki! Kint van evőeszköz és tányér - vezényelte Sam, miközben egy újabb tálba pakolta a következő adag elkészült sültet.

Nem kérettük magunkat. Jókedvűen pakoltunk a tálkáinkra és telepedtünk le hol a székekre, hol csak szimplán a veranda szélére. Az íz minden várakozásomnak eleget tett. Sam isteni steak-je verhetetlen volt, bármit is kóstoltam eddig. Csendben majszoltunk , de rájöttem, pont ez volt a gond. Csend. Túl nagy csend.

- Na mondjátok ki végre, mi zavar ennyire? - böktem Lynda-t oldalba, mert láttam, majd ki gúvad a szeme a stíröléstől.

- Hát... - kezdett bele, majd elkapta tekintetét egy pillanatra, ami rendhagyó viselkedés volt az izgága és közvetlen lánytól, de végül erőt vett magán - Szóval! Mi van ha, és ezt most vedd teljesen feltételes, teoretikus és kitalált, vad spekulációnak. DE! Mi van ha, nem pusztán fizikai, ezalatt értem, hogy genetikai változás állt be a családodban és a felmenőidben?

- Hmm?

- Ha talán, és ismétlem, csak talán, nem teljesen... természetes minden tulajdonság, amiben eltérsz az átlagtól...

- Lynda, a tündérmese részleget már lerendeztük - forgattam a szemem egy sóhaj keretében - Nem vagyok sem vérfarkas sem semmi egyéb mitikus lény.

- Épp ezért mondom, hogy csak feltételesen. Hallgass végig! - Kassy-re pillantott majd Daniel-re, mielőtt folytatta - Az az előbb... fent... nem tűnt pusztán fizikai jelenségnek. Mármint, ha azt vesszük alapul, hogy képes vagy parancsolni az állatoknak, ha valamilyen tekintély van a vérvonalatokban... akkor is kint kellett volna lenned legalább itt a verandán, hogy képes legyél a környéket csendre utasítani. De te a házon belül voltál! És nem látták a hipnotikus szemed sem az állatok.

- Hmm?

- Igen, még ez is felmerült - ismerte be félszegen - Mi van ha a felragyogó szemed transzba ejti az állatokat. Mint vizuális effektus. És erre jön rá az erélyes parancs. Az ilyen kombónak én sem állnék ellen.

Sam figyelmesen várta a fejleményeket a kerti grillrács mögül. Szemöldökét megemelve pillantott rám cinkosan, mint aki jól mulat a reakcióikon. Szóval ez piszkálta a csőrüket ennyire. A végén mágikus erőkkel bírónak titulálnak.

- És érdekel a valós magyarázat is, vagy már elkönyveltétek magatokban, hogy boszorkány vagyok? - néztem a szemébe és újabb falatot küldtem le a csodás steak-ből.

- VAN erre magyarázat? - kérdezte hüledezve most Matt.

- Van.

Megrökönyödve kapkodták fejüket végig egymáson a kurta válasz miatt.

- Éspedig? - jött egyöntetűen a kérdés.

- Hang - feleltem - Korábban is előfordult már. Nem voltatok akkor velem éppen, de pár napja az erdőben "gyakoroltam" Raulékkal különböző fizikai képességeket. Lényegében, hogy mit hallok és milyen hangot tudok kiadni.

- Hang?

- Igen - bólintottam - Nagyon mély, normál emberi érzékszervekkel alig észlelhető hang. Meg még azelőtt magam is meghallottam egy figyelmeztető jelzést.

- Infrahang?! - pislogott Matt, amire újra csak bólintottam.

- És kiadni is képes vagyok, bár eltérő intenzitással, mint az állatok némely faja.

- Vagyis?

- Sokkal erősebben ha jól sejtem, és elemi erővel reagálnak rá a környezetemben levők. Még Raul és Bernát is fogta a fejét és a földre lapult az akkori csendre intésemkor.

- Szóval, csak hogy összegezzük - dörzsölte homlokát Matt és nevetséges csíkot húzott magán koszos kezével - Hallod az infrahangot, ami mélyebb, mint amit emberi fül képes lenne érzékelni...

- Igen.

- És a magas frekvenciát, az ultrahangot is felfogod, mint például a kutyasíp...

- A denevérek rikoltozásával együtt - egészítettem ki.

- És most azt mondod, ezeket a hangokat ki is tudod bocsájtani?! És ez volt az, ami az imént történt? Ezért nem hallottuk mi, de az állatok a ház falán túl viszont igen?

Hörpintettem egyet a bekészített üdítőből.

- Pontosan így. - bár azt már nem szívesen vallottam volna be, hogy ezúttal nem volt szándékos.

Hülekedésük láttán ráeszméltem, kezdtem átvenni Raul viselkedését, amit velem szemben alkalmazott ha túlpörögtem. A létező legkurtább válaszok adása. Utánzással tanul az ember, az igaz, de ez azért mégiscsak fura volt.

- Rendben van, Erdő Nagykövete! - lépett elő a grillsütő mögül Sam egy újabb adag teljes mértékben átsült steak-kel - Ha már a nagy bejelentések és titok terén járunk, hadd fűzzek hozzá egyet én is! - tányéromra pakolt két friss szeletet míg én gyanakvón méregettem minden mozdulatát, ahogy a többieknek is osztott. Arca csupán annyit árult el, hogy élvezni fogja a bejelentést.

- Vagyis?

- A titkos családi recept, ami után annyit könyörögtél.

- Az...? - csak nem most osztja meg velem?

Sam kacsintott és a tányéromra pillantott.

- Nem mondod komolyan?! Ez... ez az? Végig ez volt az?!

- Mit gondolsz, miért van érte oda mindenki? - nevetett nagybátyám.

- Ez az isteni steak az?! - a pácolás, vagy a hús, esetleg az elkészítés módja? Mi a titka? Mindegy is, mert Sam megosztja velem a receptet végre.

- Bent van a konyhában - nevetett hangosan - Az első receptkönyben egy lapon, amit sokadjára írtam újra. És itt egy rejtély is hozzá. Senki sem tudja kinek is volt a receptje?

- Hogyan?

- Értsd úgy, hogy melyik ősünk készítette el először és őrizte meg, mint családi recept, merthogy nincs meg az eredeti.

- Jaj, Sam! Ezt nem teheted velem. Így is éppen elég rejtéllyel nézünk szembe - sopánkodtam játékosan, de izgatottan gondoltam bele.

Az erdő széléről, mintha csak erre vártak volna, prüszkölő brummogás és horkantás hallatszott, kellő erővel, hogy a társaság minden tagjának feltűnjön.

- Hé, hogy hogy nem jöttek eddig ide? - kérdezte Lynda halkan.

- Talán megvárták, hogy kellő mennyiségű hús süljön meg? - nevettem.

- Sülten ennék? - fordult a mező felé Matt.

- Ki tudja? - vigyorgott Lynda - Belőlük még azt is kinézném, hogy villával is tudnak enni.

~ Egész közel járnak - bukkant elő Bernát feje egy fa mögül.

~ Ha tudnák, mennyire! - vicsorgott Raul is egy bokor alatt jókedvűen.

Arcomról lefagyott a mosoly. Még a villámat is elejtettem. Nem beszélhettek komolyan! Sejtettem, hogy van még pár meglepetés a tarsolyukban, de ez kész cirkusz.

Letettem a tálam magam mellé a verandára és felálltam, hogy kihozzam a melákoknak szánt húsokat is. Csupán biccentettem feléjük fejemmel, hogy jöjjenek elő addig.

- Édua? - Sam hanga a hátam mögül szólt már amint a konyhába léptem - Oh, vagy úgy.

Állat barátaim zajosan másztak át a hátsó kertünk szélét szegélyező bozótoson, így hamar rájöttek a többiek is, miért indultam. Teljes lett a csapat, indulhat a szülinapozás.

***

Halli

Meg is hoztam a következő fejezetet bár megcsúszva csöppet. Kövi a hétvégén várható, max hétfőn.

Addig is, heti kérdés: milyennek képszelitek el az ilyen felállású szülinapozást? (ember és óriás állatok együtt) ;) 

Ne hagyjatok komment nélkül! 

Shina