A napok egyre rohamosabban teltek. Changbin-nak sikerült munkát találnia, ami igen busásan megfizette, jobban, mint az előző munkahelye.

Lakása újra a régi lett, Chan segítségével minden szobában makulátlanul tiszta lett minden. Közös képekkel díszítette fel az előszobájukat és a nappalijukat, Jeongin személyes holmijait is a helyükre tette vissza.

Elégedetten dőlt a kanapéra, ami immáron nem volt büdös és koszos. Boldogan nézett körbe, majd a maga mellé telepedett szellemre mosolygott.

-Nagyon büszke vagyok rád Binnie! Igazán nagy eredményt értél el!

Innie is mintha megváltozott volna. Már nem is tűnt annyira átlátszónak, mint mikor először találkoztak.

-Szeretlek Innie! Alig várom, hogy végre meggyógyulj!

-Én is szeretlek! Ígérem, hogy nemsoká itt leszek veled, nem kell többet várnod rám!-hajolt felé és megcsókolta. Bár fizikailag nem érzett semmit, valahol a szíve mélyén érezte, hogy valaki megcsókolja.