Hyejin Pov.:

Kifejezéstelen arccal sétálok be a rendőrségre, hogy azonnal Yixing irodája felé vegyem az irányt. Két perccel tíz előtt érkeztem meg, jobb kezemben a táskámmal, amiben az általa adott papírok, kitöltve pihennek. Másik kezemben egy kávéspoharat tartva kopogok be a főnök irodájába.
- Tessék – hallatszik bentről, mire belépek a helyiségbe.
- Hiányoztam? – Kérdezem ajkaimon halvány, kissé gúnyos mosollyal.
- Rettentően – felel a kínai, fel sem nézve. – Kitöltötted a papírokat? – Tér rögtön a tárgyra, csak hogy minél előbb megszabaduljon tőlem.
- Igen – kapom ki a halmot a táskámból és rakom elé.
- Remek – sóhajt fel. – Akkor ezt most leküldöm a felvételi osztályra és úgy egy óra múlva már meg is van az áthelyezésed.
- Áthelyezés? – Vonom fel a szemöldökömet érdeklődően.
- Igen, rögtön az akadémia után, Kínában tevékenykedtél egy külföldi csoportnál, ahol a különleges esetekre specializálódtál, sok tapasztalattal tértél haza és fiatal korod ellenére remek eredményeid vannak. A neved marad Lee Hyejin, nem hinném, hogy sokat mondana bárkinek is, ami a korodat illetti, az huszonhat lesz, viszonylag elfogadható és mivel Japánban tanultál, annyira nem is furcsa. Ha kérdezik, három éve vagy rendőr, de már kicsi korod óta erre készültél. Ha valaki kételkedne a képességeidben, akkor tarthatsz bemutatót. Lehetőleg emberi kereteken belül – sandít rám. – Mi maradt ki? – Néz rám, mire megvonom a vállam. – Ja, családi állapot. Csak az öcséd van neked – és valóban - meg az unokatesótok. Hogy mi történt a szüleiddel, azt majd te elmondod, ha akarod.
- Érttettem – bólintok rá.
- Ez esetben, amíg hivatalosan is állományba vesznek, addig körbe vezetlek – mondja, mire bólintok egyet és el is indulunk a kis körutunkra. Bemutat mindenkit, akit csak fontosnak gondol, majd elérkezünk a 'Különleges Ügyosztály'-hoz is, ahol dolgozni fogok.
- Srácok – szólal fel Yixing, felhívva ránk mindenki figyelmét. – Bemutatom nektek Lee Hyejint, az új csapattársatokat. Hyejin nem régen érkezett haza Kínából, ahol eddig dolgozott hasonló ügyeken, mint amiken itt is fog veletek. Legyetek vele kedvesek, a ti érdeketekben – mondja, majd felém fordul. – Sok szerencsét a továbbiakban – kívánja, mire én bólintok, majd visszavezetem a tekintetemet a társaságra. A legtöbben átlagos emberek, de vannak itt ketten, akik pofátlanul fiatalnak tűnnek. – Oh, még valami – fordul vissza már az ajtóból a főnök. – Jaehyun, Xero, veletek lesz egy csapatban – mutat rám, majd intve egyet távozik.
- Remek, még egy – morog egy magas, barna hajú srác, majd bevonul az egyetlen irodába, ami a nagy helyiségen belül található, én meg csak értetlenül nézek utána.
- Ne is foglalkozz vele – lép mellém a másik srác, akivel dolgozni fogok. Valamivel magasabb, mint én, közepesen rövid, szőke haja van és rikítóan fehér bőrrel van megáldva. Arcán mély gödröcskék jelennek, meg ahogy elmosolyodik, szemei pedig különleges vöröses-barna színben pompáznak. Nem tudom pontosan ki ez a srác, de egy valami biztos, vámpír.
- Ha jól sejtem te voltál az „első", ha én már a „még egy" kategóriába tartozom – vigyorgok rá, ő pedig követi példámat.
- Milyen igaz – kuncog. – Azért vigyázz vele, fajtájához képest nem valami engedelmes – figyelmeztet már a kis iroda felé terelgetve. – Az ablak melletti asztal lesz a tiéd, idebent megtalálsz mindent, ami kellhet, illetve, ezekről a gépekről mindenhez hozzáférsz. Kapsz majd egy kódot, amivel otthonról is meg tudod nyitni az amúgy zárolt aktákat. Ha olyan eset van, ami másoknak sok lenne minket értesítenek, szabad kezet kapunk a nyomozásban, de nem lehetünk túl feltűnőek. Ha megvan a bűnös, akkor vagy behozzuk, vagy ha engedély nélkül van a városban Kris elé visszük, ha szükséges megöljük. Ez utóbbi mostanában elég jellemző. Mindenhol nyomozhatsz, kivéve a kilences körzetet, az Xero területe.
- Majd figyelem a tűzcsapokat – kuncogok.
- Roppant humoros – szólal meg Xero is, vagyis inkább mordul rám.
- Valaki nagyon harapós kedvében van ma – kontrázik Jae is, mire felnevetek és legnagyobb meglepetésemre Xero is így tesz.
- Egy pöcs vagy – közli le, majd elém lép. – Amíg nem mész a területünkre és nem okozol gondot, valamint betartod az egyeséget, ami minden vérszívót és minket is köt, addig lehetünk jóban, de ha rossz fát teszel a tűzre, azt te fogod követni – adja tudtomra komoly, szinte már fenyegető ábrázattal.
- Értettem – mondom, játékosan meg is hajolva neki.
- Remek – mondja már fülig érő szájjal és hátba vereget. Komolyan, ennek a srácnak valami mentális baja van. – Nos, ha már így megismerkedtünk, neki is állhatunk a munkának.
- Igaz is, mit kell tudnom? – Teszem fel a kérdést és a fiúk felvázolják nekem a dolgokat.
- Az elmúlt négy hónnapban kilenc vámpírt kaptunk el, akik nem tartoznak egyetlen családhoz sem. Öten „teremtettek" voltak, de úgy tűnik kimaradt pár szint az egyedfejlődésük során. Nem tudnak harcolni, jóformán még megvédeni sem tudják magukat – mondja Jaehyun, miközben felém nyújt egy mappát, az említett vámpírokról. – A másik négy félvér volt.
- Csak volt? – Vonom fel a szemöldököm.
- Hya, a kis rohadékok kihasználták, hogy könnyen elhullanak és öngyilkosok lettek mielőtt bármit is mondtak volna – sóhajtja Xero. – Így sajnos nem sok mindent sikerült kiderítenünk. Viszont, mindegyiken volt egy jel, és bár biztosra veszem, hogy eddig soha nem dolgoztál rendőrként – sandít rám, mire elvigyorodom -, de azért megmutatom, hátha láttad már. Elvégre biztos van valami oka annak, hogy annyira itt akarsz dolgozni. – Mondja, majd elém tol egy fotót. Kezembe véve veszem szemügyre a képet és ha nem lennék így is hulla fehér, biztosan elsápadnék.

  - Basszameg – sziszegem – Biztos, hogy ez a szimbólum volt a vámpírokon?
- Igen, miért? Talán ismerős? – Kérdi Jae.
- Az nem kifejezés, de azt hittem soha többet nem látom majd – morgom. – Az a rohadék, akié ez a jel, ölte meg a családomat és rabolta el az öcsémet.
- Ez mikor volt?
- 1924-ben. Akkor utánuk mentem, de engem is fogságba ejtettek, nem tudom meddig voltunk ott, de mikor kiszabadultunk megöltük azt a rohadékot, legalábbis azt hittem. Úgy húsz évvel később találtunk rá egy ugyan olyan telephelyre, amilyenben minket is fogva tartottak, onnan szabadítottuk ki Shichenget. Azóta nem láttam ezt a jelet, egészen mostanáig – mesélem.
- Hm, még a végén kiderül, hogy hasznodat vesszük – töri meg a komor hangulatot Xero kicsit gúnyos hangja.
- Xero – mordul rá Jaehyun. – Kié a jel? - Fordul felém.
- Lord Alderé, egy vámpírvadászé.  

****

Nos, hogy tetszik eddig ez a kis történet? Tetszik nektek az ötlet? Remélem kapok némi visszajelzést, mert őszintén szólva elég bizonytalan vagyok ebben a fantasy témában. De azért remélem élvezitek az olvasást!

Bocsi az elgépelési és helyesírási hibákért!

Ui.: Innetntől kicsit lassulni fognak a frissítések bocsi :/ De igyekezni fogok az átírással! :)