Három hónappal később

A Voltron lovagjai a Marmora bázis felé tartottak, hogy találkozzanak a pengésekkel egy küldetés miatt. Mindenki izgatottan várta a landolást, bár a csapat tagjain mintha valamiféle árny telepedett volna meg, ami elvette tőlük a boldogságot. Mióta Keith eltűnt, a lovagok nem voltak már olyanok, mint régen. Túllendültek a kezdeti sokkon, de valami megváltozott. Nevettek, küldetésre mentek és éltek tovább, mégis fakóbb volt az a mosoly, kevesebb életerővel vágtak bele a harcba. Nehéz volt úgy dolgozni, mint régen, hiszen egy emberrel kevesebben voltak. Persze, Allura örömmel átvette a hiányzó társuk helyét, de az nem volt ugyanaz. A Vörös Oroszlán nem igazán dolgozott együtt a hercegnővel, így a lovagok egysége gyakran felbomlott.

Mindezek ellenére állták a sarat. Harcoltak, megmentették a bolygókat és nem hullottak szét feladva mindent, pedig nagyon szerették volna. Hetekig keresték Keith-t mindenhol, de nem akadtak a nyomára. Még más galra hajókra is betörtek, de hiába. A rabok között nem volt ott a társuk, nem találták meg. A legtöbben feladták és folytatták tovább az életüket, mint például Allura és Lance. Hunk és Coran még küzdött de már bennük se sok remény maradt, ellenben Pidge és Shiro képtelen volt megállni.

Pidge Matt és Shiro révén már gyerekkora óta ismerte az elveszett társukat. Sok időt töltöttek együtt, mikor még kisebbek voltak. Mikor az apja, Matt és Shiro eltűntek a Kerberoson, egymásban tartották a lelket, mindaddig, míg a fiút ki nem csapták a suliból. Ez az egész esemény, hogy Keith-t elfogták egy galra hajón, s azóta a fiút nem találta senki, nos ez teljesen felforgatta Pidge életét. Csak az járt az eszében, hogy Keith megpróbált segítséget kérni, de ő durván elutasította a fiút, mondván Lance nagyobb bajban volt. Úgy vélte, hogy az ő hibája volt ez az egész. Persze a lovagok próbálták meggyőzni az ellenkezőjéről, de ez eléggé nehéz ügynek bizonyult.

Shiro vegyes érzelmekkel állt hozzá a dologhoz. Egyrészről hibásnak érezte magát, hiszen sokkal jobban kellett volna figyelnie a csapatára, másrészről pedig eleinte még Pidge-re is mérges volt, bár a harag később kitörlődött belőle. Nem akarta a lány vállát terhelni a történtekkel, de a szíve zavart és ijedt volt, Keith eltűnése után, s abban a pillanatban ez volt a legracionálisabb döntés. Miért nem segített senki a fiúnak, ha tudták mindannyian, hogy bajban volt?

Shiro félt a jövőtől. Mi lesz, ha egyszer visszatérnek a Földre? Hogyan fog Adam elé állni azzal a hírrel, hogy Keith eltűnt a végtelen Űrben? Hogyan...? Mindehol keresték, minden ellenséges hajót bejártak, de nem leltek a társuk nyomára. Mindenki egyre inkább kezdett szétesni, s bár nem törődtek bele abba, hogy Keith talán örökre elveszett, mégsem nyomoztak már tovább utána. Kezdett elfogyni az erő, amivel eddig kitartottak.

Mégis, Shiro rosszabbul érezte magát, mint a többiek. Nem csak azért, mert úgy érezte, hogy tehetett volna többet is az ügy érdekében, de azért is, mert ő Keith személyében a testvérét veszítette el. A fiút, akit védenie kellett volna bármi áron, nem pedig egyedül hagyni egy küldetésen, amiért lehet, hogy a társuk az életét adta. Mellette kellett volna maradnia, de csak a feladatuk fontossága lebegett a szemei előtt, s elfeledkezett arról, hogy Keith teljesen magára maradt.

– Hiányzol, Keith... – suttogta magának Shiro, miközben szépen lassan megérkeztek a titokzatos ködben és viharban rejtőző bolygóra, ami a Marmora bázisát rejtette.

•••

Shiro minden érzelmét szigorúan elrejtette az arcáról, amint Kolivan elé lépett. Most nem rágódhatott a múlton, feladatuk volt, mégpedig igazán fontos.

– Üdv, lovagok! – biccentett feléjük Kolivan. – Öröm titeket újra látni.

– Jó visszatérni – felelte Shiro, s közben hallotta, ahogy Pidge és Hunk suttogva beszélgettek valamiről, de a szavaik értelmét már nem tudta kihalászni. – Milyen küldetésről lenne szó?

– Rögtön a feladat – rázta meg a fejét Kolivan, de közben intett egyet, majd lassan elindult befelé a bázis hatalmas épületébe, ott pedig egy tágas szobába, ahol mindenféle pengések jártak fel-alá, mint egy felzavart hangyaboly. – Nos, egy bolygóról van szó. Pár napja értesültünk arról az ott lakóktól, hogy a galra meg akarja támadni. Hajókat láttak gyülekezni a környéken, így azonnal segítséget kértek. Pár pengés már ott van, de úgy hiszem a Voltronra is szükségünk lesz.

– Kik élnek ott? – szólt közbe Allura. – miért olyan fontos ez a bolygó az ellenségnek?

– Saccuyák élnek ott, hercegnő – felelte Kolivan. – A föld alatti mély és sötét bányákban rengeteg kristály és különleges virág található. Némelyik csak energiát ad, de van olyan is, amely a sebek gyógyításában hasznos.

– Tehát meg kell védünk a bolygót és a saccuyákat – foglalta össze Pidge határozottan.

– Igen, ez a feladat – értett egyet vele Kolivan. – A többiről majd a bolygón lévő pengések tájékoztatnak titeket, ha megérkeztetek.

A lovagok fáradtan néztek egymásra. Ez zsinórban már a harmadik küldetésük volt, de tudták jól, hogy még nem állhattak meg pihenni. Dolguk volt és kész. Azonban kicsit kételkedtek. Kolivan látszólag nem mondott nekik semmit a feladatról, belevágni az ismeretlenbe pedig veszélyesnek és ijesztőnek tűnt. Hogyan menjenek oda, ha azt sem tudták, hogy mi vár rájuk?!

– Több sebből is vérzik ez az ügy – rázta meg a fejét Shiro. – Tudnunk kell, hogy mi fog ott ránk várni, Kolivan. Nem fogok odaengedni senkit, míg nincs tisztázva minden!

Kolivan percekig némán nézett rájuk, majd halkan felsóhajtott. – Legyen. Megígértem valakinek, hogy addig húzom, amíg csak lehet, de igazatok van, nem harcolhattok az ismeretlennel. Gyertek velem.

A magas harcos egy másik terembe vezette őket, ahol több pengés is tartózkodott. Pihentek, pakolásztak vagy éppen egymás sebeit kötözték be. Ahogy beléptek a helyiségbe, a lovagok döbbenten álltak meg, s nem tudtak mozdulni, ugyanis a szoba közepén egy ismerős alak állt.

– Keith?!

•••

Still alive!!!

Szóval, éppen vidéken vagyok, s hát kicsit szerettem volna pihenni, mielőtt újra belevágok az írásba. Kicsit hosszú volt a tanév, kellett egy kis szabadidő, amikor csak feküdtem és olvastam.

Most már itt vagyok ^^