Üresség és fájdalom.
Ellentétes pólusokon álltok. Ellentét két világ, két elme, két szív között. Sodródván egy helyen hol ismert s mégis rejtett szív vezet. Bámulod a zabos vizet, miközben egyre csak gondolkodsz, hogy kerülhettél erre a szintre? Hogyan vált egy ismert, szeretett személy idegenné, gonosszá. Ilyen vagy. Jól tudja, s mégis sértésnek veszi, majd nyájas, kedveskedő szavakkal simogatja értetlen elméd és megfásult szíved. Most is sétálsz Velence rakpartján, körötted éttermek, merész turisták kik nem rettentek meg a vihartól. Hátra nézel eddig követett. Eddig. Mint barát vagy mint több csak te tudhatod. Szíved eddig mit hitt az itt végleg megtört, elérted célodat, s megtudtad minden, amit akkor tett mikor e két szív együtt dobbant hazugság volt.
Nem akarod gyűlölni. De gyűlölni fogod. Mert e két világ végleg megszakadt. Melletted ül. De szívedben nincs más csak üresség és szürkeség. Nem fáj. Csak szomorú vagy. Mert te megpróbáldat. Felajánlottad a barátságodat. De ő nem kért belőle. Szerelmes volt beléd, de te nem. Most már senki a számodra. Nem ver át többé az úriember modorával. Eljátszotta az esélyeit és a te szívedben nem marad más csak üresség és sajnálat.

Kelt: 2018. Július 23.