Nem mertem hozzá visszamenni ugyanazzal a személyazonossággal azok után, hogy két éve leléptem. Reménykedtem, hogy elfelejtett és kezdhetek tiszta lappal, de nem. Makacsul ragaszkodott hozzám. De mostmár nem mondhatom el neki, hogy eddig megvezettem. De nem tudok neki hirtelen elővarázsolni egy Damont... Ekkor újabb hazugság jutott eszembe és mielőtt még tovább gondolkozhattam volna, ki is mondtam.
-Damon pár hónapja elköltözött. Nem hiszem, hogy egyenlőre tudnál vele találkozni.- mosolyogtam szomorúan. Meglepetésemre nem akadt ki. Azt hiszem túlságosan örült annak, hogy kint volt, így még ez sem dühítette fel annyira.
-Oh.. Értem. Szerinted tovább kellene lépnem, igaz?- hirtelen váltott témát. Kicsit szomorkásnak tűnt.
-Lehet... Figyelj, itt vagyok veled. Tudom, nem vagyok olyan, mint ő, de... Azért annyira rossz csak nem lehetek.- magamhoz szorítottam. Ott az utca közepén. Végre kezeim között érezhettem a bőrét, a haját és minden gyönyörű vonását. Legszívesebben belemarkoltam volna a hajába és durván megcsókoltam volna, de azért éreztem, hogy ennek még nincs itt az ideje. Meglepetésemre hozzámbújt és lehunyta a szemeit. Mikor elengedtem, kicsit el volt vörösödve.
-Ez nagyon jó érzés! Tudtam, hogy ezt ki akarom próbálni.- szólalt meg mámorosan.
-Várj... Ki az a csaj?- mutatott rá egy fekete hajú lányra az utca másik oldalán. Ő Kiara volt, egy gimis osztálytársam. Leplezetlenül bámult minket. Vagyis engem... Úgy hírlett, hogy a suliban tetszettem is neki.
-Ő egy régi osztálytársam. Egyesek szerint szerelme...- amint észbe kaptam, hogy mit kezdtem el mondani, már késő volt. Monika tekintette megtelt gyűlölettel és őrülettel.
-Azt mondod szerelmes beléd? Hahaha.. A barátnőd vagyok. Nincs joga rádnézni sem. Na mindjárt megtanítom neki, hogy az én barátom csakis az enyém.. Gyere!- a kezemet megfogva vonszolt a szegény lányhoz. Az egyik felem gonoszul vigyorogva várta, hogy Monika mit fog tenni, a másik viszont veszettül kiabálta, hogy inkább húzzunk el. Végül a gonosz felem győzött és hagytam, hogy a barátnőm odarángasson Kiarához. Talán nem ez volt a legjobb döntés, amit életemben hoztam....