*Monika szemszöge*
Csendesen iszogattam a teám, mikor a többiek visszatértek és egyből a nyakamba ugrottak.
-Hova tűntél? Miért nem szóltál? Tudod mennyit kellett miattad aggódnom?- kérdezte durcásan Natsuki.
-Csak zongorázgattam, meg beszélgettem Chrissel, ilyesmik.- nevettem a lány cukiságán. Hiába próbálja leplezni, mind tudjuk, hogy milyen aranyos.
-És a ru- kezdte volna Sayori, de ekkor kivágódott az ajtó. Máris itt az új játékos? Oda sem fordultam, nem igazán érdekelt.
-Sziasztok lányok!- Chris? Mégis visszajött?
-Helló Christian! Rég láttunk.- mosolygott a lila hajú barátnőm.
-Mit keresel itt?- kérdeztem morcosan.
-Téged. Moni minden oké?- lépett elém.
-Nem. De ezt nem a lányok előtt akarom megbeszélni.- forgattam a szemeim dühösen.
-Akkor kimegyünk, jó?- kérdezte Sayori, majd választ sem várva kitessékelte a lányokat a teremből.
-Na? Mostmár elmondhatod.- ült le mellém egy székre.
-Pff jó. Amint jött egy másik csaj, rögtön vele kezdtél foglalkozni. Én meg komolyan azt hittem, hogy elég jó vagyok neked. Hogyne... Ugyanolyan vagy, mint Damon. Belédszeretek és aztán otthagsz.- szinte köptem a szavakat. Viszont meglepetésemre nem tűnt úgy, mintha zavarba hoztam volna.
-Ne légy buta. Én kértem, hogy légy a barátnőm, nem cserélnélek el senkivel. Évek óta azon dolgozok, hogy kijöhess a játékból és végre a valóságban lehessünk, mint egy igazi pár. Nem akartam, hogy a ribanc kicsapja a hisztit, ezért foglalkoztam vele, de ugyanúgy utálom őt, mint te. Reménykedek benne, hogy majd valahogy megleckézteted.- fogta meg a kezem. Ez valahogy megnyugtatott. Daniel őszintének tűnt...
-Tuti?- néztem a szemébe könyörgőn.
-Tuti.- csókolt meg. Ez volt életem első csókja, szóval igencsak meglepődtem a tengernyi érzésen, ami elárasztott közben. Biztonságban éreztem magam  és végre újra boldog voltam. Átkaroltam a nyakát, miközben a csók egyre hevesebbé kezdett válni. Összesen egy-két percig tartott, de mintha közben lelassult volna az idő. Nagyon jó volt. Mikor szétváltunk tiszta vörös voltam, és képtelen voltam levakarni magamról egy mámoros mosolyt. Inkább gyorsan a félig megivott teám felé fordultam és, beletemetkeztem az ivásába, hátha úgy kevésbé látszik, mennyire zavarban vagyok...