Este volt, amikor a játékosnak a szavakat kell kiválasztania a vershez... Mivel Sayorin kívül egyenlőre senkinek sincs jelenése a sulin kívül, ezért Yuri, Natsuki és én a klub székhelyén ültünk. Átolvastuk a verseinket, bár igazából semmi újat nem mutattak. Ugyanazok voltak, mint eddig mindig, mindenkinél... Nekem mégis megakadt az enyémen a szemem.. Olvastam a sorokat újra és újra, hátha tévedek, de nem. A szöveg nem változott... Ez a vers mindig is ilyen borzalmas volt? Egyáltalán elolvastam valaha? Nem hiszem... Damon előtt nem nagyon izgatott, hogy mit adok oda a játékosnak... De azért azt nem hittem, hogy ennyire borzalmas verset írtak nekem a játék készítői... Én ezt meg nem mutatom senkinek... Előkaptam inkább egy papírt és a tollam, majd írni kezdtem... Még sosem írtam azelőtt igazán verset, csak azokat olvastam amelyeket a játék kreált, szóval nem mondanám magam profi költőnek... Sok időm viszont nem volt, így amilyen gyorsan csak tudtam, leírtam azt ami eszembe jutott.. Mikor végeztem, elolvastam a munkám... Hát mit mondjak.. Elég szar lett, de időm már nem volt újraírni, így inkább hagytam a fenébe. Jó lesz ez így is... Közben reggel lett.. Mindig is kíváncsi voltam, vajon milyen lehet ez a valóságban? Hisz itt csak hirtelen átvált sötétből világossá a terem és ennyi.. A való világban biztos szebb... Nem lehet, hogy ott is csak ennyi az egész!!! Ott biztos minden jobb... Talán ott Damon is az enyém lehetne...