Végül Natsukira esett Damon választása, én pedig magamban őrjöngtem. Mindenki hazament, én meg Sayori háza felé vettem az irányt. Csak a biztonság kedvéért.. Hogy lássam, hogy tényleg meghal.. Meglepően hamar oda is értem és elbújtam a háza mögött, ahonnan úgy nagyjából jól láttam az eseményeket. Először Damon volt nála.. Viszonylag sokat beszélgettek... Ó, hogy dögölne már meg végre az a kis masnis ribanc. Kitekerném a nyakát, majd kibelezném és elégetném, utána pedig táncot járnék a lángok körül... Aztán ha Damon még mindig nem választ engem, megszabadulok a többiektől is.. Nem veszíthetem el... Őt nem... Ha kell mindenkit megölök és annak is megtalálom a módját, hogy kijussak a játékból... Csak... Hadd... Legyek... Vele... Hmm.. Lehet, kicsit túlságosan elkalandoztam... Közben pedig már másnap is volt. Annyira gáz, hogy egyik nap mennyire hosszú, egy másik pedig milyen rövid itt a játékban.. Unottan néztem Sayorit, ahogy bámul maga elé és csendben depizik. A szám gonosz mosolyra húzódott.. Nemsokára végre megszabadulhatok ettől a kis ribanctól... Egyszer csak a lány felpattant és kiment a lakásból.. Nem tudtam mi történik, de nem mertem közelebb osonni, nehogy lebukjak.. Mikor egy csomó idő után Sayori visszajött, mintha kicsit jobb kedve lett volna, de végre valahára el kezdte keresgélni a kötelet meg a zsámolyt amire ráállhat.. Már a nyaka körül volt a kötél, sőt már majdnem a zsámolyt is kirúgta maga alól, mikor hezitálni kezdett.. Ekkor döntöttem úgy, hogy közelebb megyek, hogy hogyha kell, megoldjam a helyzetet... Sayori ekkor kirúgta a zsámolyt maga alól és már fulladozni is kezdett, de ekkor hirtelen mintha meggondolta volna magát... Bazdmeg ezt nem hagyhatom... Egy egyszerű paranccsal már bent is voltam a szobában. A helyzetet pedig ügyesen helyrehoztam. Sayori miatt nem kell többé aggódnom...