Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

11. rész

-Nem is tudtuk, hogy zongorázol..- bámult rám meglepetten Sayori.
-Mivel csak nemrég kezdtem. Mindig is szerettem volna...- nevettem kínomban.
-Úúú ez nagyon menő!!!- ujjongott Sayori..
-Egyszer játszanod kellene nekünk..- mondta halkan Yuri is.
-Talán, ha majd jobb leszek..- jöttem zavarba. Ezután jött a szokásos együttlét azzal, akinek az aznapi vers meg lett írva (aki megint Sayoribanc volt pff), majd megmutogattuk egymásnak a költeményeket. Mivel volt még bőven időnk, ezért még gyakoroltuk a verseink felolvasását is, hogy majd a fesztiválon (ahol a klubunkat tudjuk népszerűsíteni) ne égjünk le. Semmi nyomát nem láttam a depressziónak Sayorin, ami eléggé irritált. Eljött újra az este, amikor megint csak írtam egy verset és hallgattam ahogy Natsuki és Yuri vitázik. Viszont a következő nap már közel sem telt ilyen eseménytelenül... Az érdekes dolgok azzal kezdődtek, hogy Sayori rosszullétre hivatkozva hazament... Jó, az igaz, hogy előtte egy kicsit beszélgettem vele... Megemlítettem neki, hogy a depresszióból úgy a legkönnyebb kijutni, ha öngyilkosak leszünk, nemdebár? Ezután pedig Damon eldönthette, hogy kivel tölti a hétvégét... Ebben a választásban én is benne voltam, szóval egészen izgatottan vártam a fiú döntését... És uram atyám... Engem választott... Már épp ujjongni kezdtem volna, mikor Natsuki közbeszólt..
-Most nem azért, de Monikának kell a legkevesebb segítség... Ez így nem igazságos..- mondta, karbatett kezekkel.... Ez meg mi volt? Engem választott! Így nagyon nem igazságos!!
-Egyet értek...- szólalt meg halkan Yuri is, a játék pedig visszadobta Damont a választás elé, csakhogy már a nevem nem szerepelt a választások között... Hát mit mondjak, nem esett túl jól...

Helló mindenki, Sátán vagyok :3 először is köszönök szépen minden vote-ot, kommentet, stb. Másodszor, nagyon sajnálom, hogy most ennyire előrerohantam a történettel, csak ez a legérdektelenebb/ legelcsépeltebb rész, amiben nagyjából minden nap ugyanaz történik, így nem akartam leírni, mert az nagyon könnyen unalmassá és cseppet sem változatossá tenné a sztorit. Lehet, hogy még lesz hasonló, de innentől szerintem a legtöbb mindent azért megpróbálok kevésbé ,,rohanóssá" tenni, csak a történetnek ezt a részét szerettem volna pörgősen lezárni. Remélem megértitek :D

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro