-Hagyjatok már! -kiáltott fel Bella.
-Yamete kudasai~
-Fogd már be, Liza! -nevetett fel Flóra.
-Miért? Elvégre ez egy japán játék...
-Jó, de akkor is fogd be.
-És mi lesz, ha nem?
-Fejezzétek be! -szólt közbe Bella enyhén remegő hangon- Nem kéne ezt csinálnunk!
-Talán megijedtél? -kérdezte Flóra- Nyugi, ez csak egy legenda... kamu az egész...
-Majd meglátjuk -mondta Liza egy vigyorral az arcán- Olvasom a szabályokat.... Szóval... A "私の名前を言い", vagyis a "Mondd a nevem" című paranormális játék lényege, hogy megidézz egy démont egy papírlap segítségével. A játékos felírja a papírra a nevét, majd háromszor ki kell mondania, hogy "私の名前を知っていますか、私の名前を言い", vagyis "tudod a nevem, mondd a nevem". Ez után már nem szabad a papírlaphoz érnie. A démon meg fog jelenni, de nem szabad a szemébe nézni. Aki mégis a démon szemébe nézne, azt a démon megöli. Aki hozzáér a papírlaphoz, miután megidézte a démont, arra a démon átka száll.
-Miféle átok? -kérdezett közbe Bella rémülten.
-Azt nem írja... A játék akkor fejeződik be, -olvassa tovább- ha a játékosnak sikerül túlélnie egy héten keresztül. A démon minden lehetséges alkalommal megpróbálja elkapni, de ha ez nem sikerül, és letelik az egy hét, akkor kérdezhet egyet a démontól.
-Szóval nem nézhetek rá a démonra és nem is érhetek hozzá, se a laphoz... Akkor honnan fogom tudni, hogy megidéztem? -kérdezte Flóra.
-Épp ezaz! -válaszolt Liza- Nem fogjuk tudni.
-Ez nekem egyre jobban kezd nem tetszeni... -mondta rémülten Bella.
-És ha a démon csak japánul tud? -kérdezte Flóra- Én nem tudok japánul.
Liza nevetett. -Mire való a fordító? Amúgy is... kamu az egész...
-Próbáljuk ki. Mi baj lehet, ha úgysem igaz? -mondta Flóra.
-Benne vagyok! -egyezett bele Liza, majd Bellára néztek- Te?
Bella rémülten tekinett vissza rájuk. -Hát... nem tudom....
-Tudod, ha egyszer elkezdted, már nincs visszaút. -figyelmeztette Flóra.
-Na, gyere. Nem lesz semmi. -hívta Liza. Bella hitt benne, hogy sikerül és félt. De nem akart mindig ő lenni, aki kimarad mindenből, mert fél. Ezért beleegyezett.
-Jó, rendben... csináljuk...
-Szuper! Hozok papírokat! -Flóra kiment a szobából.
-Hé, ne félj már annyira... ez csak egy játék, hogy megijesszenek pár kölyköt. Nem fog semmi sem történni. -mondja Liza, és Bella próbálja leplezni a tényt, hogy meg van rémülve. Pár perc múlva Flóra visszajön papírral és tollal a kezében.
-Amúgy miért az én házamban csináljuk?
-Mert itt már idézés nélkül is laknak démonok.
-Haha, nagyon vicces, Liza...
Flóra mindenkinek ad egy papírt, amire felírják a nevüket.
-És most akkor magyarul vagy japánul kell mondani?
-Mit tudom én.
-Szerintem japánul... -mondta Bella.
-És tud valaki japánul? -kérdezte Flóra, amire síri csend lett- Szuper.
-Mondjuk magyarul, úgyse fog sikerülni. -szólalt meg Liza, aztán egyszerre kimondták háromszor, hogy "tudod a nevem, mondd a nevem", majd vártak.
-Látjátok? Nem történt semmi. -jegyezte meg Flóra, aztán hirtelen egy zörgésre lettek figyelmesek a szobán kívülről.
-Mi volt ez? -sikoltott fel Bella. Flóra lassan az ajtóhoz sétált és óvatosan kinyitotta.
-Ne csináld! -kiáltottak rá a lányok.
-Engedj már be! -egy kislány hangja hallatszott a túloldalról.
-Ez egy csapda! Ez a démon lesz! -kiáltotta Bella.
-Nyugi... ez nem egy démon... csak a húgom. -Flóra kinyitotta az ajtót, beengedve a kislányt- Mi a baj, Natasa?
-Rosszat álmodtam. -panaszolta a lány- Aludhatok veletek? Légysziii!
Flóra a többiekre nézett.
-Felőlem aludhat velünk.
-Igen, aludjon itt. -egyeztek bele a lányok.
-Jó. Akkor aludjunk. Elég volt ez mára. -Flóra betakarta Natasát, majd lekapcsolta a lámpát, miután Liza elpakolta a lapokat és a tollat, azután a lányok aludni készültek.
-Jó éjszakát.
-Jó éjt. Ne félj, Bella... ez csak egy legenda...
-Jó éjt...
Bella még mindig félt, de látta, hogy mindenki elaludt már, ezért úgy döntött, ő is megpróbál.