Köszöntelek a könyv végén, Kedves Olvasó!

Annak a könyvnek a végén, mely - ha tudna beszélni - elmondhatná magáról, hogy az első olyan teljes munka, amely kikerült kezem alól. Tudom, hogy még rengeteg időt tölthetnék azzal, hogy csiszolgatom, betoldok, kiszedek részeket, de akkor elveszne a varázsa, amit az első, kéziratos forma sugároz magából. Ezért, hosszú hónapok munkája után, végre készen állt, hogy elétek tárjam, és majd nemsokára - remélhetőleg - az egész világ elé.

Köszönöm a kitartásod, hogy nem tetted le, és végigolvastad. Sokat jelent nekem minden Olvasó, minden kis csillag, minden vélemény, akik olvasnak, amiket kapok. Elmondhatatlanul sokat jelent nekem, hogy lehetőségem volt ezt mind leírni, legépelni, volt erőm kijavítani, majd odaadni nektek. Hálás vagyok mindenkinek, aki csak egy kicsit is, de segített nekem, akárcsak egy szóval, egy perccel, amit arra szánt, hogy meghallgasson. Többek között drága magyartanáruramnak, Kovács Attila tanár úrnak, aki nem tudom, hogy olvassa-e ezt, vagy tudni fog-e róla, de ha igen, szeretném, ha tudná, ha ő nem szabja meg a határidőt, nem tudom, hol tartanék, de az biztos, hogy még neki se álltam volna.

Ezen kívül köszönöm még Dantének, aki ugyan már nem él, és nem olvashatja ezen sorokat, de így, látatlanban s nagyon nagy hálával tartozom neki. Az ő műve nélkül semmi alapom, elképzelésem se lett volna, azt se tudtam volna, hogyan fogjak hozzá, úgyhogy tényleg nagyon köszönöm Dante!

És még egy valakinek szeretném megköszönni: a nagypapámnak, aki ugyan sajnos már nem él, és nem is ismerhettem, de neki köszönhetem a lényem egy igazán nagy részét: a könyvek szeretetét és a költői vénát is. Tudom, hogy már nem olvashatja ezt, csak egy másik életében, vagy a szellemvilágból kitekintve, vagy a mennyországból lepislantva, vagy akárhol van is, de ha úgy igen, akkor szeretném, ha tudná, nagy segítség volt, hogy a nagypapámnak mondhattam. Köszönöm Papa!

És engedjétek meg, hogy valódi nevemmel zárjam le ezt a könyvet. Lehet, hogy írtam már le valahol, de most még egyszer megteszem.

Maradok hívetek, kitartó írótok, s önmagam:

Hegyi Blanka