Ahogy odaértem a limuzinnal az iskolához. Megláttam, hogy egy lány szaladt és elhagyott valamit.Lehajoltam és észrevettem a földön egy rózsaszín textil zsebkendőt amibe arannyal bele volt hímezve, hogy: "Marinette". Elraktam és reméltem, hogy megtalálom a gazdáját. Eligazítottak az osztályhoz és ahogy odafelé sétáltam észrevettem, hogy valaki állt az ajtóban.

Fekete haja volt de az arcát nem láttam.

-Chloé ki ne merd nyitni a szádat-mondtam a szőke hajú gyerekkori barátomnak. A lány megfordult erre és szinte belém ütközött. Zafír szeme észrevétlenül egy aprót tágult. Egy rajongó.

Bemutatkozott és biztos voltam benne, hogy övé az amit találtam.

Bemutatkoztam én is és ahogy ránéztem az arcára megtetszett.

A haja, a szeme, az arca és a hangja is angyalinak tűnt abban a pillanatban.

-Remélem élvezni fogod a sulit.- mondta erre elképzeltem, hogy ha ő az osztálytársam akkor biztos is.

-Persze, hogy élvezni fogom- feleltem és ott kavarogtak az elképzelt napok amikor Marinette-tel lógok, megvédem Chloé szidalmaitól és barátkozok a többiekkel. Valószínűleg kipirult az arcom és furán néztem rá mert gyorsan elköszönt tőlem. Megfigyeltem hova ül le és elé leültem, hogy bármikor hátrafordulhassak majd hozzá. A másik lány hozzáfordult és lelkesen mondta, hogy talált valakit aki segít Chloé ellen. Marinette csak sóhajtva mondta, hogy persze. 

Majd ez a nap is eltelt ahogy kiléptem és felnéztem az égre felsóhajtottam. Hát persze, hogy amikor nem hozok esernyőt akkor esik az eső.
Hirtelen valaki kezembe nyomott egy esernyőt és meglepődve ránéztem Marinette-re.

-Tessék, Adrien!-mondta a lány és mosolyogva elsétált.

Álltam  az iskola előtt vörösen és néztem a lány után. Kinyitottam az ernyőt és valamiért benyúltam a táskámba amikor valami keménybe ütközött a kezem. Kivettem és kinyitottam a dobozt. Hirtelen zöld fény vakított el és egy fekete lény szállt le a kezemre.

-Plagg vagyok!-mondta a lény.

-Csitt! Bújj el!-mondtam a lénynek. Épp most gurult be a limuzin és odasiettem a lénnyel a táskámban.

Kicsivel később...                    

Szobámban levettem az ágyra magamat.

-Na akkor Plagg vagyok. A fekete macska kwami. Úgy tudsz átváltozni, hogy:"Plagg karmokat ki!" A Macskajaj a támadásod.-mondta kirepülve a táskámból.

-Plagg karmokat ki!-mondtam és felülve. Átváltoztam és egy bőr szerkóban ültem az ágyon amikor bekapcsoltam a tévét. Épp bemondták a a híreket, hogy egy piros kezeslábasban lévő lány harcol egy Üvegszívnek nevező gonosszal.

-Indulás!-mondtam hangosan és kiugrottam az ablakon. Végig ugráltam a házak tetején. Ahogy odaértem bemutatkoztam. -Helló! Fekete Macska vagyok de szólíthatsz Macskának.

-Helló Katica a nevem-felelte a lány. Ledöntött a lábamról Katica és mondta, hogy kell egy terv.

-Oké!-mondtam és mögöttünk Üvegszív készült már megérinteni Katica vállát amikor magammal rántottam Katicát el az útból.

-Kösz, Macska!-mondta már mosolyogva. Azt hiszem egy pillanatra Marinette-t láttam de a pillanatot gyorsan megtörte a gonosz.

-Hé, Katica ha nem lenne a társad már szép üvegszobor lehetnél.-mondta és felkacagott a saját viccén.

-Szerencse talizmán!-kiáltotta Katica és kezébe esett egy tárgy. -Egy kendő?

Gyorsan megtalálta a megoldást és legyőztük.

Ketté törte a tárgyat és ahogy kiszállt belőle a fekete pillangó majd elkapta a jojójával.

-Viszlát kis pillangó.-mondta mosolyogva majd felém fordult.- Jól harcoltál, Macska.

-Nekem mennem kell!-mondtam ahogy meghallottam, hogy pittyegett a gyűrűm. Csalódott arcot vágott de hagyott elmenni.

-Szia, Macska!-felelte ábrándos tekintettel.