Marinette

-Hagyjál, Chloé! Nem érted, mi? Nem érdekel a hülye szöveged!- kiabáltam a szőke csajjal aki hülye módjára folyton folyvást szekált engem. Épp nem néztem hátra és meglökött Chloé hátulról így zuhantam végig két lépcső sort. Mire feleszméltem a történtekre már egy kórházi ágyon feküdtem és megszámlálhatatlan cső állt ki belőlem. Alig bírtam kinyitni a szememet elsőnek majd fel akartam emelni a kezem. Akkor vettem észre, hogy gipszben van. Aláírások sorakoztak rajta. Majdnem mindenki aláírása ott volt még Sabrina-é is. Chloé aláírása nem volt ott valószínűleg megúszta a semmivel. Mivel apuci kicsi lánya biztos kimentette magát valamivel. Épp ekkor nyitotta ki az ajtót Adrien.

-Ó, helló!- köszöntem felé és felfedeztem egy mosolyt ami lassan de biztosan szétterült az arcán.

-Örülök, hogy felébredtél.- mondta őszinte örömmel. 

-Azt hiszem én is -feleltem egy aprócska mosollyal. - Meddig nem voltam eszméletemnél?

- Komolyan tudni szeretnéd? Sokkolva lennél a hírtől. -felelte komolyan de ahogy belenézett a szemembe ellágyult és nagyot sóhajtva megadta magát. - Na jól van. Majdnem egy hétig.

-Az komoly! - feleltem savanyúan.- Chat Noirnál el tudnád intézni, hogy egy rajongójához eljöjjön?

- Majd meglátjuk. -felelte Adrien. Elnézett egy ideig engem mint ha nagyon rosszul festenék.

-Ennyire szörnyen néznék ki? - kérdeztem ijedten.

-Dehogy csak szörnyű bele gondolni, hogy Chloé képes ilyesmire. Amúgy tudom mi jár a fejedben. - mondta nekem.

-Hogy Chloé megúszta? - kérdeztem sóhajtva. 

-Megnézték a felvételeket. Tisztán látszik ahogy Chloé lelökött a lépcsőn és nem úszta meg egy "ejnye bejnye"-vel. Egy intőt kapott és egy figyelmeztetést, hogy még egy ilyen és kicsapják az iskolából. - felelte Adrien. 

-Ó! - feleltem meglepődve.

- Viszont van egy rossz hírem. 1 hónapig be kell járnia hozzád minden nap és 1 órát eltölteni veled. - mondta nyugisan.

- Ez ám a rossz hír! Mi van ha én nem szeretném a társaságát?- kérdeztem megrökönyödve.

-Nincs mese! Ki kell bírnod! - felelte lazán.

-Azért majd bejössz majd hozzám?- kérdeztem kis macska szemekkel.

- Persze!- felelte hozzám hajolva és a homlokomra egy puszit nyomott Adrien majd a szemembe nézett mélyen.- Örülök, hogy visszatértél közénk!

Elment Adrien és én magamban összegeztem pár dolgot. 

1. Macskát szeretem.

2. Adrien csak egy barát.

3. Chloé meg fogja keseríteni az életem.

Később ez mennyire igaz volt. 

Chloé egész hónapban  hozzám járt panaszkodni, hogy nem tudott elmenni új ruhákat vásárolni mert engem kell pátyolgatnia és én mennyire szemét vagyok. Meg két balkezes, hogy miattam neki kell bűnhődnie. A szemétségem nem csak ebben merült ki hanem abban is, hogy Sabrina (az ölebe) már nem beszélt vele sőt az osztályból is kirekesztett lett. Nem az ő hibája, hogy leestem. Persze mindig mindent rám kent és lassan de biztosan úgy éreztem, hogy változom. Most már visszahúzódó lettem és Chloét már nem érdekelte Adrien csak is az én szívatásom, hogy hogyan kergethetne el az iskolából.

Egyenlőre ennyi! Remélhetőleg a következő hét folyamán tudok majd még folytatni. Rengeteg dolog történt velem. Pl. Munkát vállaltam egy gyárban mint kész áru rakodó. Még csak két napja kezdtem de azt hiszem beleszerettem a munkába. Remélem továbbra is szeretni fogom. Addig is legyetek jók!