Sziasztok! 

Tudom, tudom... Megint sokat kellett várni az új részre. Sajnálom! De remélem van olyan, akit még érdekel a folytatás. Illetve remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri a tetszésetek :)

A ruha lehullott Julian fejéről. Jobban mondva arról a lényről, ami Julian-ból lett. 

A szemeiben lévő erek többsége elpattant és vérben forogtak. Az életnek egyetlen szikrája sem csillogott bennük, csupán üvegesen meredtek Denis arcába. Olyan volt, mintha látná őt, de mégsem őt látná, csupán a prédáját, akivel azonnal végeznie kell. A szája sarkából vékony fekete folyadék szivárgott. Az arca eltorzult és szinte rá sem lehetett ismerni. Hirtelen vicsorogni kezdett. A fogait is a fekete folyadék szennyezte. Rettentő gyorsasággal a fiatal fiúra vetette magát. Denis üvöltött és próbálta menteni magát, de a szörnyszülött kegyetlenül lecsapott és nem vágyott másra csupán pusztításra. Hegyes karmaival felszántotta Denis karját. Xav és Marcus szinte egyszerre ocsúdott fel a sokkból és együttes erővel lefogták le Juliant. Mindketten a hóna alatt ragadták meg a fiú testét.

A lénynek hatalmas ereje volt és a ketten alig bírtak vele. A száját csattogtatta és a torkából felismerhetetlen hangok törtek fel. Mindenki egyszerre üvöltözött és sikított. 

Izzy a falhoz rohant és lekapta a tűzoltó készüléket. 

- Nyomjátok a földre! - parancsolta. Hangja határozott volt, valójában azonban rettegett. A feje fölé emelte az eszközt, hogy lesújthasson vele. Jules továbbra is magából kikelve vonaglott és vonyított. Xav és Marc elkezdték a föld felé nyomni, bár mindez nem volt egyszerű.

- Mire készülsz? - nyüszített Denis, aki a sebére tapasztotta a kezét, melyből vér szivárgott. Izzy nem felelt, amint a fiú lekerült a földre fejbe vágta. A hang, ahogy a fém lesújtott a fejre rettenetes volt. A reccsenő puffanástól a hideg rázta a lányt. De hiába mért hatalmas ütést a másik koponyájára az ugyanúgy folytatta az őrületes rohamot.

- Miért nem ájul el? - sikította Etna kétségbeesve. A válasz viszont túlontúl felkavaró volt. Hisz Jules már meghalt... Sőt, egyenesen átalakult valami egészen más lénnyé. Mintha megfertőződött volna valami szörnyű kórságtól, amely átvette felette az irányítást. Nem hasonlított semmire, amit eddig ismertek. 

- Folytasd! - kiáltotta Xavier, akinek már izzadság gyöngyöződött a homlokán az erőfeszítéstől. Nem volt ezzel másként Marc sem. A fekete hajú lány vette egy nagy lélegeztet és újra csapott, majd újra és újra. Jules arca kezdett felismerhetetlenségig torzulni, de még mindig küzdött az őt fogva tartó karok ellen. Izzy szemeit már könnyek homályosították el, de újra ütött. A fiú koponyája behorpadt... A fejéből is fekete folyadék áramlott. Olyan volt, mintha az agya egyszerűen elrothadt volna. A lány még egyszer lecsapott. A ruháját és az arcát már befedte a mocskos folyadék, ahogy a két férfit is. Végül Jules nem mozdult többé... Úgy tűnt vége... Izzy kezéből azonnal kiesett a poroltó. Lenézett a testre és elkapta a hányinger. Öklendezve fordult el és csak nehezen kapott levegőt. Mindenki döbbenten nézte a holttestet. 

- Mi a franc volt ez? - sírt fel Etna és keze remegett. 

- Megölted - motyogta Denis. 

- Ez az izé, már nem a barátod volt! - mordult fel Marcus bosszúsan, akinek már tényleg elege volt a kölyök hisztijéből. Ám ezúttal még a történtek is felzaklatták, hiszen ilyesmit ezidáig maximum valami horror filmben láthatott. Izzy a kezét és az arcát kezdte dörzsölgetni.

- Le... Le... Le kell mosnom  - dadogta remegő ajkakkal. Egyre erősebben dörzsölte a bőrét. Xavier mellé lépett és megfogta a kezét, mire a lány ijedten és kétségbeesetten nézett rá. 

- Gyere, segítek! 

- Ne - suttogta és megrázta a fejét és elhúzódott a másiktól. - Csak... - mélyet sóhajtott és az ajkába harapott. Nem szólt többet. Xavier a mosdók irányába terelte és kint várta meg míg végzett, aztán ő is megmosakodott és végül Marcus is. De egyiküknek sem volt kielégítő mindez... Még mindig szennyezettnek érezték magukat. 

Idő közben Etna bekötözte Denis karját, aki most hangtalanul ült és csak nézett ki a fejéből. 

Percek vagy akár órák is eltelhettek. A falon lévő óra teljesen megkergült és mindig más időpontot mutatott. A fiatalok egyre feszültebbek voltak. Jules hulláját a raktárba zárták. Ez volt az egyetlen helyiség a benzinkúton, amelyet be lehetett zárni. Tartottak tőle, hogy talán újra feléled, hiába verték szét a fejét... Senki sem mert elaludni, pedig már mind fáradtak voltak. 

Marcus az ablakhoz lépett. Elkerekedtek a szemei. A sötétségben árnyak ácsorogtak. Sokat nem tudott belőlük kivenni, leginkább csak a kőrvonalaikat - hatalmas méretűek voltak- és a vérvörös szemüket. Azok a vörös szemek a benzinkút felé villogtak. Legalább tízen voltak és mind mozdulatlanul várakoztak.

- Mi a szar? - csúszott ki a száján, mire a többiek is azonnal oda ugrottak és ők is láthatták a bestiákat. 

- Minket akarnak - suttogta Denis vészjóslón. 

- Miért nem támadnak ránk? - kérdezte remegő hangon Etna, aki ezúttal inkább a testvéréhez húzódott közelebb. Rettegett és úgy érezte, hogy semmit sem fog tudni tenni, hogy megóvhassa az öccsét.

- Lehet, hogy nem tudnak bejönni - vetette fel az ötletet Xavier és átölelte a nővére vállát. - Nekünk addig jó, amíg nem tesznek semmit... 

- De mik lehetnek? - kérdezte Marcus. Aztán gondolatban hozzátette azt is, hogy mit akarhatnak? Bár a választ sejtette és nagyon nem tetszett neki. 

- Szörnyek - motyogta a fiatal fiú. 

- Sok itt a kaja és a folyadék... Kihúzzuk egy ideig - szólalt meg Izzy is. - Előbb-utóbb csak megunják.

- Ha legalább segítséget tudnánk hívni - morogta Marc végig dörgölve az arcát. Olyan közel volt a kamion benne a rádióval és mégis olyan távol. 

- Mi lesz, ha megint történik valami az előbbihez hasonló? - ijedezett Etna. Marcus rápillantott Denis karjára, aki azonnal kisebbre húzta össze magát és még hátrált is pár lépést. A férfi most már minden figyelmét neki szentelte. A  zsebében lévő bicska után nyúlt, ám még nem rántotta elő, csupán ujjait a hűvös fémre kulcsolta. 

- Mutasd csak a karod, kölyök! - követelte. Xavier felvonta az egyik szemöldökét. Először nem értette, hogy a másik mire akar kilyukadni, de aztán hamar észbe kapott és védelmezőn a fiú elé állt. 

- Hagyd!

- Ő is át fog változni, mint a haverja - köpte a szavakat Marcus. 

- Nincs rá semmi garancia, hogy így lenne.

- De arra sem, hogy nem így fog történni! - kiabálta Marcus immáron kikelve magából. A félelem sokakat megváltoztatott és ezzel a férfi sem volt másként. Izzy és Etna csendben maradtak. - Ha nincs félnivalónk, akkor miért ne mutathatná meg a karját? - kérdezte az ésszerűen a férfi. Xavier nagyot nyelt és Denis felé fordult, aki már egészen a kasszáig hátrált és remegett keze-lába.

- Denis, megmutatnád a karod? - kérdezte lágy hangon. Próbált nyugodt maradni és nem akart rá ijeszteni a fiúra sem. Denis megrázta a fejét és összeszorította ajkait. - Kérlek!

- Nekem erre nincs időm! - kiáltott Marcus és arrébb lökve a szőke fiút előrevetődött, majd megragadta a fiatal fiút és lerántotta a kezéről a kötést. A sérülése körül megjelentek a fekete erek, melyek Jules testét is behálózták. Marcus szinte úgy eresztette el, mintha megégette volna. Denis levegő után kapkodva kapaszkodott a pult oldalába. Ő is csupán most szembesült a sérülésével, egészen eddig nem mert rá pillantani sem. Szemei könnybe lábadtak. Nem akart meghalni! Nem akart olyan szörnyeteggé alakulni, mint Jules! Ő csak haza szeretett volna menni. Aztán belé hasított a rettenetes gondolat: Egyáltalán van még hova haza mennie bármelyiküknek is? 

Marcus előrántotta a bicskáját és a fiú nyakához szegezte. Denis nagyot nyelt és mozdulni sem mert. Érezte a bőrén a hűvös penge nyomását. Xavier abban a pillanatban előre ugrott és megragadta a férfi könyökét. 

- Mit művelsz? - sziszegte. 

- Megölöm, amíg még lehet - morogta a másik nem törődve a rettegő gyerek tekintetével. 

- Ne csináld! - rikkantotta Etna. A nő nem akart több halált látni, pláne nem feleslegeset.  

- Akkor mégis mit kellene csinálnunk? Hagyni, hogy átváltozzon és megöljön? 

- Biztosan van más lehetőség - szólt közbe Izzy is. - Bezárhatnánk a raktárba - találta ki hirtelen a lány. Xavier elismerően bólintott. Igen, ez egy jó ötlet volna. Úgy tűnt Marcus is elgondolkodik rajta. 

- És ha kiszabadul? - kérdezte. 

- Akkor vállalom a felelősséget - mondta Xavier. Marcus felhorkantott. 

- Sokra megyek vele. 

- Nem engedem, hogy megöld! - kiabálta a szőke hajú. - Akkor előbb velem is végezned kell.

Marcus bosszúsan elrántotta a kezét és az egyik sarokba cammogott. 

- Csináljatok, amit akartok! - morogta. 

A fiatal fiú bele kapaszkodott Xavier karjába. Nem akart egyedül maradni Jules hullájával... Bármit csak azt ne! 

De, ha nem teszi meg, akkor a kamionos férfi megöli. Így hát hagyta, hogy Etna, Izzy és Xavier a raktárhoz vezessék. A helyiség nem volt túl nagy, de annál zsúfoltabb volt. A falhoz támasztva pedig ott volt a holttest. Denis szíve azonnal összeszorult, a félelem eluralkodott rajta... Mégis zokszó nélkül hagyta, hogy rá csukják az ajtót ahol szinte teljes sötétség ölelte körbe, hisz a helyiségben csupán egy apró ablak volt. Hallotta ahogy a zár kattant és tudta, hogy ennyi volt. Lekuporodott az ajtóba, felhúzta a térdeit és körbe ölelte őket. Szemeit le sem vette Julesről. 

- Nem lesz baj, Denis. Biztos nem lesz semmi baj. Hamarosan mind haza megyünk - hallotta még Xavier hangját a túloldalról. Hazug - gondolta a fiú. Nagyon is jól tudta, hogy innen nem fog kijutni élve... 

A kérdés már csak az volt, hogy egyáltalán túléli-e bármelyikük is....