"Dacă n-ar fi iubirea, m-aș teme de viață"

Olyan boldogok voltunk, mienk volt a világ, de te mégis feladtál mindent, és itt hagytál. Egyedül. A rideg világban.
Most is pont úgy emlékszem arra a napra, mintha tegnap lett volna, arra a napra, amikor megtetted.
Mit gondoltál? Hogy majd minden könnyebb lesz így? Hát nem, semmi sem lett könnyebb. Nem értem...Miért tetted? Hiszen olyan boldog voltál, velem.
Épp ugyanolyan reggelnek indult, mint a többi, de katasztrófával végződött.
Abban az időben rengeteg problémád volt, olyannyira sok, hogy már nem tudtad őket józanul kezelni. Az alkoholhoz nyúltál holott azelőtt, mindig azt mondtad, hogy az alkohol csak tönkretesz.
Sokat veszekedtünk. Most már elismered, hogy én csak jót akartam neked?
És a végzetes pillanat egyre csak közeledett, és a legrosszabb az, hogy én semmit sem sejtettem. Pedig hiszem, hogy tudtam volna segíteni rajtad. Nem is. Tudom, hogy segíthettem volna. És akkor még mindig itt lennél velem.

Mond miért tetted ezt velem?