Heloka minden mochikának! Ez egy 16+ os fejezet, ezért mindenki saját felelősségére olvassa. Egyébként ismét Todoroki szemszögéből történnek a dolgok ezentúl. Jó olvasást!😚😚🍡🍡

Fáradt vagyok. Minden izmom fáj, és még levegőt vennem is nehéz. Ennek ellenére nyújtózok egyet, és óvatosan kinyitom a szemem. Áhhh nagyon fényes! Hunyorgok picit hogy hozzá szoktassam magam a világossághoz. Fehér... nem is zöld fény tölt be mindent. Körül nézek. Amerre csak a szem ellát gyönyörű táj fogad, tele illatos, friss fűvel és apró szirmú, ragyogó virágokkal. De szép itt! Beleszippantok a jó íllatú levegőbe, bár még mindig sajog mindenem amint, megmozdulok. Még pár percet időzök, visszafekve a puha fűbe. Visszacsukom a szemem és élvezem ahogy a szél borzolja a bőröm, ahogy a nap lágyan süti az arcom. Kényelmes így. Elandalít az édes virágillat, a halk tücsökciripelés és a madárcsicsergés.

-Lehetne ennél tökéletesebb?-elmosolyodtam, majd a kezem a fejem mögé illesztettem. Ahogy a jó meleg napsugarak a bőrömet kényesztetik, egyszerűen, olyan csodálatos és kellemes. Lassan valami édes és puha érintette az ajkam bátortalanul, mégis szenvedélyesen. Óvatosan kinyitottam a szemem, nem megszakítva ezt az agyali csókot. Visszavonom, lehet tökéletesebb! Rajtam fekve Midoriya érintette össze ajkainkat szerelmesen, de mégis lágyan, amit bátran viszonoztam. Nem kicsit lepődtem meg először, de "beletörődtem" a kialakult helyzetbe. Álmomban sem gondoltam volna hogy Midoriya is hasonló érzéseket táplál irántam. 

Gyengéden felültem és átöleltem a derekát, így mélyítve a csókot, ő sem tétlenkedett, puha kicsi kezeit a nyakam mögött összekulcsolta. Rávezettem a tekintetem, aranyosan becsukott szemét, majd édes szeplőit fürkésztem. Hajában virágok szírmai díszelegtek, ami gyönyörű összképet eredményezett, biztos a tavaszi szellő fújdogálta bele, sötét zöld fürtjei közé. Olyan akár egy angyal, már csak egy szárny hiányzik. Kezdtem átvenni az irányítást, egyre hevesebben és vadabbúl csokoltam, Midoriya pedig egyre jobban kipirult, de azért próbálta követni a tempót. Levegő hiányában elváltunk, és rám vezette szikrázó zöld szemeit, ami teljesen beleillett, a szinte mesebeli tájba. Boldog vagyok! Végig simítottam az arcán, erre kicsit zavarba jött, és a bársonyos füvet kezdte el bámulni.

- Midoriya nézz rám.- kérleltem, majd fentebb emeltem az állát.- Kérhetek még?- húztam mosolyra a számat.

-I...i..igen- mondta bizonytalanul, majd egy édeset mosolygot. Egyre közeledett felém, és a számra lehelt egy apró puszit.

- Csak ennyit kapok?- nevettem fel szégyenlősségén. Mélyen a szemébe néztem, és hozzátettem:
-Midoriya, ha tudnád mennyire szeretlek! Mindenedet akarom, és nem érem be senki mással!- kicsit mintha csodálkozott volna, majd halkan megjegyezte:

-Én is szeretlek!- csillogott a szeme- Úgy örülök, hogy te is viszontszeretsz.- ugrott szinte rám újra magához ölelve engem. Most jöttem rá, milyen jó illata van, ahogy átkarol, szinte megvadít. Belecsókolok a nyakába, mire kicsit megrezdül, beszívom finom aromáját és telistele behintem csókokkal a bőrrészt, majd a kulcscsontját kezdem el ostromolni, amire egy aranyosat felnyögött. Lágyan hátra fektetem és felékerekedek, de továbbra is kínzom a bőrét, egyre szenvedélyesebben és durvábban, válaszul a szája eléteszi a kezét, hogy visszafogja heves nyögéseit.

-Erre itt nincs szükség.- mondom a kezére utalva, és a fejem mögé igazítom azokat.

-De ahnny..annyira fuhhra- lihegte kipirultan.

-Nekem tetszik- huztam egy perverz mosolyra a számat, és folytattam a munkámat Midoriya érzékeny bőrfelületein.

-Mi...h..mire készülhhsz?- mondta két hatalmas sóhaj között.

-Jobb ha nem tudod.- vigyorodtam el újra. Nagyon beindindít, ahogy ennyire kiszolgáltatott alattam. Mindenét magamnak akarom! Szinte már erőszakosan ráhajoltam a szájára, és meglepettségemre viszonozta a csókot, lassan átvezettem a nyelvem, és táncba hívtam az övét, és ennek eredménye az lett a néhányszor a számba nyögött erotikusan.

-To...hmm...dohh- préselte ki két csók között.

- Mi az?- figyeltem a szégyenlős fiúra, kicsit távolodva tőle.

- Nehmm lehhne szabad.- nézett oldalra

- Már hogy ne lenne szabad? Szeretlek, hát nem érted?- hívtam újra egy szerelmes csókba, amit meg is adott nekem. Faltuk egymást perceken kersztül, de amikor egy nagy levegővétel után, megint csókot akartam kezdeményezni apró, selymes kezeit a szám elé rakta.

- Nehmm..lehet..- itt határ szünetet tartott, hogy levegőhöz jusson de nemsokára folytatta:
- Nem lehet Todo... bármennyire szeretném hogy maradj, el kell engedjelek, mert most dől el, hogy meghalsz-e.

-Hogy mi?- kerekedett ki a szemem.- meghalok?- ahogy a kérdést feltettem egyszerre tért vissza mindem emlékem az üldözésről.- Te...t..te nem vagy valódi?

- Még nem dőlt el, bár valószinűbb hogy nem éled túl. 

-Válaszolj! Ez csak egy rohadt álom?! Te...te ... TE NEM VAGY ITT! Becsaptál és, kihasználtad az érzéseim! Akkora.. akkora egy barom vagyok! És meg fogok halni, anélkül hogy..ANÉLKÜL HOGY TUDNÁD  hogy szeretlek.- ordítottam le.

- Todo én nem vagyok, Midoriya maga, csak egyes érzéseinek a megtestesítője, azaz egy része, amit nem mer elismerni. Ezért kérlek ne legyél rám dühös, az érzéseim feléd tiszták és félreérthetetlenek, valamint igazak. Tekits rám úgy, mint Midoriya érzőszívére.- próbalta megértetni velem a kialakult helyzetet.

- Értem.. ne haragudj hogy lerohantalak, csak hát nem minden nap közlik az emberrel hogy meg fog halni.- szabadkoztam

- Nem baj, megértem itt eléggé ködösek a dolgok. Ahol most vagyunk tudomásom szerint, a menny és a föld között van. Jelenleg arra várunk hogy, megtörténjen az esetleges halálod, vagy hogy felébredj egy kórházban és megmenekülj.

- Tehát nem biztos hogy meghaltam...Akkor pedig találkozhatok veled kint!- néztem reménykedve a fiúra. 

- Hát nem annyira valószinű, de szurkolok neked!-  vett fel ismét egy angyali mosolyt. Nem bírtam megállni, hogy ne csókoljam meg újra, végülis ő is Midoriya, nem? Nem akartam elengedni, imádom őt úgy ahogy van! Ez, hogy itt van, és engedi hogy hozzáérjek azt jelenti hogy a "kinti énje" is ugyanígy érez. Magamhoz húztam mégjobban, mire ő is közelebb bújt hozzám, közben ízlelgetve egymás ajkait. Nem akarom hogy vége legyen ennek az álomnak.

- Midoriya Izuku én szerelmes vagyok bel....- áradoztam volna szerelmemnek, de lefagytam, mint amikor megakad a videó, a rossz wifi miatt. Azonban körülöttem minden fűszál mozgott a lágy szellő miatt, a madarak is tovább repültek az égen, sőt Midoriya is próbált beszélni hozzám, de én már semmit nem éreztem ebből a világból. A szerelmem próbálta a vállamat rángatni, hátha vissza tudok térni hozzá, de mind hiába. A nap hirtelen egy egyenes fénycsóvát irányított a mező távolabbi részére, ami szép lassan darabjaira esett. Mi történik?- tettem fel magamban a kérdést. Percek múlva a szép, zöld mező teljesen összezsugorodott, egy 4-5 méteres körré, mesze már pedig csak fehér fény látszott. Már csak mi voltunk. Midoriya elkezdett sírni, és közben átölelt. Nem tudtam viszonozni az ölelését bármennyire is szerettem volna, csak néztem ijedten. Olyan közel van, még sem tudom elérni. A kör egyre szűkült, amíg teljesen el nem tűnt. Midoriya rám nézett könnyező szemeivel. Már vártam a szemrehányó mondatot, ami mint egy átok tér újra meg újra vissza. MIT TETTÉL? De nem ez lett, bár probálta mindennél jobban elbetűzni mit akar mondani: SZERETL...- nem bírta befejezni mert a fény őt is darabjaira bontotta. Amint ez megtörtént egyedül lettem a fehér helyen, és újra tudtam mozogni.

- Neeeeeeeee! - rogytam le a földre.- NEM TEHETITEK MEG EZT VELEM A KURVA ÉLETBE!!- estem teljesen kétségbe.

 -Mit akarsz sors? Mert nekem úgy tűnik hogy kurvára meg akarsz büntetni. AKKOR ÖLJ MEG VÉGRE!- Mintha meghallgatták volna a kérésem, ahogy kimondtam azonnal lecsukódott a szemem. 

Meg....haltam?

És itt a rész vége. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan követitek a történetem, már több mint 300an láttátok. Ez hi-he-tet-len!!😍😍 Minden mochikámnak szép napot kívánok!!😘🍡🍡🍡