A testem szédülni kezdett.

Elém villant, ahogy vérben fürödve néz fel rám mély, sötét szemeivel.

.....már nem láttam mást csak azt a mélységes feketeséget.....

Szemem becsukódott....de még éreztem, ahogy neki csapódok a padlónak.

Valami.... valami nincs rendben...

----------------------------------------------

Péntek 21:35 (Iida szemszöge)
Városháza környéke
______________________________

Sikerült....

Matsumevel hosszú telefonbeszélgetést folytattunk. Megvitattuk hogyan tovább, mik a lehetőségeink. De a kemény munka kifizetődött, sikerült megoldanunk, hogy legyen még 20 perc láthatatlanságom.

Az övet most magamra szereltem, a kesztyűket kezeimre húztam, a fővezetéket pedig a lábam motorjához csavaroztam. Ha tudom működtetni egy helyben a motort akkor elméletileg az energiaáramlás biztosított.

A biztonság kedvéért, halkan osonva caplattam fel az első emeletre. Feljutva pedig a kis ajtóhoz siettem, ahova Present Micet láttam berohanni.

Az ajtó résnyire nyitva állt, ezért könnyen átférkőzhettem rajta, úgy hogy ne vegyenek észre.

Bent, az iskolában tanító tanárok nagy része foglalt helyet. Név szerint: Present Mic, Midnight, Cementoss, Thirteen, Snipe, Power Loder, Recovery Girl. Valamint itt foglalt helyet a rendőr-főkapitány, Gran Torino és természetesen All might maga is.

Egy szűkebb baráti kör, All mighthoz közelebb állok csoportja.

- Van egy olyan sejtésem, hogy valamit még szeretnél mondani nekünk.- mondta lassan Recovery Girl.

-Igen, aggaszt valami...- ült le gondterhelten a tölgyfa asztalhoz. A gyűlés... hát megszavazta ugyan a Védelmi Különítmény megszervezését... azonban nem hiszem...hogy ez merőben orvosolja a problémát.

-Egyetértek.-ráncolt össze vékony, kecses szemöldökét Midnight.- Amiben hiányt szenvedünk nem az erő és a rendezettség hanem a...

- Kevés információ. Úgy van!

Az asztalfőn elhelyezkedő hős, tétován kulcsolta össze hosszú, vékony csontos ujjait.

-Mi a terved?- tért rá a tárgyra Thirteen.

All might kezeit kioldotta, és nagy léptekkel suhant az ajtóhoz, amit gyors mozdulattal bezárt. Present Mic barátjára tekintettel megindult az ablakok irányába, és azokat szintén bereteszelte. Miután mindenki a helyére került All might köhögve el kezdte terve felvázolását:

- kh...khh a tervem véghez viteléhez szükségem van rátok... bár sokatok lehet nem fog egyetérteni velem... de egyedül nem tudom végig csinálni, barátaim.

-Mondjad drága, mi melletted állunk.-mondta Midnight selymes hangon és kedvesen megérintette a hős kezét.

All might rá mosolygott haloványan és folytatta:

- A Ritsu névre hallgató rab, az orvos szerint nagyon beteg. A fogdából a kérésemre máshova helyezték el. Az egyik közeli szanatóriumban van elzárva, ott kezelik jelenleg. Nem rég kaptam egy hívást azonban, hogy a további kérdések, amiket összeírattam a nővérrel az ügy felgöngyölítése érdekében, megválaszolatlanok maradtak....A beszámolóiból kimaradt a helyszín... sok helyen a pontos idő is ködös volt.....a miértek hiányoznak...- tanácstalanul megszorította az orrnyergét.- Ha jól tudom Tsukauchi, van egy másik gyanúsítottad a rendőrőrsön, aki... szintén Árnyéklakó... bár nem hajlandó beszélni.

-Igen, volt... de Ritsuval ellentétben, ő nem adta fel magát... önként. Így a napokban ki kellett engednünk, döntő bizonyíték híján.- felelte csüggedten a rendőr, és bosszankodó félmosolyra húzta a száját.

-De feltudod venni vele a kapcsolatot...

-Igen, fel... de All might, mit akarsz vele?

- Ő még a szervezet aktív tagja...hű ehhez a szőrnyű eszméhez. Azt is lehetségesnek tartom hogy a belsőkör egy tagja... ha ez igaz...többet is tud.

-De... hogyan akarod szóra bírni?- kérdezte logikusan gondolkodva Snipe.- A rendőrségnek sem beszélt...

-Nem, nekik nem. De elfelejtitek, nekünk van egy ütőkártyánk.

..... Midoriya...- a név hallatán a terem egyként rezdült meg. Én mozdulni sem mertem. Mit akarnak....?!

- De még csak egy gyerek, All might!- csapott az asztalra Recovery Girl.

- Tudom.- hajtotta le a fejét, a sok harcban belefáradt hős.- De ő az egyetlen esélyünk.- a halk egyetértés végig söpört a kétségbe esett arcokon.

- A rendőrség kapcsolatát kihasználva egy találkozót szervezünk, vele, illetve a Árnyéklakók főbb vezetőivel. Minél több információt ki kell szednünk belőlük Midoriyát felhasználva... Mire készülnek. Hogyan és mikor.- rövid határszünetet tartott.-..... Midoriya már beleegyezett.

Szédülni kezdtem. Beleegyezett!?

-De hát képes Midoriya egyáltalán adni a képességedből ennyi embernek?- vakarta meg állát kétkedve Present Mic.- Hogy működik ez a One for All pontosan? Erről nem volt szó korábban. Lehetséges...?

-Nem. Egy személy birtokolhatja csak. Igaz Midoriya esetében, aki lassabban tudta magáévá tenni a One for All-t, hagyott időt nekem hogy szép, lassan hagyjon el ez az erő. De egy biztos, huzamosabb ideig nem lehet megosztani.

- Akkor Midoriya nem tud segíteni nekik...- szólt közbe Cementoss.

- Azonban ők ezt nem tudják. Tudom ez kockázatos, de másképpen...!

-Várj... várj All might.- temette arcát kezeibe Midnight.- Mi van, ha nem akarnak információkat kiszolgáltatni nekünk?

-Akkor a rendőrök bekerítik, majd elfogják őket.- ejtette ki keserűen a szavakat a férfi.

- Ha elkaptuk őket ezzel is tudjuk, gyengíteni a ligát... sőt a fenyegetés kérdése is szóba jöhet... mármint ami az Árnyéklakókat illeti.- mondta elgondolkodva Tsukauchi redőr-főkapitány.

- Ami nem tetszik nekem ebben All might, hogy Midoriya első kézben fog érintkezni velük.- adott hangot nem tetszésének Recovery Girl.- Nagyon kis eséllyel kecsegtet a terv sikerrel... és annál sokkalta nagyobbal, hogy a gyermek megsérül a procedúra közben. Tudom beleegyezett....de...

- Ugyanúgy érzek, de nincs más lehetőség.-sóhajtott fel a volt első számú hős.- Ha tehetném saját magam mennék, de most... csak ő jöhet szóba... Csak tudnám honnan a fészkes fenéből tudnak Midoriyáról!

A tölgyfa asztal körül ülők elhallgattak. Én próbáltam összeszedni magam. Ha ezt megtudják a többiek....vagy Todoroki... nem ő nem tudhatja meg...

- Miért nem bízol a tanácsba?- törte meg a kínzó csöndet Gran Torino, aki most először szólalt fel.

- Mesterem, neked semmi nem kerüli el a figyelmed.- nevetett fel keserűen.- A tanács elől szándékosan hallgattam el a One for All pontos működését, illetve a tervemet... Feltűnt nekem ugyanis... vagy is inkább feltűnt nekünk...- biccentett ki Tsukauchi felé.- ...hogy a korábban küldött hős csapataink mindegyike kudarcot vallott. Mintha előre látták volna mit, mikor teszünk. A haditerveket a Nagy Hős Gyűlés hagyta jóvá... így a jelenlegi tagok mindegyike tudott a tervekről...

-All might csak nem arra célzol, hogy...?- akadtak meg Midnight szavai.

-De... sajnos feltételezhető, hogy közöttünk van egy..... áruló...

- Hogyan? Hiszen gyűlölik a hősöket, hogyan lehet, hogy mégis egyikőnkben megbíznak.- tette fel a felmerülő kérdést Thirteen.

- Nem tudom, de a jelenség gyanúra adhat okot. Jobb elővigyázatosnak lenni.

- Értem.- sóhajtott fel Thirteen.- Úgy látszik a helyzet rosszabb mint, ahogy először gondoltuk.

-Holnap kora reggel a nyomozó rendőri csapatunk felderíti a második emeletet... hátha ott találunk valami nyomot.- szólt közbe a rendőr.- All mighttal így egyeztünk meg. Ha nem találunk fent semmi bizonyítékot,...illetve a kihallgatások is sikertelenül végződnek, akkor az imént felvázolt tervhez kell folyamodnunk.

- Persze, az itt ülőkben hatalmas a bizalmam van, így ha legalább egy ember a terv ellen van... akkor NEM hajtjuk végre.- dölt hátra a hős. Tsukauchi meglepődve nézett All mightra, de szavait láthatóan magába fojtotta.

Egy ideig senki nem mert megszólalni, lehetséges hogy még fontolgatják a kérdéskört... mert végül is nem akármiről döntenek jelenleg.

-Ha Midoriya beleegyezését adta....én bízok az ő, és All might ítélőképességében. Nem fordulna egyikőjük sem egy ilyen lehetőség felé, ha nem lennénk ilyen súlyos helyzetben.- mondta Gran Torino mély rekedt hangján.

-Én is mellette vagyok.- szólalt meg most Present Mic.- ...igyekszem bízni a terv sikerességében.

-Én is mellette vagyok. Én is beleegyezek.- mondták sorban a hősök, bár arcuk savanyú, szomorú arckifejezést vett fel. Midnight könnyeket is hullatott végső elkeseredettségében.

-Én ellenzem.- a szemek hihetetlen sebességgel meredtek a hang irányába. Recovery Girl volt.

- Nem nézem végig, ahogy még egy ártatlan, életét veszti.- feldúltan állt fel helyéről az apró hölgy.- Az iskolai rendelőm tele van szerencsétlen áldozatokkal. A napokban még száz meg száz ember szenvedte el az igazságért önzően harcoló liga tevékenységeinek brutalitását.- nagy levegőt vett.-Elmondom....mert lehetséges hogy nem mindenki tud még róla, mi történik a betegágyakon. A dolgok sokkalta rosszabbra fordultak.- mondta szomorú, megtört hangon.- A meglőtt emberek már nem csak meghalnak.... az elméjük mérgezett... szörnyű szenvedés a sorsuk, míg ki nem lehelik utolsó lélegzetüket is... és mi orvosok nem tudunk még csak enyhíteni sem a fájdalmukon.

Most All mihthoz fordult:

-Érted már, kedves hogy miért nem tudom elfogadni, hogy...

- Megértjük az álláspontodat...- szakította félbe az idős hőst a főkapitány.-....de éppen ezért kell valakinek áldozatot hoznia.... hogy ne végezze így minden képességet birtokló.

Recovery Girl magába temetkezett, majd bús szemeivel körbe tekintett.

- Én nem is tudom...

All might felállt és az idős hölgy székéhez lépegetett. Letérdelt elé és a két ráncokkal teli kezet sajátjába illesztette, majd halk, lágy hangon lehelte ki e szavakat:

- A terv nem tőlem származik...hanem....- Csak ennyit mondott. Semmi többet.

Az idős hölgy hirtelen szívta be a levegőt elképedésében. Arca megfagyott, a szeme sarkából pedig könnyek ezrei csíkokban folytak le kedves, ráncos bőrén.

-Haaah...huuu...haah- lélegzett nehezen sírása közepette.- rendben van.- ejtette ki remegő hangon, és tenyerével fedte el megrázkódtatott arcát.

----------------------------------------------

Péntek 21: 52 (Iida szemszöge)
Városháza
_______________________________

Megvártam, amíg mindenki elhagyta a szobát, majd képességemet is bevetve száguldottam ki az épületből. A hátsó ajtón léptem ki már a sokadik alkalommal. Épp időben.

A gép most jelzett, hogy lassan leáll teljesen, ezért sietve leszereltem magamról.

Nekidőltem az ajtó melletti nagy szemetes kukának. Elfáradtam... elfáradtam.....

Hajamba túrtam. Nem tudtam elhinni... ez mind... biztos csak egy rossz álom. Egy rémálom.

EGY KICSESZETT RÉMÁLOM!

Mikor ma... elindultunk azt hittem...azt hittem készen állok mindenre, de.....

Mellkasomban szívem hangosan és fájdalmasan lüktetve kalapált. A hányinger kerülget.

Midoriya.....mit tettél?

Hideg volt. Vacogtam és fáztam, de nem tudtam mozgásra erőszakolni lábaim.

-Igen, elfáradtam....- mondtam ki suttogva. Szavaim a hideg, fagyos estében fehér páraként terjedtek tova a levegőben.

Indulnom kelle....- gondolat menetemet nem tudtam végig vezetni, mivel a hátsó ajtó nyikordulva nyílni kezdett.

A kimerültségtől az erőm hatástalannak bizonyult, ezért megmaradt fizikai erőnlétemben bízva futottam el, amilyen gyorsan csak tudtam.

A köd, és a fekete éjszaka talán elrejt, a kikíváncsiskodó szempárok elől..... reménykedni tudok csupán.

Sapkámat ismételten arcomra húztam és riadtan vetettem egy pillantást "üldözőmre".

All might nézett vissza rám. Szemei üresen meredtek irányomba... nem loholt utánam... csak merengett a semmibe.

Fájó volt ránézni... egész lénye a megvénültséget és a megtépázott régi hőst idézték, aki belefáradt a világ súlyainak cipelésében.....

Másodjára ébredtem rá aznap....

....ránk is ez a keserű sors vár.....

-----------------------------------------------------

Péntek 20:40 (Kirishima szemszöge)
UA, 2.emelet

____________________________________

Nem tudjuk mi történt...vagy hogy hogyan.

Hirtelen egy csattanás visszhangzott át az egész folyosón, mire futásnak eredtünk, abba az irányba, ahol utoljára láttuk társunkat.

Ott feküdt Midoriya szobájának padlóján, eszméletét vesztve.

Ki kell jutnunk innen minél hamarabb!

-Sero, segítsd a hátamra.- mondtam, visszanyerve higgadtságomat.- Induljunk vissza!

Sero bólintott, és segített Todorokit elhelyezni a hátamon. Nehéz volt a plusz súllyal mozgásra utasítanom így is túlhajszolt testem, de Sero és közülem én voltam a kevésbé kimerült. Nem volt más választásom.

Halkan jártunk továbbra is, és figyeltünk minden egyes lépésünkre, nehogy nyomot hagyjunk magunk után.

Már két szobát is magunk mögött hagytunk, mikor a folyosó végi lépcsőházban csizma kopogás néma moraja hallatszott.

-Jön valaki, Kirishima.- suttogta Sero, mire én kikapcsoltam zseblámpámat.

-Gyere menjünk, a szobámba.- fogtam rá Sero alkarjára. Perceket vártunk az ajtóm mögül a résen kibámulva.

Sarokba vagyunk szorítva. Ki lehet ez?

Zár kattanása csilingelt, ami azt jelenti, hogy a lépcsőház felől érkezik az a valaki...

Ruha susogást hallani, majd hirtelen elnémul minden.

Ez nem tanár... nem settengetne így....

Árgus szemekkel figyelek ki az ajtó résen. Egy pislákoló valami villan fel sercegő hangot kiadva... egy gyufa talán.... de zölden világít, ennek hála lassan a távolban körvonalazódik az idegen árny.

A zöld, baljós szikrák sötét szemüvegen csillannak meg... ez ő... akiről Todoroki mesélt.
Szólni kellene valakinek! De....

De meg van kötve a kezünk... itt mi is tilosban járunk.

-Itt van a maszkos..- suttogtam Seronak, aki Todorokit felügyelte nehogy az, nagy hanggal kelljen fel, minket lebuktatva.

-Mit csinál itt?

Jól szemügyre vettem az alakot, aki éppen ebben a pillanatban vett fel valamit. Baszki!

-Amit mi...- a fémdarabkákat szedegette össze nagy gonddal, ahogyan innen meg tudtam állapítani.- ... felszedi a fémszilánkokat.- informáltam barátomat keserű hangon.

- Akkor a rendőrségnek vissza kellene raknunk a...- mondta félve Sero.

-Nem.... már nem lehet....rajta van az ujjlenyomatom. Akkor pedig lebukunk....- mondtam racionálisan gondolkozva.

-Nem lesz bizonyítéka a rendőrségnek?-tette arcára a kezét Sero.

-Nem lesz.-válaszoltam kimérten.

Kurva életbe! És nem tehetünk semmit, csak nézzük ahogy meglóg mindennel...

Te átkozott!

Mintha csak meghallotta volna gondolataimat, felénk fordult. Annyira megijedtem hogy rá kellett kapnom a kezem a számra. Bassza meg!

Rátekintettem Serora aki, értve nézésemből, ő is szája elé emelte remegő ujjait.

Az árny egyre közelebb és közelebb merészkedett hozzánk. Hallom ahogy a fülemben dobog a szívem.

Mit akar? Meglátott minket?

Az nem lehet.

Pedig egyenesen ide lépked.... persze miközben ő is kikerüli a vértócsák garmadáját...

Mit tegyünk, ha ránk talál?! Fussunk, harcoljunk? De nem szabad nagy hanggal lennünk...

Végünk van.

-Ha ránk talál.... akkor Sero vidd innen Todorokit.... én majd feltartom.- súgtam Sero fülébe.

-Kirishima!- fogott rá vállamra, de nem mondott ellent nekem. Ő is tudja hogy csöppnyi ereje is alig maradt... az is a leereszkedéshez kell....

Rámosolyogtam, de ajkam remegett.

Vissza emeltem tekintetem a behatolóra, aki már egy karnyújtásnyira volt tőlünk.

Közel van. Kezemet sziklakeménységűre dermesztettem meg és vártam....

3...

2...

........

Azonban... váratlanul megállt.... nem velünk foglalkozott.

Midoriya ajtajánál leguggolt... keres valamit?

De mit?

Seronak jeleztem, hogy minden rendben. És az én lélegzésem is visszaállt eredeti ritmusába.

-Tch....- visszhangzott a nő szájából a hang. Rákaptam ismét a tekintetemet. Nem találja azt a valamit? Összeráncoltam a homlokom.

Az árny megrázza a fejét és az órájára pillant, amin a számok halványan világítanak.

-Tch...- újabban nem tetszését fejezi ki valami miatt.

Ki futsz az időből?- mondtam magamban és félmosolyra húztam a számat.

Az árny nem várakozott tovább, futásnak eredt és olyan hangtalanul eltávozott, ahogyan érkezett.

A zár ismét nyikordult, de ez már azt jelentette, hogy elmúlt a veszély.

-Huuuu.- fújtam ki az izgalmak miatt bennragadt levegőt tüdőmből.- Minden rendben...

-Elment?- tudakolta barátom.

-El....hál'Isten!-fordultam hátra, és neki támaszkodtam az ajtónak.

Egy kicsit pihentünk... lélegzethez jutottunk.

-Még mindig alszik.- jegyezte meg Todorokit tanulmányozva. Majd gyorsan hozzátette: - Megyünk?

-Megyünk.- válaszoltam eltökélten, és ismét hátamra kaptam eszméletlenül heverő, békésen szuszogó barátunkat....

_________________________________

Al~right! Itt a fejezet vége, remélem sokatoknak tetszett. Igyekeztem érdekes sztorit kitalálni erős, mégis rétegelt gonosz karakterekkel, akik serényen keverik a szart. Azt mondom sikerült😂🤣! A hősök pedig sajna tehetetlenek ezzel szemben... de na ez így talán izgisebbé is teszi az egészet!

All might meg felfedte Mido és az All for One titkát. Kajak remegett a kezem miközbe leírtam a vallomàsát.

Véleményeket izgatottan várom a fejezetek alá. Mit csináltam jól, mit nem, mi tetszik, mi rossz stb.

Üdv kis kritikusaim!