----------------------------------------------------

Csütörtök (21:00) Eboshi szemszöge

-----------------------------------------------------

______________________________________

Aizawa eltűnési ügy

Felelős rendőr:

Naomasa Tsukauchi rendőr-főkapitány

Tanúk:
- Yaoyorozu Momo (UA diák)
- Iida Tenya (UA diák)
- Todoroki Shouto (UA diák) ? - későbbi kihallgatás
- Asui Tsuyu (UA diák)
- Jiro Kyouka (UA diák)
- Uraraka Ochako (UA diák)
...

Gyanúsítottak:
- Todoroki Shouto ? - későbbi kihallgatás

Eltűnés adatai:
-Yaoyorozu Momo látta meg legelőször a bűntény helyszínét - 20xx október 6. (csütörtök) 4:10 környéke
- megerősítette Iida Tenya és Jiro Kyouka akik körülbelül 4:13-kor hallották meg a lány sikoltását

- a haj, vér és a lábfejből vett minta DNS-e megegyezik Aizawa Shouta (Ereaserhead) DNS-ével
- megerősítette: Dr. Hasu Hiroto - a labori eredmények jegyzőkönyvben

- falra írt szöveg:
"Én tettem nem tud már elszaladni többé Aizawa-sensei. T.S"- Todoroki Shouto kihallgatása hamarosan

Rendőri nyomozás megkezdése:
20xx október 8. (szombat) 7:00

Rendőri kihallgatás megkezdése:
tervezés alatt

Rendőri hadtest vezetője: Hitashi Aoto nyomozó

A FENT EMLÍTETT DÁTUMIG TILOS A BELÉPÉS A KELETI SZÁRNY MÁSODIK EMELETÉRE! A SZABÁLY MEGSZEGÉSE ESETÉN RENDŐRI ELJÁRÁS INDUL MEG AZ ELKÖVETŐK ELLEN!

______________________________________

Nem sokat haladtak a rendőrök!- dőltem hátra a székemben nyújtózkodva. - Nem is értem miért izgatom magam ennyire... a nyomozás szombatig vár. Hát nem sietik el az már egyszer biztos!

.... és egyébként is...Todoroki, mint főgyanúsított? Ezeknek elment az esze! Egy 17-18 éves gyereket vádolni...- finoman emeltem fel a kis porcelán csészémet, amiben a kedvenc gyógynövényes teám gőzölgött. Ám a tea csodás íze nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni az előttem álló papírmunka látványát. Kedvetlenül és undorral az arcomon meredtem a hatalmas dokumentumrengetegre.

Hideg van, így még jobban magamra húztam a vastag pulóveremet.- Ez az október elviselhetetlen!- dideregtem meg. Hirtelen rákaptam a tekintetem a tanári szoba kis radiátorára, ami rozogán próbálta elnyomni az este fagyos leheletét, persze sikertelenül.

Bambán vettem újra kezembe a rendőri jelentést- Ezek idióták, de komolyan!

- Eboshi drágám, te még bent vagy?- lépett be ásítva Midnight. Majd őt is kirázta a hideg.- Hányszor kell még előterjesztenem az igazgatónak, hogy szereltessen be egy új fűtőrendszert ebbe a szobába?!

- Az nem ártana.- válaszoltam álmosan pislogva, majd ismét beletemetkeztem a felhalmozódó papírmunkámba.- Kérsz esetleg egy kis forró teát? Most lett kész.- mondtam még mindig a papírok felé hajolva.

-Oh, kedvesem! Igen!- csillantak fel kolléganőm szemei, és közelebb lépett. Gyakran teázgatunk így estefelé Midnighttal, ezért "tudta a járást". Megkerülte az asztalom, és az apró üveg vitrinemből, előhúzott egy színes porcelán csészét, majd tele töltötte a gyógynövényes forró folyadékkal.- Aaah, ez igazán életmentő! A te teád a legjobb a világon Eby!- kortyolt bele elégedetten.

- Ah feladom!- fakadtam ki.- Miért kell egy tanárnak ennyi maszlagot kitöltenie?!- panaszkodtam.

- Ez a munka ezzel is jár!- sóhajtott Midhnight.- segítenék, de...

- De te még el sem kezdted!- kacagtam fel, miközben újabbat szürcsöltem a kis csészéből.

- Ez igaz.- nevetett fel csengő hanggal. És a papírhalmot az asztaláról a táskája mélyére süllyesztette.- Mivel holnap nem lesz tanítás, (csak a bentlakók maradnak itt a gyerekekkel,) hazaviszem a munkám.

- Jól teszed.- mosolyogtam.- ott legalább nincs Antarktisz.- Midnight tovább nevetgélt, és itteni dolga végeztével, közelebb sasszézott. Egy széket eltolt Cementos asztala elől és mellém kucorodott. A lámpa pislákoló fénye mellett békésen üldögéltünk. Még Midnight is civilben volt farmerben és kötött, garbós felsőben, mivel a jelmeze eléggé levegős, hogy úgy mondjam. Nem nézné ki belőle senki, de nagyon fázós.

- Lassan pihenj te is.- a papírjaimat kezdte el szemügyre venni, de úgy látszik hamar rájuk unt, mivel a következő pillanatban már könyökölve nézett ki az ablakon, a sötétkék éjszakát bámulva.

- Jó, mindjárt. Ezt még befejezem.- kezdtem el rágcsálni a tollam, mivel a legnehezebbet sikerült a végére hagynom.- Ezt láttad?- nyomtam az orra alá a rendőri jelentést, úgy hogy én közben nem emeltem fel a fejem a szöveges labirintusból.

- Mit?- érdeklődve kapta ki a kezemből a dokumentumot.- Ez Aizawa...- kezdte el olvasni a jelentést, de elhalkult ahogy belemélyedt az információk sűrűjébe.- Hogy?!- csattant fel, és porcelángyűjteményem egyik legszebb darabját, nagy erővel vágta neki a kistányérnak.

- Ugye?!- néztem vele szembe, letéve lassan a tollam. És nem tudtam megállni, félve emeltem tekintetem a kis csészére. Ezt követően a papírokat rendezetten egymásra tettem és a megfelelő mappába illesztettem. Sikerült végeznem végre.

- Szegény Todoroki, olyan sok rossz dolog történik vele mostanában.- mondta szánakozva, ajkait összeszorítva.

- A kihallgatások a szombati kivizsgálás után kezdődnek, ha minden igaz.- mondtam egykedvűen.- Pedig úgy hallottam a napokban lesz a 23. nagy hősgyűlés is.

-Haaaa.- Sóhajtott Kayama.- ...az a baj Eboshi, hogy az ilyen rossz időkben kellene türelmesnek és megfontoltaknak lennünk. És nem egy ártatlan kis kölyköt fő gyanúsítottnak tenni...

- Egyetértek.- mondtam hűvösen, és villámgyorsan összepakoltam a dolgaim.- Mehetünk?

- Mhm...- mondta Midnight egyetértve, és vállára dobta a táskáját. Én lekapcsoltam a villanyt és bezártam a tanári ajtaját.

Csendesen sétáltunk a folyosón. Kaya álmosan vonszolta magát és a dokumentumoktól terhes táskáját. Majd váratlanul megszólalt.

- R...r...remélem Aizawa jól van.- állt meg szomorúan.- Eby figyelj....- elakadtak a szavai, de erőt vett magán és szembe nézett velem. -....a...a...az egész az én hibám.- homlokát összeráncolta, ajkát fájdalmasan összepréselte.

- Hogy?- lepődtem meg.

- Aznap én voltam beosztva...-nagyot nyelt.- de Aizawát megkértem, hogy cseréljünk, mivel nagyon feltorlódott a munkám. Ez...- keservesen nézett rám.- ...ez azt jelenti, hogy én öltem meg őt, Eby?- a sírás erőt vett rajta, és sokáig nem tudta abba hagyni. Megöleltem jóbarátnőmet, és megsimogattam a hátát.

- Nem te vagy a hibás Kaya...- próbáltam vigasztalni.-... a dolgok mostanában rossz irányt vettek... Egyáltalán nem vagy része ennek a borzalomnak, hallod?- a ruhám ujjával letöröltem a könnyeit, és bizakodva rámosolyogtam.- ....Aizawa pedig biztos jól van, hisz ismered... ránéz az ember és elmegy minden kedve az élettől, a támadóival is minden bizonnyal ez történt. Ez az ő igazi képessége!- kuncogtam. Kaya arcára kiült egy mosoly.

-Jól van, ne szomorkodj.- hirtelen eszembe villant a jó hír, amit nem rég kaptam.- Képzeld, amíg Aizawa távol van, addig a nővérem fogja helyettesíteni.

-Hana?- a szeme újra élettel telt meg.- Nem is mondta, pedig pár napja beszéltünk telefonon. Meg azt hittem, hogy ő...

- Én is meglepődtem, de személyesen hívta fel az igazgatót. Ennyi noszogatás után csak beadta a derekát!- kijelentésemen elvigyorodtam. Ez nem vall Hanára. Holnap már meg is érkeznek a dolgai a tanáriba...- A tanári!

-Mi az Eboshi?

-A kulcsot elfelejtettem leadni a portán.- magyaráztam. Már a főépület végében gyalogoltunk.- Nem kell megvárnod vagy elkísérned, Kaya! Menj nyugodtan haza. Én úgy is bentlakó vagyok, de téged vár a párod otthon.

- Nem szívesen hagylak egyedül, Eboshi.- nézett rám aggódva.

-Nem lesz baj, csak menj!- toltam a kijárat felé.

- Rendben.- hajtotta le a fejét.- Majd találkozunk hétfőn. Jó éjszakát Eby!- ölelt meg.

-Jó éjt!- integettem neki, majd még végig néztem, ahogy eltűnik az éjszaka sötétjében. Nagyot sóhajtottam.

Már hogy lenne ez az ő hibája?
Buta Midnight... mik jutnak az eszedbe! Nem te voltál, hanem...

Gondterhelten szeltem a csempéket egyenesen a porta irányába. Az üveg mögött nincs már senki, hiszen a portás pontban 8-kor indul haza, és most 10 óra felé jár az idő. Óvatosan nyitottam ki a fülke ajtaját, majd felkapcsoltam a kis olvasólámpát a szemközti asztalon, hogy lássam a feliratokat a kulcsakasztók felett.

Sikeresen felhelyeztem a szokásos helyére a tanári szoba kulcsát... majd...

Nincs már itt senki.

Izgatottan néztem körül. A mozgásérzékelős lámpák már lekapcsolódtak, így a folyosó elsötétedett, csupán a kis olvasólámpa világított szorgalmasan. Egy árva lélek sem bolyongott már az iskolában..... csak én.

Fel.....

Fel....

Fel....kell mennem!

----------------------------------------------

Péntek (12:45) Todoroki szemszöge

______________________________

Lihegve futottam a kerítéshez, de rengetegen lézengtek most már az udvaron. Eszement gyorsasággal visszabújtam a rés takarásába. Mit tegyek? Le fogok lepleződni... és nem akármivel a Ny-i szárnyba szöktem! Ha nem is csapnak ki miatta rögtön, intőt és eltiltást biztos kapnék vagy 1 hónapra.... sőt a rohadék is emiatt nyaggatna napokig.

Viszont nem maradhatok itt, még sok mindent meg kell beszélni és szervezni a többiekkel...

Óvatosan kinéztem. Nem kellett volna, ijedtem menekültem vissza. Nem láttam az arcát az árnynak, de pont szembenézett velem. A rohadt életbe! Most be fog árulni?

Vártam, mivel mást úgy sem tehettem.

Váratlanul valaki megzörgette a kerítést. Levegőt venni is alig mertem. Majd valaki megszólalt:

-Ezt Todoroki csinálta?- az ereimbe fagyott a vér.

-Igen.- szólt egy másik hang.- de.... ne! Ne menj!

A drótfal hangosan csörgött, valaki átmászik a résen, amit csináltam. Ide jön...

Halk léptekkel indultam meg hátrafelé, a kert irányába.

Honnan tudják hogy itt vagyok?!

Már épp másztam volna át a résen, mikor egy erős kéz megragadott.

- Te itt tilosban jársz...

-------------------------------------------------

Csütörtök (23:00) Eboshi szemszöge

-------------------------------------------------

Igyekszem hangtalanul lépkedni. Csönd van és nyugalom, mindenki alszik... tökéletes.

Végre a lépcsőhöz értem!

A távolból lehet hallani a K-i szárny 1.emeletének ismerős esti hangját: A tanítványok édesded szuszogása, illetve hangos horkolása tölti meg az épületet. Érdekes hogy húzós helyzetekben, mennyire kiélesednek a hangok az ember fülében.

A cipőm kopogása, szinte kínzó volt ebben a síri csendben. Az idegeim minden egyes lépés után megremegtek. Feszült vagyok. Miért is csinálom mindezt?... bár tudnám rá a választ. Mindig... is...

A lépcsőfokok hideg csempéje koccanva dalol a magassarkúm alatt, a zömök falak pedig visszhangozva viszik tovább eme andalító, mégis rideg dallamot.

Félek... Szemem ide-oda cikázik.

Még pár lépés...

Pár percig hallgatózom, majd nagyon halkan az ajtót a kulccsal kitárom.
Óvatosan lépem át a sárga-fekete rendőrszalagot, amit az ajtó belsejéhez erősítettek, jelezve a betolakodóknak, hogy bizony büntetés lesz a vége itt létüknek. A mellkasom majd szét robban a már szinte betegesen gyorsan verő szívemtől.

Csipp-csöpp csipp-csöpp csipp-csöp.

-Mi ez a hang?- kérdezem magamtól, feszengve. Kíváncsiságom és félelmem olyan mértéket öltött már, hogy nem tudtam megállni, hogy ne vegyem elő a telefonom, a világítás problémájának megoldása végett.

Remegő ujjaim bizonytalanul nyomkodták a kijelzőt, mígnem a hideg, fehér fény meg nem jelent. Lassan kirajzolódtak a folyosó falai, a diákok ajtajai, és a helyiség ismerős bútorzata. Nagyot nyeltem.

További mozgásra utasítottam lábaim, amik recsegve, és remegve haladtak előre.

Csipp-csöpp csipp-csöpp...

Újra ez a hang!

Már egy ideje gyalogoltam. A cipőm kopogó hangja ismét elviselhetetlen morajt hallatott... úgy éreztem, mindjárt megőrülök!

Viszont kisvártatva a zaj elhalkult. Csak képzelném?...vagy már hozzá szokott a fülem?

Kérdőn világítottam le a lakkcipőm orrához.

Végig futott a hideg a hátamon.

Aizawa kihült vére töltötte meg a folyosó ezen részét. Úgy látszik ezt így hagyták, amíg a rendőrök fel nem derítik a terepet.

Megborzogtam... de mégis ismerős volt a látvány... korábban...

Csipp-csöpp csipp-csöpp

A csepegést hallva a szememet a velem szemben lévő faajtóra kaptam... a főgyanúsított szobája. A vörös folyadék továbbra is folydogált le a falról és a nyílászáróról, mintha csak most történt volna a támadás. A csepegés idegesítő volt és iszonyatos.

A telefonommal érdeklődve vizslattam közelebbről az ajtót. Vér. A szaga egyszerre volt émelyítő és nosztalgikus....

T.S mi? Olvastam el a feliratot.

Szinte nevetni támadt kedvem...

A fénycsóva szórtan visszamosolygott az ajtók fém kilincsein, a folyosó végi ablak üvegein.

Szemem már egészen hozzászokott a sötéthez. Egy váratlan pillanatban az ablak előtt valami ezüstösen megcsillant. Közelebb merészkedtem a tárgyhoz. A körülötte heverő vércseppek bűvköre miatt, nem látszott a tárgy egésze, ezért zsebemből kihalásztam egy zsebkendőt és alaposan megtörölgettem vele.

-DEHÁT EZ...- kerekedtek ki a szemeim, kezemből kiejtve a kitűzőt.-... MÉGIS MIKOR?

Furcsa érzés áramlott át a gerincemen.... az elmém megzavarodott. Ez nem lehet...mert én..

BAM, BAM!- a távolban hangos csattanások hallatszódtak.

-Ki az?!- kopogott továbbra is valaki cipője a lépcsőfokokon. Cementos az!
Ezek szerint rajta van a sor, hogy szemmel tartsa a folyosókat. Végem van, ha meglát itt, főleg hogy itt van ez is...VÉGE MINDENNEK! Ügyetlenül kapcsoltam ki a lámpát, és lázasan szökéskísérleten kezdtem el gondolkodni.

-Várjunk! Miért van a második emeleti kulcs a zárban?- kezdett el futni a kollégám.

Hát legyen... nincs más választásom. Épp hajoltam volna le a fém kitűzőhöz, mikor hangosan becsapódott az ajtó, rajta pedig Cementos csörtetett be.

-Ide tilos a belépés!- Cementos kérdő tekintettel meredt maga elé. Sehol egy lélek.

Midoriya szobájába menekültem be, kétségbeesésemben. Rám fog találni
... de erre számítok is...

Cementos hallhatóan idegesen rontott be a szobákba.
Todorokiéba természetesen nem mehet be... de én sem vagyok olyan aljas, hogy odabújok... szegény fiú jelenleg őt sújtja mindezért a felelősség....

Cementos ideért... most vagy soha....

A kilincs nyikorogva nyomódott le, és már bent is volt, egy zseblámpát szorongatva.

-Üdv.- nevettem fel halkan. A fény vakítóan esett az arcomra.

-Eboshi, te itt?!- meredt rám meglepetten a férfi.

-Nem, barátom... - mosolyogtam rá.- én nem voltam itt ma...-hirtelen vezettem a tekintetem a karórámra- ...11 óra 30 perc és 11 óra 58 perc között.

-Mit hadoválsz Eboshi?- nézett rám szomorú szemekkel és rámarkolt a csuklómra.- ... ezt jelentenem kell Eboshi, sajn..- nem tudta befejezni, mert mindeközben, a hajtűmet kirántva belekarcoltam a nyakamba. A kicsorduló vér után nyúltam és  Cementos felé lódítottam ideiglenesen pirossal beborított ujjaim. Cementos láthatóan kérdőn tekintett felém, nem csoda, hiszen jó formán senki sem tud a képességemről, vagy hogy egyáltalán birtoklok-e valamiféle erőt.

Másodpercek kérdése és a véremből édesillatú kipárolgás tölti meg a teret.

Cementos kővé dermedt, szemei hatalmasra kerekedtek ki.

-Sajnálom drága Cementos, de ezt most el kell felejtened....-nevettem fel keserűen.- Őszintén sajnálom.- néztem rá szánakozva. És a fülébe súgtam:
- Menj aludni drága barátom, késő van. A többit majd én elintézem.- paskoltam meg a vállát. Megfordult és tette, amit mondtam.

Még megvártam, hogy sarkon forduljon, majd a kitűző felé kezdtem el sétálni. Még is hol lehet? Az előbb még itt volt...

-------------------------------------------------

Péntek (12:46) Todoroki szemszöge

________________________________

Már épp másztam volna át a résen, mikor egy erős kéz megragadott.

-Te itt tilosban jársz...

Megijedtem. Rohadtul megijedtem.... és most ez az ijedtség átalakult...

-MI BAJOD VAN NEKED?!- lihegtem dühösen, és próbáltam visszanyerni az egyenletes légzésemet.

-Az égvilágon semmi. És neked fél arcú, anyaszomorító barátom?!- vigyorgott rám kivillantva cápa fogait, majd sürgetve a drót felé intett fejével. Váratlanul egy pillantást vetett a fal túl oldalára, mire láthatóan megrökönyödött. De nem szólt egy szót sem.

- Tudod, várhattál volna rám kint is.- sóhajtottam fel.- Éppen azon gondolkodtam, hogyan jussak ki innen, anélkül, hogy észre...- tekintetemet a kerítésen túlra vezettem. Eltűnt mindenki, csak Sero állt mosolyogva a drót mögött.- Ezt meg hogyan...? Ti...

-Igen, mindegy csak menjünk már, cseszd meg!- indult meg Bakugou Sero felé. Aki csak megrántotta a vállát vidáman, mikor kérdőn rá néztem.

Kis idő múlva már Sero mellett futottam Iida szobáját célba véve, előttünk Bakugou törte az utat, félre rugdosva az ijedt diáktársainkat.

-Köszi Sero, hogy hoztál segítséget, és a korábbiért is...- mondtam halkan.

- Nem tesz semmit, ráadásul csak véletlenül ütköztem Bakugounak amikor visszaértek Kirishimával. Ő akarta megnézni mi jót csinálsz.

-Tényleg?- néztem kétkedve a szőke fiú irányába.

-Tök mindegy.- jött a válasz előről. Halványan elmosolyodtam.

Elfáradva értünk a kollégium bejáratához, ahonnan már gyalogolva mentünk tovább. Kicsit kifújtuk magunkat.

- Akkor sikeresen visszaért mindenki.- adtam hálát az égnek sóhajtva.

-Igen. Elvileg minden meg van már.- majd kis szünet után hozzátette.- Mi..Midoriya?

Bakugou mérgesen fújta ki a levegőt a nevet hallva, és kissé lassított a gyaloglási tempóján, hogy ő is fültanúja legyen a válaszomnak.

- Nem...- megbicsaklott a hangom.- nem tud segíteni...

-Tch!- fejezte ki Bakugou nemtetszését, ahogy mindig szokta.

Közülünk elsőnek ért oda Iida ajtajához. Már be is akart nyitni amikor Sero megszólalt bizonytalanul.

-Biztos meg van az oka rá...- próbálkozott Sero, de jól hallható volt a hangjában a csalódottság.

- Az biztos!- mondta Bakugou bosszúsan. Az erei megduzzadtak a kezén, annyira rászorított a kilincsre-... láttam rajta.- tette hozzá nem sokára háttal nekünk.- Todoroki, te...te összetörted, ugye tudod?

Megdermedtem. Nem csak azért mert, most először nevezett a nevemen, hanem mert...

- Még is miről....?

- Nekem nem sikerült összeroppantanom 12 év alatt, de te! Te Todoroki!- hahotázott fel keserűen.- Te neked sikerült pár nap alatt.

Szóhoz sem jutottam. Én nem is...

-Gratulálok.- nézett hátra, és szúrós szemeit az enyémbe vezette. Álltam a tekintetét, és válaszra nyitottam a számat, de nem tudtam megszólalni.

Bakugou fogait összepréselte...

Fogalmam sem volt hogy most mi volt ez. Fenyegetés? Megállapítás? Büszkeség?

Nem tudnám megmondani...

.... talán mindhárom.

Egy valamiben viszont biztos voltam... hogy úgy éreztem magam mint egy alávaló féreg.

_______________________________

Mochikáiiiim!😘🤗🥰🥰🍡🍡🍡
Hujujjjj, kicsit későn fejeztem be a részt. I'm so sorrrrrrryyyyy!🥺😥😰 Bonyolult vooooolt, most már mindent előre ki kell találnom 3 fejezettel előre gondolkodva. Haaaaaaa, de íme itt van! Remélem tetszik mindenkinek😚☺🤗🥰

Sok infó volt Eboshiról ebben a fejezetben, ez volt a cél... DIREKT! Na meg érdekes lesz az is, hogy Todorokiék mit találnak majd 1 nappal Eboshi és Cementos látogatása után. Bocsánat hogy nem csaptam rögtön a dolgok közepébe, de elő kell készítenem a dolgokat.

Ja meg kaptatok a végére még egy kis depizős Todorokit😂😂 Sajnálom, de úgy gondolom fontos hogy érezze a tettei következményeit, ettől lesz teljes értékű, valósághű főhős. Bakugou meg, ez a kis csivava🐶🐶, sokat segített ebben nekem.

Uuuu előre lúdbőrözök, a kövi részben sok minden lesz🤩🤭. Úgy tervezem 18+ lesz, de majd meglátjuk. Bevallom már ebbe is bele akartam írni, de Eboshi most nagyon fontos volt.

Mellékesen megjegyezném hogy megszületett az Eboshi x Midnight ship😂😂. Kajak, nem így terveztem! Azonban mikor 3.jara olvastam végig a rész elsőfelét, olyan kis édik voltaaak!🥰

A voteokat, nagyon szépen köszönöm továbbra is! Hamarosan több rész is eléri az 1k-s nézettséget. Csodásaaaak vagytook!🥰🤗 A kommentek olvasása meg még mindig az egyik kedvenc időtöltésem😂🤣.

Plusz hihetetlen gyorsasággal robogunk a 27k illetve a 30k-s nézettség felé. Hálásan köszönöm!🥺😭

Mindent beleadok pont ezért: érzelmet, időt, kemény munkát!

Na mindenesetre találkozunk a kövi fejezetben drága mochikáim!🤗😘🥰