Ahogy látjátok ismét beszúrtam egy zenét. Ez egy új szám és én nagyon szeretem, hallgassátok nyugodtan! A fejezet 18+-os 🔞🔞🔞, ezért mondanám, hogy aki nem elég idős,vagy nem szereti a yaoit, az a részt a jelzésig olvassa. Kösziiiii!😘😇🍡🍡Jó olvasást!
____________________________________

Egész éjszaka forgolódtam, alig tudtam 5 percet összesen aludni. Kínszenvedés volt! Eddig minden rendben volt az alvásommal, a rémálmok is kezdtek feledésbe merülni, de ma...! Abban a bizonyos 5 percben látott kép, szörnyűbb volt bármely korábbi álmomnál... 

Azon a helyen jártam ahol... ahol az egész történt. Azonban esővíz helyett vér hullott rám, ami eláztatta a ruháim, a hajam, árasztva a halál szagát. A vér már arcomat is beterítette, a szemem pedig mindent homályosan és vörösen kezdett látni, a belecsöppenő bíborvörös folyadéktól. A tagjaim remegtek, de én csak meneteltem előre, ki tudja hova. Nem volt célom, nem volt semmim. 

 Csak haladtam előre a mező vér borította füvén,  mintha csak kerestem volna valakit... valakit, akire már rég nem emlékszem. Nem emlékszem! ... de kire? Egyszerre csak valami nagy alakot  pillantok meg a messzeségben. Rohanni kezdtem egyenesen, célirányosan végre! Ő lehet az! Ám, ami fogadott az végleg a földhöz béklyózott. Fájdalmasan térdeltem le a talajra, reményvesztett ábrázattal az arcomon. Belemarkoltam a homokkupacba, ami mint délibáb ringatott hülye ábrándokba. Hátravettettem a fejem az égre bámulva, miközben a vér továbbra is  hullott a fekete felhőkből. 

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- ordítottam végső elkeseredettségembe. Ez a kiáltás szomorú volt, csüggedt és fájdalmas. A vér beözönlött a számban vashoz hasonló ízt hagyva maga után, de én folytattam. 

Hamarosan egy sötét árny került fölém. Egy ember..................................................

egy nő.... A vállamra vezette lányos kezét, barna szemeivel az enyémet fürkészve.

-Én mondtam... hogy el kell engedned...- kezdte halk hangon, majd a fejét válla felé közelítette, ijesztő hatást elérve. A rémisztő jelenetet tetézte, hogy Momo arcán  egy mű, széles vigyor jelent meg. Vér vörös ajkai közül, fehér fogai mutatkoztak meg, ami csak rontott az összképen.

- Meg. Fogsz. Sérülni.- folytatta lassan még mindig vicsorogva.- Hagy. Segítsek.- rohamosan közeledett felém, mire menekülni próbáltam, de nem mozdult semmim. 

-Te.. mit aka..oo...u?- nem tudtam befejezni, mert szám akaratom ellenére készen állt arra....-n..nö...nö(ne)

-Nyu. Ga. Lom.- fogott rá az arcomra műkörmös kezeivel. -ÉN vagyok mostantól a szerelmed!- Kikerekedett szemekkel, igyekeztem fel fogni a szavakat. Hirtelen elfogott az undor és értetlenség. Utolsó lehetőségként a tüzemet akartam használni mozdulatlan kezemmel. A tűz megjelent, de hatástalan volt rá! Nem tudok megmenekülni... A nő ajkai lassan az enyémekhez érnek...

Felriadva ülök fel az ágyamon, az izzadság lecsorog a homlokomon. Én soha többé nem tudok már aludni?! Nagyokat nyelek és gyorsan veszem a levegőt, mintha csak most futottam volna le a maratont. A kezembe veszem a telefont... hajnali 2 van. Lépéseket hallok a folyosón, majd bedörömbölnek az ajtómon.

-Todoroki, gyere!- hallom meg Kirishima hangját. 

-Hagyj most békén!- lélegzek még hangosan az előbbiek hatására.

-De...

-Hagyd már ezt a szerencsétlent!- hallom meg Bakugou dühös hangját.

-De...- mondott volna valamit a vörös hajú, de a másik fiú elráncigálta az ajtóm elöl. Most az egyszer hálás vagyok Bakugounak. A szapora lépések lassan elnémultak, és az este újra csendbe burkolózott. 

Én továbbra sem merem lecsukni a szemem egy percre sem, csak fekszem tovább az ágyamban, az ablakon kibámulva. Ránézek az ébresztő órámra, ami fél 3-at  mutat. Már csak 5 óra és végre elkezdődik a holnap. Talán ismét el tudom valamivel terelni a figyelmem, hogy... 

Az ablak kerete szorgosan engedi be a hideg, friss levegőt. Sötét van kint, mivel a holdat szürke-fekete felhők takarják el, de azért valamennyire lehet látni a szélben ide-oda ingó fákat, bokrokat és azoknak fekete árnyékait. Nincs más elfoglaltságom csak a tájat figyelem éberen.

Egy váratlan pillanatban egy mozgó árnyat veszek észre.. egy alakot. Lassan lépked, szinte oson a kollégium melletti fák takarásában. Sajnos a koromfekete éjszaka miatt nem tudtam megállapítani ki lehet az az ember pontosan. Meredve bámulom, véreres szemekkel, minden mozdulatát figyelve, egy percre sem szemelől tévesztve.

Az iskola főépületének kapujánál fény csíkok sokasága jelent meg. Rajta jól láthatóan Recovery Girl apró alakja lépett keresztül.

Szememet hirtelen a korábban észlelt másik, sötét árnyra kaptam, ami jól kivehetően hátrálni kezdett. Ez.... nem egy diák, még csak tanár sem.... ez egy idegen!

Lélegzetemet is visszafojtva néztem az idegent és az idős hölgy alakját. Percek teltek el... hosszú percek.

Recovery Girl a külső iskolai raktárba kutakodott, ahol pár gyógyszeres dobozt, és ködszert kapott fel. Járása gyors volt, sietett is vissza a rendelőjébe. Még utoljára visszanézett a sötét udvarra, majd behajtva magaután a kapukat ismét egyhangú feketeség jellemezte az udvart. Felsóhajtottam, mivel titkon attól tartottam hogy megsérül az apró tanár. Nem ő a célpont akkor.... hanem....HANEM..!

Hirtelen felpattantam. Nagy mennyiségű düh lepte el a szívemet, a fogaimat mérgemben összeszorítom. Mégegyszer nem! 

Eszeveszett tempóban rohanni kezdtem az ember felé, le a kollégiumból. A tüzemet előre előidézem a kezemből, amennyire forróra csak tudtam. Úgy szénné égetem, hogy nem marad belőle más csak undorító, bűzös füst. A pizsamám jobb oldala teljesen leégett, de ez egyáltalán nem számított nekem abban a pár másodpercben. 

Előttem volt az a rohadék... én csak futottam és futottam. Jegemet kegyetlenül teste köré irányítottam, őt csapdába ejtve. Háttal volt nekem, de láttam mennyire viháncol. Ki akar szabadulni... de nem adom meg neki ezt a lehetőséget. Azt akarom hogy szenvedjen, hogy könyörögve sírjon, és ordibáljon kínjában, ahogy szépen leolvad csontjairól a hús, majd szép lassan egész teste semmivé lesz. 

-BÁNOD MÁR?!- ordítottam teljes torkomból. És lángoló testemmel ráirányítani készültem a halálos csapást de...

-VÁRJ! TODOO!- fordult hátra könnytől csillogó szemmel az a bizonyos tekintet. Megfagyott bennem a vér. Végem volt... ott helyben teljesen végem volt. Csak álltam megmerevedett testtel, és nem mertem mozdulni. A jegem elolvadt, a tüzem kialudt. 

Eltűnt minden....csak mi ketten voltunk. A fiú is megállt ott helyben, köztünk 12 méter. Csend töltötte be a pillanatot, de ez más volt mint eddig. Nyugtató. Szép. Boldog. 

Nagyot szívtam az esti levegőből és lehajtottam a fejem, a füvet nézve. Nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el! Hogy? Miért? Hogyan!? Beharaptam az alsó ajkam az idegességemben. Egyszerűen nem tudom elhinni! Oly annyiszor csalódtam már! Én nem akarok megint... 

Lassú, puha léptek hangja csitította el agyam lázas gondolatait. Hirtelen felnéztem és...

-SZERETLEK!- kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam a tőlem még mindig távoli Midoriyának, egy széles mosollyal a számon. Azonban mégis sírni kezdtem keservesen, de boldogan. 

-S...Shouto!-  futott felém szélsebesen, még a képességét is bevetette, hogy még gyorsabban hozzám kerüljön. Szorosan átölelt, amit nem tudtam hirtelen viszonozni. Egy kis idő kell, hogy teljesen elhiggyem... Mido, ha lehet még szorosabban hozzám simult, apró kezeit a pólóm maradékába mélyesztve. Végre kezdtem magamhoz térni, ezért derekát szerelmesen átkaroltam és a sajátomhoz illesztettem.

-N...ne csinálj...ne csinálj többet ilyet!- mondtam szinte mérgesen.- Még is, hogy képzelted, hogy ezt teszed velem!?- simítottam bele a zöld göndör hajba.

- Hidd el nem volt szándékos.- mondta nevetve, mire hátra toltam kicsit, hogy a szemeibe tudjak nézni.

- Szörnyű vagy Midoriya Izuku!-sóhajtottam fel, és egyik kezem a szeme elé illesztettem.-... a legrosszabb.

-Shouto!- kezdett bele mérgesen.- hogy mondhatsz i...lyet...- vette észre a kezem mögül kibújó cseppeket.- Hé Todo ne sírj...- kezdte el eltávolítani az ujjaimat, majd kedvesen el kezdte le törölni a nedvességet az arcomról. Érintésére csak jobban könnyezni kezdtem. Nagyon hiányzott...nagyon.

-Todo...!- tette kezeit az arcomra, egyre csak közelebb jőve hozzám, hogy már az orrunk összeért.- Mikor lettél ilyen sírós?- kuncogott édesen.

-Te..!

-Igen igen, tudom hogy én vagyok, aki a legtöbbet sír a világegyetemben, de azért ez nem ragályos tudo...- hirtelen húztam vissza, hogy  a testünk összepréselődött, mire megnémult. Szemeimet az övébe vezettem, ami arra késztette, hogy tetőtől-talpig elvörösödjön.

-Hiányzott ez a szín.- mondtam félmosolyra húzva a számat majd a szerelmem ajkaira hajoltam lágyan. Először tiltakozni látszott, mivel a dicséretem feltehetőleg nem tetszett neki, de lassan belenyugodott a helyzetbe, és inkább átadta magát a csóknak.

- Nekem meg te!- mosolyodott el, ami teljesen megbabonázott.

-Ez így elég klisés...Csak ennyi?- kérdeztem incselkedve karba tett kézzel.

-Mi ennyi? Mi más kellene ami nem te vagy?- mondta ki, de rögtön meg is bánta szavait amint kiejtette ajkain.

-Ohoho! Csak én kellek neked? Igazán megtisztelő.- mosolyodtam el és újból lecsaptam ajkaira, de már sokkal szenvedélyesebben. Kicsit megilletődött, de próbált igazodni a csók tempójához. Percekig ízlelgettem azokat a bizonyos puha ajkakat, azonban el kellett szakadnom tőle pár másodpercre, mivel nagyon mocorgott... nos néha levegőt is kell venni (hülye légzés).

-Aah.. hh...h- lihegett Izuku.- las...h..lassabban. Egy percig azt hittem megfulladok!

-Szép halál lenne nem gondolod?- hajoltam közel hozzá újból.

-Én....- jött zavarba ismét.- Azt hiszem.... de azért élnék még pár évet, ha nem bánod. Mert ha kiszámoljuk körülbelül még legalább 80 évet....-  kezdett el magában motyogni, de észre vette, hogy én vidáman jól esően elnevettem magam.

-Most meg mi van...?-húzta össze a fiú a szemöldökét amire én még jobban kacagtam. Ám lassan elmosolyodott és csak bámult, mintha nem látott volna semmi ehhez hasonlót. Én csak nevettem és nevettem. A hangom visszhangzott az éjszakába, megtörve a hajnalodó táj csendjét. Szép komótosan kezdtem magam összeszedni, de olyan jól esett! Mintha az eddig felgyülemlő feszültségtől szabadultam volna meg. Nemsokára visszavezettem tekintetem Midora, aminek hála az imént említett elfordította fejét.

-Mi az... ez vicces volt nem? Annyira komolyan vetted...- néztem rá mosolyogva, de továbbra is kerülte tekintetem.- Hé mi a baj?- kuncogtam fel, majd az állát megfogva magam felé fordítottam. Édesen nézett vissza rám, mintha meglepődött volna valamin.

-Én...én csak elgondolkodtam...- kezdett bele bátortalanul.- hogy.. ahogy egyre több oldaladat ismerem meg... egyre job...jobban veled akarok lenni, csak v..m..g.(veled, mindig)- halkult el a végén a hangja.

-Akkor jó.- mondtam tömören és a smaragd szempárt kezdtem el tanulmányozni elégedetten.

-Huuu, te se túlzod el a dolgokat! Alig várom hogy majd a családnak elmeséljük ezeket a roppant romantikus dialógusokat.- kuncogott fel most Midoriya.- "Csak veled akarok lenni" erre te: "Akkor jó." - most már belőlem is kitört nevetés, végig gondolva a szavainkat.

-Jól van, de tudod hogy ez nem az erősségem..... Várj! Azt mondtad ...cs...család?- tettem fel a kérdést elképedt ábrázattal.

- Mármint! Én...- tette vékony kezét szeme elé, hogy eltakarja mennyire kipirult az arca.

Döntöttem.

Szinte észrevétlenül cammogtam szó nélkül vissza a kollégium irányába.

- Várj, most hova mész?- ordította utánam Izuku.- Nem kell ennyire kiakadni...- bámulta csalódottan a fűcsomókat.- Felejtsd el, amit mondtam...- suttogta.

-Az lehetetlen.- fogtam rá a kezére komoly arccal, mert közben visszasétáltam mellé.- Gyere, nehogy megfázz.- húztam az épület bejárata felé.

-Rendben.- mondta még mindig csüggedt hangon. Nemsokára a szobám elé értünk ahol, ünnepélyesen álltam meg.

- Üdv itthon Izuku!- kulcsoltam össze ujjainkat, még mielőtt a zöld hajú ment volna tovább a saját ajtajához. Válaszul egy meglepett tekintetet, majd egy kedves mosolyt kaptam. Épp beléptünk az ajtómon, amikor Midoriya megszólalt.

-Várj, beugrok még a szobámba...

- Soha!- szakítottam félbe.

-HOgy  MI? Mi az hogy soha?- értetlenkedett.

- Nem foglak még egyszer egyedül elengedni téged este a folyosóra.- szorítottam meg kezét, attól félve megint eltűnik.

-De hát...

- Nem akarom hogy újra megtörténjen... érted?- néztem félelemmel a fiúra.

- Rendben, rendben.- ölelt meg hirtelen.- de akkor kérek egy pólót pizsamának és egy gatyát, mert ez a kórházi ruha már nagyon zavar.

-Máris.- örültem meg, és a szekrényemben kutakodni kezdtem néhány kisebb póló után.

-Addig használom a fürdőt.- ment be a fürdőszobába.

-A törölköző a...-ordítottam Izukunak.

-A kis polcon van, tudom!- jött a válasz. Igaz is. Eltöltött itt már pár napot. Még mindig magam előtt látom az ingeimen fetrengő Midoriyát... a fogkeféjét az enyém mellett.

El fogom most mondani neki!

Bekopogtam, a kezemben a ruhákkal.

-Mido itt van a póló.- nyújtottam be az ajtórésen a ruhadarabokat. Akaratlanul is megpillantottam Midoriyát a tükörben, zöld tincseit, puha nyakát és hátát, vékony csípőjét, víztől fénylő kerek fenekét, rövid édes lábait. Pár másodperc volt az egész, mivel a faajtó gyorsan bezáródott, de elég volt ahhoz, hogy a látvány teljesen felizgasson.

Leültem az ágyamra. Fura érzésem van... nem is tudom mi ez pontosan. Idegesség... így hívják? Mindegy csak azt érzem, hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Félő, hogy mire Izuku kifárad a fürdőből meggondolom magam.

Nem, már nincs visszaút! Ez a pár nap ráébresztett arra, hogy bármelyik percben, bárhol, bárhogyan súlyosan megsérülhetünk, vagy akár meg is halhatunk. Nincs okunk panaszkodni, ezt választottuk mindketten! Egyikünk se fogja feladni az álmát, még... egymásért sem, ezt jól tudom.

Ezért...amíg még lehet látnom kell.... éreznem kell belőle mindent! Szeretném éreztetni vele mennyire fontos számomra, hogy mennyire a rabja vagyok... hogy mennyire vágyok rá...

A fürdőszoba ajtaja épp ebben a másodpercben nyikordult meg. Izuku szégyenlősen sétált felém, mivel láthatóan a pólómba háromszor is beleferhetett volna, míg a rövidnadrágom szélét egyik kezével fognia kellett, nehogy lecsússzon a derekáról. Olyan... édes!

-N...m...nincs esetleg egy kisebb felsőd, vagy legalább egy fűzős rövid gatyád?- kérdezte még mindig tetőtől-talpig elvörösödve. Választ nem kapott, mert... nos elkalandoztam kicsit... rajta.

-Shouto, minden rendben? Hallod, amit mondok?- kalimpált angyalian a szemeim előtt. 

-Azt kérdezted... hogy mit titkolok el. Hogy mi az, amiért mostanában furcsán viselkedek....

-Mi lenne az?- nézett rám csodálkozva. Kicsit elcsendesedtem, hogy a megfelelő szavakkal tudjam elé tárni a dolgot.

-Soha nem akartam elárulni neked ezt, de én... reménytelen és ritka szerencsétlen vagyok. Soha nem akartam érezni semmit, csak tenni a dolgom, a céljaimra koncentrálni, mindenkit leszarva a környezetembe. Ilyen voltam... hideg... érzéketlen és magányos. Addig a napig...

-"Ez a te erőd nem?"- idézte vissza azokat a szavakat, még mindig mélyen a felemás szemembe bámulva.

-Te voltál az... aki belőlem egy egészen MÁS személyt formált. Te voltál az, aki ráébresztett arra, hogy amit csinálok az, csupán saját magammal való kicseszés. Te voltál az, akit... nem tudtam utálni... akit nem tudtam kiverni a fejemből.... az egyetlen, akit szeretni akartam, akit meg akartam védeni... de ahogy egyre többet és többet kaptam belőled és a személyiségedből, egyre kibírhatatlanabbá vált számomra melletted állni. Fájt, hogy nem tudlak mindenbe beavatni, hogy nem tudtalak teljesen a sajátommá tenni. Féltékeny voltam és mindent akartam hirtelen. Rá ébredtem, hogy nem tehetem veled ezt... 

-Todo, ez jól esik meg minden, de nem értek ebből semmit!- kacagott fel.-Olyan komoly vagy... bökd ki egyenesen végre! 

-Én... le akarok... feküdni veled...

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

-Istenem! Ezért volt ez az egész?!- nevetett fel ismét, de érződött a hangjában némi bizonytalanság. Nagyot nyelt. Egy ideig csendben voltunk mindketten, vártunk egymás reakciójára.

-CSINÁLJUK!- remegett meg a hangja mégis.

-De ha nem...

-Én is akarom!- nézett rám magabiztosan. El sem hiszem, hogy ezt mondta... de igaz! 

A boldogságtól elvakultan, hirtelen neki toltam a falnak, és nyálas csókokkal ízlelgettem alsó és felső ajkát. Nem húzódott el, sőt kezeit a nyakam mögött összekulcsolta, engem arra késztetve hogy még közelebb furakodjam magam hozzá. A kezei hirtelen foglaltak lettek, ezért a bő nadrágja másodpercek alatt a gravitációnak volt kitéve. Kihasználva az alkalmat jobb térdemet lába közé vezettem szétválasztva azokat. Az akciómnak hála Mido erotikusan belenyögött a számban, és kicsit hátra vetette a fejét. Ez teljesen feltüzelt, és mohón újabb nyögéseket csikartam ki belőle. Lassan ajkaimat lentebb irányítottam, megszívva puha, szeplős nyakát és kulcscsontját.

-AAH...-sóhajtott fel.-Shouto ...ah..lassabban... aaah.- kezdte szenvedélyesen húzni a pólómat.

-Nyu-ga-lom.-morogtam a fülébe szenvedélyesen, mire megborzongott.

-Deehh...annyira furcs...haaaa...-mondta két nagyobb nyögés közben. Nem sokáig engedtem beszélni, mivel ismét lecsaptam a már így is duzzadt ajkaira,  figyelve arra hogy itt-ott játékosan megharapjam.

 Tetszik a hang, amit kiad! Nem is gondoltam, hogy ennyire megadja magát nekem és az érzésnek. Pár másodpercig csak nyelvemet nyomtam neki az övének, úgymond egy kis szünetet adva neki, de nem sokára kezeimet a bő pólója alá vezettem. Először csak az oldalát simogattam, mindig ügyelve arra hogy kicsit megérintsem rózsaszín mellbimbóját. 

-Aaahh...nehh.. ott!- feszült meg törékeny teste a hirtelen ingerlésre. 

-Miért is nem?- mosolyogtam perverzen, majd ujjaimmal csak erre a pontra koncentráltam. A kis szapora sóhajtások adták tudtomra, hogy Izuku nagyon is élvezi a helyzetet. Még pár nyálas csókot leheltem  szerelmem szájára, a kulcscsontján lévő vörös szívásnyomokat pedig további perceken keresztül kezelésbe vettem, majd szerelmesen végig nyaltam Mido érzékeny nyakán. Egy váratlan pillanatban lentebb vezettem a fejemet a fiú mellkasához, felsőjének szegélyét fentebb tolva. Nyelvemmel kezdtem el kényeztetni az érzékeny mellbimbókat körkörözve, helyenként megharapva őket. Izuku háta ívbe feszült az újonnan tapasztalt érintésektől, és egyfolytában a nevemet sóhajtotta. 

-Sh...ShoutOO...aaah

-Tetszik?-leheltem felforrósodott bőrének.-Nekem nagyon is úgy tűnik.- préselődtem a testének ebben a pillanatban, aminek hatására egy kisebb sikítás hagyta el száját. Mocorogva dörgöltem össze mindenünket. Biztos voltam abban, hogy én Midoriya hangjától és csókjaitól cöveken állok, de azt csak most vettem észre hogy Mido is hasonló állapotban van, sőt ködös tekintettel nagy sóhajokkal várja a folytatást.

-M....m..még...aaahah...- teljesen bevadított ez az egy szó, szinte erőszakosan ráncigáltam le róla a testét még mindig fedő felsőt. Hevesen megragadtam kezeit, és gyorsan az ágyamra löktem, persze vigyázva. Újabb szenvedélyes csóksorozat következett, de közben kezeimmel a fenekét kezdtem el markolászni. Szinte felugrott, mikor alsójába nyúltam továbbra is masszírozva a puha testrészt. 

-Ahhh... vedd le te is...-lihegte, a sok ingertől erőtlenül meghúzva a pólómat. Mire felnevettem. 

-Neeeeh már ez iiiihs- fordította el a fejét zavarában a váratlan mosolygásomra utalva. A felsőmet ledobtam a szoba egyik sarkába. Midoriya végig nézte a jelenetet, mire a közeli párnámat az arca elé illesztette.

-HÉÉÉ mi van veled?- mosolyogtam a félmeztelen Izukura. Próbáltam elvenni a párnát, de erősen szorította. Csókokkal kezdtem el halmozni a testének minden porcikáját a nyakától kezdve a hasa aljáig. Nem fogok itt neki könyörögni!  Majd kikényszerítem belőle, hogy rám figyeljen. Az alsója széléhez raktam ujjaim, majd egy váratlan pillanatban az alsójától is megszabadítottam. Hirtelen fogadtam be számmal álló tagját.

-TodOOO! Te mégishhh mit...Aaaaaaaah!- nyögött egyre nagyobbakat, majd szép lassan bele markolt fehér- vörös hajamba a jó érzés hatására, a párna pedig leesett az ágyam egyik oldalán.- Aaaah....aaaahhhh... ez jóó, ahhh...méég!-serényen nyaltam, ahol tudtam, hol teljesen ráhajolva, hol csak a tetejét puszilva. Egyre jobban mozgott, már nem volt sok hátra neki. Gonoszan, az élvezethullám előtt abbahagytam a kényeztetését, még utoljára végig nyalva farka teljes hosszán. 

-Mihh..ért?- nézett rám könyörgően smaragdzöld íriszeivel. 

-Megvárnál engem is?- morogtam mély hangomon a fülébe. Válaszul lehúzott magához egy csókra. 

-Gy...gy...gyengéd leszel?- nézett rám csillogó szemekkel, vörös megduzzadt ajkaival, kipirult orcával, vékony, mégis izmos, puha bőrrel borított testével. Mellbimbóin még látszanak a harapás nyomok, nyakán a kék-zöld foltok. Az összkép egyszerre angyali és rohadtul sexy. 

-Mindig.- válaszoltam, majd hozzátettem:- Gyönyörű vagy!

-Mármint ÉN!?- lett a feje bíbor vörös.

-Ki más?- érintettem össze kedvesen orrunkat. Midoriya csak mosolygott meglepődve, mintha nem hinné el amit mondok. - Most lehet ez kicsit kellemetlen lesz, de muszáj kitágítanom téged, hogy ne fájjon.- mondtam mire bólintott egy félénket.

-Akkor kezdem.- ujjaimmal simogattam Mido fenekét, majd szép lassan, feltoltam neki az első ujjam. Csodálatomra egyáltalán nem feszített rá, sőt!

-Én már...-harapott ajkaiba, elnézve a szoba fala felé. 

-Te?- húztam az agyát, mintha nem vágnám mire gondol. 

-Na jó! Én már használtam ezt...-nézett rám, mintha hihetetlenül nagy, hatalmas bűnt követett volna el. 

-Mármint, mit? Mire?- incselkedtem vele még egy picit, rövid puszit lehelve szerelmem szájára.

-Mintha nem tudnád! Mármint ez az első, hogy valakivel... tudod. De..használtam már...

-Azta, mik derülnek itt ki hirtelen!- hívtam egy szerelmes, lágy csókba a félénk (sokkal perverzebb, mint hittem) fiút, de eközben feldugtam még egy ujjam. Izuku egy hatalmasat nyögött a számba, ezért kicsit vártam, hogy szokja még mielőtt ollózni kezdtem volna. 

-Minden ok?- érdeklődtem, aggódva.

-Aaaaah...Aaahh, persze...ah.-hamarosan a 3. ujjam is megérkezett a kívánt helyre. Alighogy behelyeztem, megnyomhattam belülről a prosztatáját, mire sikítva elélvezett. Csodálkozva néztük egymást. Csak azzal, hogy ujjaztam ő... A tagom már az ég felé merevedezik, vágyva Izuku hátsója után. 

-Ez nem ér!- csókoltam a fülére.- Most mi legyen?- kínoztam forró leheletemmel nyakát. Valakinek felelősséget kellene vállalnia nem gondolod?

-Miért érzem, hogy rám gondolsz?- nevetett fel béna színészkedésemen.- Rakd bee!- Nem is vártam sokáig, az alsómból előhúztam a farkam és belé vezettem magam, közben nyelves csókba hívva ajkait. 

-AAAAAAAAAAAHH!- kiáltott fel méretemtől fájdalmasan. Hihetetlen jó érzés volt benne lenni, de nem szúrhatom el, nagyon kell rá figyelnem, hogy ő is élvezze. 

-Nyugi, mindjárt jobb lesz.- álltam meg egy helyben, izmos felsőtestemhez szorítva, így ölelve őt. Lihegett. A könnye is megeredt, amit igyekeztem csókokkal eltüntetni.- Jól csinálod!- simítottam zöld fürtjei közé, tovább szorosan tartva Midot. Nehéz volt visszatartanom magam, elvégre sok ideje várok erre a pillanatra, de most valamiért minden perc értékes és gyönyörű nekem. Az izzadsággyöngyök a homlokán, puha, selymes combjai, amiket a hátamon hurkol össze, édes mégis sexy nyögdelése, hátamba mélyesztett markolászó pici kezei. Csendben vártam, hogy magához térjen, és beleegyezzen a "hadművelet" folytatásába. 

-M..most aah..már mozoghatsz...-mondta halkan, mégis erotikus hangzással. Először lassan kezdtem el benne mozogni, figyelve közelről az arcát, hogy mikor elviselhetetlen a fájdalom. Bár meglepetettségemre épp az ellenkezőjét láttam, arca jó érzést mutatott, farka éledezni kezdett, készen állva a következő élvezethullámra. Midoriya magához húzott, gondolom, hiányzott neki az ajkam. Egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktáltam, keresve azt a pontot, ami ez előtt annyi örömet okozott Izukunak. Én mindeközben jólesően morogtam, mivel lehengerlően jó érzés be-ki húzogatnom magam benne. 

-Gyorsa...aaah..AAAH...AAAHH! OTT!-kérlelt könyörögve, hogy döngessem azt a pontot, ami miatt hátravetette a fejét. Egyre nagyobb lendülettel és erővel vágódtam belé, mindig a prosztatáját célozva.

-Ahhhhh... én..

-Nekem se kell sok..- még néhányat mozogtam benne, majd Midoriya háta ívbe feszült át adva magát az érzésnek. Ő testünk közé, én belé élveztem el, szinte csillagokat látva. Pár másodpercig lihegtünk, levegőért kapkodva majd én törtem meg elsőnek a csendet.

-Ez kurva jó volt!-fordítottam a mellettem fekvő Izuku felé a fejemet. Ő a  plafont bámulta, még mindig nagyokat lihegve, majd ő is felém fordult, szelíd puszit adva a számra.

-Annál is jobb!...

____________________________________

ÚR.ISTEN! 3400 szó és van benne yaoi/smut! Na erre én sem számítottam teljesen!😂😂 Remélem tetszik nektek, ma egesz nap a action részt irtam😆😅😅. Örülök, hogy kész!

A kövi fejezetet, a jövő hetem sűrűssége miatt kihagyom, tehát az ez utáni rész 14 nap mulva várható. Bocsesz, de ez van! 😬Azonban kitaláltam, hogy ne legyetek nagyon szomorúak egy "Mit tettem" SPECIAL EDITION részt hozok, ami annyit takar, hogy a kedvenc tododeku képeimet videóimat, esetleg rajzaimat rakom fel. Egy csomó van, szóval ezt találtam ki.

Hálásan köszönöm a 8200 olvasást, a csillagokat és a kedves és bíztató kommenteket (ezek mindig annyira boldoggá tesznek😊🥰🥰). Jó reggelt/délutánt/éjszakát kedves mochikáim!😘🥰🍡🍡