A meghitt pillanatot egy könyv leesése szakította meg. Úgy látszik Midoriya nem hallotta meg, mert tovább mozgatja ajkait az enyémen. Nem zavartattam magam e-miatt sokáig, így folytatva a csókot, a szemem sarkából néztem csak meg ki figyel miket. Meg sem lepődtem! A könyves polcon keresztül Momo dühös, és féltékeny fekete szemei néztek vissza rám, de amint meglátott félve, de mégis hangtalanul eltűnt. Rossz érzés kerülget ezzel kapcsolatban....

Imádom ezt az ost-t! (Gintama ❤😍)🥰🥰 Légyszi az első 3 bekezdéshez hallgassátok, mert Todo zavaros egyben vívódó gondolataihoz nagyon illik. Köszi, és jó olvasást!😅😘🍡🍡🦄

Csend... hosszú pecek teltek el. A terem másik részéből a hangzavar hangja csillapodott, mivel nem sokára kicsöngetnek. Nem akarom, hogy vége legyen! Csak még egy kicsit...csak pár percig még hagy legyen az enyém, csak az enyém! Önző vagyok tudom, de soha nem ismertem ezt... hogy van aki csak tőlem függ, és csak rám gondol.

-Mohó vagyok, ha azt akarom, hogy csak én járjak a fejedben?- visszhangzott a kérdés a fejemben, mintha Midoriyához intézném szavaim.-...nem tudom, hogy kéne kezelnem ezt az érzést. Én csak...belekapaszkodok és hagyom, hogy átjárjon. Ez rossz lenne? Én bármit eldobnék, ha csupán 10 percre kisajátíthatnálak. Te is így érzel? Bizonyára nem... te nem adhatsz fel értem mindent, igaz? Neked nem ez az álmod! Te...mindenkit meg akarsz menteni...pedig...én is bajban vagyok. Vajon észrevetted? Ki tudja...

Nyugtató csend lebeg közöttünk....mégis ezt a rengeteg megválaszolatlan kérdést, egyetlen szempillantás alatt tettem fel neked, a sóvárgó és mindig lángoló tekintetemmel, amik egyfolytában a tiédet fürkészik. Megértesz? Én megértelek téged. Az egész lényed és lelked előttem hever takarózatlanul. Ismerlek, legalább is majdnem teljesen. Ha megfogom a kezed, így....elvörösödsz, és kétségbeesel. Mégis az aprócska, fehér kezeidet fogva, melegség áraszt el, érzem a szíved gyors dobogását, és tudom hogy legbelül nem utasítasz el. Közelebb húzlak magamhoz, érezve tested remegését, szapora légzésedet, kezed erőtlen próbálkozását, hogy ellökjön engem.

Mindent tudok, mindent! Kegyetlenül mégis, egy csókot hintek a nyakad puha bőrére, majd újra lenézek rád, és tovább beszélgetek tekinteteddel. Mit gondolsz most? Hagyjam abba? Nem... Netalántán kérsz még? A smaragd szempár bizonytalanul, de mégis ködös ábrázattal tekint vissza rám. Én nem ellenkezek!- ült a szám szélére egy kaján vigyor és Izuku ajkai felé közelítek.-Még pár centiméter, hogy olyan közelről érezzelek, amennyire csak tudlak. Ez éltet, e-miatt van értelme felkelnem reggelente, ezért vagyok képes azt érezni....mintha semmi rossz nem történt volna velem...

Épp abban a pillanatban, mikor összeérinteném szánkat, a csengő kíméletlenül közbe szólt. Az ajtó kivágódott és az osztálytársaink türelmetlenül áramlanak ki a könyvtárból. Léptek zaja, és hangos beszélgetések törik meg az eddigi halk csendet. Nagy hévvel valaki rohamosan közelít felénk, mire én Midoriya ijedt arcát látva hátráltam.

-Midoriya-kun, hol vagytok?- kiáltotta Iida és Uraraka hozzánk közelebb érve.

-Itt hátul.- válaszoltam unottan, és csalódottan indultam a táskámért. Végül is meg kell azzal elégednem, amim van. Elég öröm nekem, ha nem tol el magától sírva, és továbbra is legjobb barátjaként tekint rám. Ezt végig gondolva keserűen felnevettem, majd egy nagyot sóhajtottam.- Gyere menjünk, Uraraka már nagyon vár téged.- böktem oda szinte szemrehányó hanggal.

-Várj!-mondta gyorsan, mire megálltam, de pár másodperc múlva tovább lépdeltem.

-Azt mondtam, hogy várj!- mondta mérgesen, visszahúzva az ingem ujját.

-Mégis mire?- fordultam lassan hátra, ám választ nem kaptam.

-Menjetek előre, még összepakolom a dolgaim.- kiáltotta feléjük.

-Ok, Deku-kun, de tudod hogy a nagy előadóteremben lesz a kövi óránk! - mondta Uraraka visszafelé fordulva, majd hozzá tette.- Akkor ott talizunk!

-Mit csinálsz?- utaltam az ingemet húzó kezére. Komolyan nem értem, most mi van! Miért nem sietünk Urarakáékkal a következő órára. Gondolatmenetemből egy kéz szakított ki, ami erőteljesen ragadta meg a nyakkendőmet.- Mégis mit....- nem hagyta, hogy befejezzem, mert ajkait lágyan az enyémhez illesztette. Én szenvedélyesen még egyszer átkaroltam csípőjét, magamhoz szorosan vonva őt, mire belemosolyogott a csókunkba.

-Mi ilyen vicces?- kérdeztem tőle incselkedve, picit hátrálva tőle. Igaz a derekát még továbbra sem engedtem el.

-Semmi!- fordult el zavarában, amin nevetnem kellett.

-És neked?- nézett rám dühösen, édesen összeráncolva homlokát.

- Tudod te!- vágtam rá sármosan.

-Jó hogy tudom! Életcélod mindig kiakasztani engem...- fogta közbe arcom tenyereivel.-.. és ha ez nem lenne elég, még ilyen rohadt jóképű is vagy. Az élet olyan igazságtalan!- nézett mélyen szemeimbe. Újra nevetésbe törtem ki.

-Mondja az, aki ennyire imádnivaló... és gyönyörű!- simítottam a füle mögé sötét zöld hajtincsét.

-H..hagyd abba!- döntötte neki fejét a mellkasomnak, zavarában.- Egyébként csak azért cso...csó...szoval tudod, mert olyan csalódottnak látszottál, majd bele szakadt a szívem, érted?

-Persze, persze!- mosolyodtam el.

-De most már mehetünk!- mondta egy szelíd mosoly kíséretében, és bátortalanul, de összekulcsolta az ujjait az enyémmel, húzva engem ki a folyosó felé.

Egyenesen haladtunk a nagy előadóhoz, mivel mint mindig megint késésben vagyunk. Pont csöngőre értünk be a hatalmas terembe, de ami ott várt minket az valami hihetetlen! Ennyi embert még nem is láttam egy helyen. Sőt ebbe a terembe eddig nem is volt szabad bejönnünk, mivel ez a tanárikar felségterülete, igaz alig használják. A hosszú padsorok dugig vannak töltve diákkal, tanárral vegyesen. Középen, pedig All might, mint a gonosztevők technikáinak legnagyobb ismerője áll a porond mögött, a csöndre várva, és persze arra, hogy mi késők elfoglaljuk a helyünket. Hova fogunk mi leülni? Az első pár sorban az osztálytársaink integetnek felénk suttogva, mi pedig sietve futunk hozzájuk. Ok, van még két szabad hely.

-Todoroki, ülj ide mellénk!-szólt nekem Kirishima, a mellette lévő helyre mutatva. Kérdőn néztem Izukura.

-Mit állsz még itt? Én majd beülök Iida és Uraraka közé.-válaszolta játékosan. Válaszul csak bólintottam egyet. És bentebb másztam az osztálytársaimon keresztül Kirishima és Momo közé. Mert mit ad a sors, pont mellé kell ülnöm. Nem mintha kellene vele beszélnem. Lentebb csúsztam a székemen, és kényelembe helyeztem magam. Előttem persze Midoriya ül, de az asztalsor lépcsőzetessége miatt csak, a kunkorodó, hullámos tincsei látszanak ki. Órákig tudnám bámulni!

-Üdvözlök mindenkit! Remélem, mindenki megtalálta a helyét, és készen áll az órára. De még mielőtt belekezdenék... gondolom észrevettétek, milyen sokan gyűltünk itt ma össze. Nem csak a hős tagozatosoknak van fent tartva ez az óra, hanem más iskola hőstagozatainak és persze az iskolánk más szakainak és osztályainak is. Nem tudunk elég óvatosak lenni, így mindenki védelme érdekében nagyon széleskörű tájékoztatást fogunk kezdeményezni az elkövetkezendő órák során. Bízok benne, hogy érdekesnek fogjátok találni, és hasznosnak! Akkor kezdjünk is bele. Ma Tomura Shigaraki képességét fogjuk vizsgálni. Először nézzünk is egy videó összeállítást róla...-mindenki síri csöndben ült a helyén, és szinte itta az ex első számú hős szavait. Ebből is látszik mennyire csodálja mindenki.

Besötétítettek az óriási előadóteremben, és a diákok szinte egy emberként szisszentek fel, vagy csodálkoztak az érdekesebbnél érdekesebb jeleneteknél. Midoriya is néha-néha mozgolódik a kisfilmet bámulva. Ennivaló!

-Olyan édes ez a Midoriya, igazam van?- súgta hozzám Momo "kedvesen". Próbáltam leignorálni a kijelentését, de csak nem akar békén hagyni.-... olyan szerencsés vagy, hogy ilyen remek legjobb BARÁTOD van. Néha kölcsön adhatnád, nekünk lányoknak is.

-Miért tennék ilyet?- kérdeztem szárazon.

-Hisz' sülve-főzve együtt vagytok, és így Midoriya még mindig annyira zavarban van ha ritkán a társaságunkba keveredik.- itt határszünetet tartott (bár ne csak 2 másodpercig maradt volna csendben)...egyébként is folyamatosan azt mondom Urarakának, hogy menjenek el Midoriyával valahova. Cukik lennének együtt, nem gondolod?- nem bírtam megállni a ökölbe szorítottam a kezem és a padomra csaptam. Szerencsémre épp hangos csata ment a vásznon, így nem hallatszott ki a "dobolásom". Összeszorítottam a fogam és próbáltam vissza fogni a dühöm. Ez most nagyon betalált! Mintha tökön rúgtak volna, vagy valami, de nagy levegőt vettem, így lenyugtatva magam.

-Urarakával csak barátok.- préseltem ki győzedelmesen a szavakat.

-Az lehet, de ahogy elnézem őket, NAGYON jól meg vannak.- nézett sokat sejtetően az előttünk lévő székekre, ahol Uraraka ezekben a pillanatokban helyezte a fejét Izuku vállára nagy "félelmében".- Nézd Todoroki, egy igazi barát segíti a másikat, és elengedi ha kell.- mondta okoskodva. Bennem megállt az ütő, és lefagytam teljesen. Miről beszél ez a nőszemély? Idegesít, de kurvára.

-Ezt is fogom tenni, ha már nincs rám szüksége, de még kellek neki!- válaszoltam szomorúan, mégis reménykedve.

-És veled mi lesz?- fordította az arcomat maga felé, hosszú festett körmeit az államba mélyesztve. Undorító!

-Mi lenne?- néztem vele farkasszemet, gyilkos szemekkel.

-Hát azon gondolkodtam...hogy esetleg segíthetnék neked, hogy ne unatkozz!- simított végig hosszú fekete haján, majd ujjai közt csavargatni kezdte a fürtöt. Most el kellene kábulnom, vagy mi? De "sajnos" nem érzek mást, csak undort és gyűlöletet. Ha választanom kellene a szerelme és a halál között, szívesen mennék a pokolba is. Érzelem nélkül megfogtam a csuklóját és lefejtettem az államról.

-Kösz, NEM!- mosolyogtam rá gúnyosan, és készen voltam figyelmen kívül hagyni a további kérdéseit.

-Ohohoh...- nevetett fel hisztérikusan- egyszer még könyörögni fogsz!

-Kirishima, mit mondott All might, mekkora távolságból érdemes támadást indítani ellene?- fordultam másik szomszédomhoz, a lányt teljesen leszarva.

- Azt hiszem távolról, mert nehezen tudja elhárítani a messzebbről jövő csapásokat.

-Áááá, értem! Kösz, hogy segítettél hogy ne unatkozzak!- néztem a szemem sarkából fölényesen Momóra.

-Hagyd haver, bármikor!- mondta kedvesen Kirishima. Az óra utolsó 20 percében All might mondott fontos információkat, tippeket Tomura harcstílusával kapcsolatban, szóval mindenki a kicsöngőre elégedetten állt fel a helyéről.

-Végre vége!- Nyújtózkodtam egy kisebbet.

-Héé, Todoroki nem minden nap hallhatunk ilyen fontos információkat az első számú hős szájából, mint például hogy, milyen szakaszokra bontsuk a támadásunkat és hogy.....- fordult hátra Izuku kezdetben szemrehányás célzatból, de később motyogásba torkollott a beszámoló.

-Jól van na, csak gyere!- fogtam meg az egy szinttel lentebb lévő padról a sárga hátizsákját, és gyors léptekkel a kijárat felé lépegettem vele.

-Shouto, várj meg!- ordította mérgelődve utánam. Erre én hátra néztem mosolyogva, de amint megláttam Momot Midoriyát féltékenyen méregetve rögtön le is fagyott az arcomról. A lány észrevett, ezért gyorsan felvett egy idegesítő mű vigyort.

-...Úgy..é...é..értem Todoroki..- motyogta paradicsom pirosan és lesütött szemmel a fiú.

-Ó, olyan cuki hogy, így hívod...SHOUTO, édes név nem?- mondta a kedvességbe mázolt gúnnyal, amit persze Midoriya csupán pár kedves szónak vett.

-Az!- mondta Izuku egy angyali mosoly kíséretében.

-Gyere Midoriya, mindjárt kezdődik a személyes edzés!- húztam el a banya körmei közül, ki az udvarra.

Az utunk a tornateremig, abból állt hogy Izuku élvezettel mesélt a birtokába jutott új információkról, amit én boldogan hallgattam. Lassan elértünk az öltözőkhöz, majd lehuppantam a helyemre. Melettem mint mindig Kaminari és Sero üldögélt, és teljes beleéléssel beszéltek, Sero titokzatos barátnőjéről. Erre kanosan szőlőszem szólalt meg, aki szintén egy padon osztozott velünk.

-Jójó, szép meg minden, de tudod..... hányas?- adta tudtunkra a kérdését a levegőbe markolászva.

-Mineta, ne legyél már ekkora fasz!- ordította a legtöbb fiú.

-Nem, mintha létezne a csaj!- bökte oda Bakugo.

-Létezik, és a suliba jár!- mondta felháborodva Sero.

-T...Todoroki, te is biztos lattad már.- bökte meg barátságosan a vállamat. Engem, miért kell ebbe bele vonni?

-Ez, így elég sok emberre igaz.- mondtam kedvetlenül.- ...egyébként is nem nagyon figyelek ráju...

-Neked könnyű, Todoroki...- sóhajtott fel Kaminari elterülve a padon.- ha látnád mennyire bejössz az összesnek!

-Így igaz!- mondta Mineta irigy ábrázattal.

-Valamit elnéztek...- húztam fel a szemöldököm, magamban nevetve a hülyeségükön.

-Ájájájj barátom, te vagy a suli hercege!- nevetett Kirishima

-Hercege?- nevettem fel most már én is ezen. Kinéztem Midoriyára, aki idegesen harapdálja az alsó ajkát.- Nem, mintha érdekelne, hogy így hívnak a hátam mögött. Én egyikre sem tartok igényt, megnyugodhattok!- néztem mélyen Izuku szemébe.- ...sőt elhiszem hogy létezik a lány, Sero.- raktam rá a kezem a fiú vállára, megszakítva a szemezést szerelmemmel, aki gyorsan el kezdi felkutatni a tesi pólóját zavarában.

-Kösz haver!- mondta hálásan.

- De azért mutathatsz képet a többieknek, hogy ők is elhiggyék.

-KÉPET!- ordibálták a többiek, felbátorodva az ötletemen.

-Jól van, jól van! Tessék!- mutatta fel a telefonját, rajta a lány selphy-jével.

-NEM HISZEM EL!- vette ki a fiú kezéből az eszközt Kaminari, és közelebbről nézegette.

Bevallom engem teljesen hidegen hagy a dolog, mellesleg teljesen el vagyok foglalva a velem szemben ülő fiú bámulásával. Izuku azonban felkészülve arra, hogy mindig észrevétlenül megcsodálom a vézna csípőjét, alacsony, mégis izmos termetét, hátat fordít nekem szégyenlősségében. Ez nem valami jó ötlet, mert elém tárul puha, selymes háta, amit itt-ott szeplő borít, vékony lábai és hát a... kerek...khm. Habár, most már pár perc alatt felrángatja magára a tesiruháját. Biztos vagyok benne, hogy gyakorolta a szobájában, mert egyre rövidebb időt hagy nekem a megtekintésre. Ravasz, de nálam nem ravaszabb!

Én az ellenkezőjét vetem be nála. Szép lassan, nem kapkodva gombolom ki az ingem, néha a hajamba túrva kinézek rá és elmosolyodok kedvesen. Ilyenkor teljesen kidől, takarja az arcát, vagy elmegy a mosdókagylóhoz megmosni az arcát. Imádnivaló!

Most is ezt csinálja, de azért látom, hogy a szeme elé helyezett tenyerén keresztül, félve végig tekint rajtam, a nyakamtól, egészen mellizmomon át a kockáimig, majd ijedten becsukja a pilláit, és hátra fordul a táskájához, mintha valamit keresne. Basszus nevetnem kell, legalább is mosolyognom! Na az ilyen pillanatokért, nem sajnálom azt a rengeteg edzést, amin végig küzdöttem magam!

Miután mindenki sikeresen átöltözött, mentünk a helyre amit számunkra kijelöltek, külön edzés helyszíne gyanánt. Úgy látszik ismét a dézsás edzés vár rám, szuper!- gondoltam, és unottan a mezőn lévő vizes hordóra néztem.

-Aizawa-sensei megint ebből fog állni az edzésem?

-Nyugodj meg, először mindenki a legutóbbi edzés technikáján megy végig. Gondolj rá, mint ismétlésre.

-Rendben.-sóhajtottam.

-Ja és Todoroki, a csoportos edzést ma kihagyod!- mondta két ásítás közben a tanár úr.

-HOGY MI?- tettem fel a kérdést teljesen meglepődve, majd visszanyerve az önuralmamat, helyesbítettem.- Pontosan miért, is kell kihagynom?

-Endevour kikért téged az óráról- már épp a szavába vágtam volna, amikor váratlanul a vállamra tette a kezét.- mi döntöttünk így, az igazgató, Recovery Girl és én. Ezért, ha haragszol, ne rá neheztelj, hanem ránk! Csupán arra kértük, hogy kísérjen el, a biztonságod érdekében az egyik régi barátomhoz Hanához.

-Egy barát?- néztem rá gyanakvóan.

-Ő egy pszichológus...- mondta Aizawa nyugodtan.

Azta! 2200 szó....hogy a szarban?!😯😯 Most nagyon elkapott a sztori, csak írok és írok, alig tudom abbahagyni. De addig jó amíg ennyi ötletem van!😊😊😁 Bocsánatot kérek egyrészt a késésért, másrészt Momo gonosszá tétele miatt (tudom sokan szeretik). Nincs bajom a csajjal, komolyan! De valamiért úgy éreztem, ez így nagyon ütős lenne. Mindemellett nagyon köszi, hogy biztattok, lehet ezért megy ennyire rohadt jól mostanában az írás. Hálás köszönet a 2500 olvasásért és a kedves kommentekért!...én már komolyan nem tudom mit mondjak!😂😅😭 Kis mochikáim, kívánom, hogy legyen mindenki nagyon boldog, mert megérdemlitek!!!🥰🥰🍡🍡🦄🦄😘💕