Csak meredtem bambán utána, közben gondolkodva szavain. Nem értem! Miért nem tud elengedni? És....és én miért nem?....

Egy percig sem tudok aludni a történtek után. Akárhányszor levegőt veszek, felgyorsul a szívem, mivel Midoriya édes illata lengi be az egész szobát. Felállva kinyitottam az ablakot, és elkezdtem körbe-körbe járni a szobámba, hátha ez segít lenyugodnom. Körülnézve, pedig észre veszek néhány számomra idegen tárgyat. Kezembe veszek egy mangát, egy tolltartót, pulcsit, sőt a fürdőszobában egy ismeretlen fogkefét is találok. Fura!  Amint ránézek az enyém illetve az ismeretlen fogkefére, olyan......nem is tudom, hogyan magyarázzam el....olyan érzésem van, mintha ennek így kellene lennie....ide tartozna. Belenézek a mangába, és az első oldalon ott díszeleg a Midoriya Izuku név. Éreztem, de mégis szíven ütött a felismerés. Amíg én a gyengélkedőn voltam, Midoriya.....Midoriya itt aludt nálam. 

Kiestek a kezeim közül dolgai. Rendkívül örülnöm kellene, de amit most érzek az valami leírhatatlan. Ebbe bele fogok betegedni! Visszafekszem az ágyamba, de csak a plafont bámulom. Nemsokára oldalra vezetem a tekintetem, a lepedőmet kezdem el nézni, ami meggyűrődve adja tudtomra, hogy itt még nem rég valaki békésen aludt. Megpillantom azt a jellegzetes zöld pulóvert, és közelebb húztam magamhoz, majd lágyan átöleltem. Beszívom kellemes Midoriya illatát, elképzelve őt magam elé. 

- N...n...nem dőlök be neked soha többé!- intéztem szavaim a ruhadarabnak, de éreztem ahogy a szívem összeszorul.- Annyira... annyira gyűlöllek, de mégis......a..a..annyira szeretlek, nem is tudod me...nnyi....re....- csukódtak le végre szemeim, és elnyomott az álom.

Reggel kábán ébredtem, mivel az ébresztőmet nem nagyon zavarja, hogy én még aludnék. Álmosan nyújtózkodtam egyet, és az ingemért és nadrágomért nyúltam, amit még tegnap lazán lehajítottam az egyik közeli székre, majd a fürdőbe mentem vele. Belenéztem a tükörbe, de nem tetszett amit látok: nyúzott arc, karikás szemek, és rideg vonások jellemezték arcom. Gyorsan be is léptem a zuhanyzó fülkébe, hátha az valamennyi életet lehel belém. Pár perc múlva elkészültem mindennel, és már táskával a kezembe léptem ki az ajtómon.

- Todoroki!- intett nekem Kirishima, akivel pont egy időben léptünk ki szobáink küszöbén. 

- Helo- mondtam, egy hatalmas ásítást követően.

- Valakinek szar estéje volt!- jelentette ki a fiú nevetve, velem sétalva a suli felé.

- Elképzelni sem tudod, mennyire pocsék.- vontam vállat. Ezen mégjobban elmosolyodott.

 - De te legalább lemaradtál Eboshi első órájáról, az a nő őrült! Egész órán fekvőtámaszoztunk, és húzódzkodtunk...- panaszkodott kedvesen Kirishima.

- Hát egy kis edzés már rám férne, a sok fekvéstől az izmaim teljesen elernyedtek...

- Ó haver... az nem edzés volt inkább kínzás...-idézte vissza félve az emléket, majd egy kis határszünet után hozzá tette.- ha meg a fáradság bármely apró jelét adtad, szó szerint a hátadra ült, még jobban nehezítve a dolgod.

 - Jól hangzik- válaszoltam kedvtelenül.

 - ...szegény Midoriya az egyik, akit teljesen kinézett magának, folyamatosan...- itt megállt, mert látta, hogy teljesen ledermedve álltam, mint a cövek, mivel szembe megláttam Midoriyát a terembe Urarakával beszélgetni, arcán angyali mosollyal. - Mi a baj?- nézett rám kérdően Kirishima.

 - Semmi...csak elgondolkoztam.- hazudtam. Nem lesz ez így jó! - Menj előre, valamit elfelejtettem.- mondtam a fiúnak, aki bólintott és már el is indult az osztályterembe. Már lépegettem volna vissza a szobám felé, menekülve, de valaki az utamat állta.

 - Jó reggelt Todo!- köszönt, az egyetlen, aki megfutamodásra tud késztetni.- Hová készülsz?- tekintett rám kérdőn.

 - Nem mindegy neked?- mondtam bunkón.

- Jajj te, már megint morogsz!- húzta össze mérgesen pisze orrát.- Hol van az a lehengerlő, udvarias modorod, amit annyira szeretek?- mosolygott rám angyalian. Erre megenyhültem, és nagyot sóhajtottam.

 - Csak ....csak nem tudom, hogy tudsz továbbra is úgy bánni velem, ahogy eddig, a tegnapi után. Kerülnöd kellene, és utálnod! Megérteném...- ezen megrökönyödött, és arca ismét felvette pirosas színét.

 - Én....én nem bán.....- nem tudta befejezni, mert becsengettek. Midoriya, pedig sietve behúzott az osztályterembe, leültetve engem a már jól ismert helyemre, természetesen a maga melletti székre. 

Sokáig, csak az osztály volt bent. Aizawa ki tudja mikor jön, biztos megint szunyál óra helyett. Igazából a diákokat, nem nagyon érdekelte a hiánya, ők csak felhőtlenül beszélgettek tovább egymással. De, mintha valami változott volna... mintha valami szörnyű, és baljós közelítene felénk. Le nézek Midoriyára. Arcizmai megfeszültek, szemeit enyhén összeszorította, de nem dühében,  arckifejezése inkább feldúltságot árult el. Ő is érezné? 

-Hé, minden rend....- fordultam felé, de a mondandómat, a kivágódó ajtó hangja törte meg. Aizawa komolyan, és most az egyszer valamennyi életenergiával lépett be, utána pedig sorban, azok a hősök, akik még itt tanítanak. Legutoljára All Might jelent meg, aki az osztály előtti tanáriasztalhoz lépkedett. Komoly dologról lehet szó, ha még a visszavonult All Might-ot is idehívják. 

- Nehéz erről beszélni- kezdett bele mély, még is rekedt hangján a korábbi első számú hős.-...de inkább tőlünk tudjátok meg, mint valami alaptalan pletykából.- itt határ szünetet tartott, majd egy keserves sóhajtást követően folytatta. - Mint, ahogy tudjátok a napokban brutális gyilkosságok történtek, így nagyon sokan életüket vesztették, illetve több ezren megsérültek. Elég annyit tudnotok, hogy számszerűen 5000 halottról tudunk, köztük 3500 civil, 500 gonosztevő, és 1000 hős. Ez mindenki számára, meghökkentő lehet, de megkérlek benneteket, hogy ne essetek kétségbe. Tudom persze, hogy sokat kérek, de nem szabad félnetek! Most, mindenkire nagyon nagy szükség van. Ám nem rohanhatunk terv nélkül az ismeretlen fenyegetés ellen! Jelenleg az információgyűjtés a legfontosabb, melyen én és Endevour, sőt még sokan dolgozunk. Megkérnék mindenkit, hogy ne kezdjetek magánakciókba, mert  nem akarunk több áldozatot, így valamennyiőtök hősengedélyét ideiglenesen érvénytelenné nyilvánítjuk. - meglátta a meglepődött, enyhén csalódott arcunkat, ezért, hozzátette könyörögve.- Kérlek értsétek, meg ezt a szorult helyzetet, és ne nehezteljetek ránk! Az elhunyt, dicső hősökről a hétvégén fogunk megemlékezni, ezért ha tehetitek gyertek el. Mindenkit szívesen látunk szombaton, 10 órakor a városi temetőben....- itt elcsuklott All Might hangja, de hamarosan folytatta beszédét:

-...a tantervet is megváltoztatjuk, ezt osztályfőnökötök fogja ismertetni az elkövetkezendő percekben. Még mielőtt átadnám a szót Aizawanak, kérlek titeket, ne nagyon híreszteljétek az itt elhangzottakat, mert amitől a legjobban tartanunk kell az a kitörő pánik, ami rendkívül megnehezítené a dolgunkat. 

-Igenis!- kiáltottuk egyszerre, All Might nagy örömére, majd válaszul elmosolyodott.

- Ne felejtsétek el, hogy mennyire bízunk bennetek és az erőtökben, így számíthattok arra, hogy szorult helyzetben a segítségeteket fogjuk kérni. -mondta bizakodva, és pár másodpercig felvette régi, nagy hősalakját, és hozzá tette.- De addig is kellemes kiképzést hősök!

-Igenis!- ordította ismét, egy emberként az osztály. Igaz ebbe a felkiáltásba minden benne volt, szomorúság, félelem, bátorság és kétségbeesés, de nem szabad, hogy feladjuk!

Ezt követően a tanárok elhagyták az osztálytermet All might-t társaságában, így Aizawa-sensei sétált elénk, hogy elmondja, hogyan fog kinézni a tanítás ezentúl. 

-Tehát az órarend teljesen átalakult, ezért kérlek benneteket jegyzeteljétek le amit most hallani fogtok- kicsit várt hogy, mindenki elő tudjon venni egy lapot- ....viszont hétfőtől péntekig minden nap ugyanazok az órák lesznek. Reggel héttől, este hatig tart majd a tanítás. Elég kemény lesz, szóval este ha visszaértek a szállásra, ajánlom, hogy rögtön pihenjetek le, vagy aludjatok. -itt gyanakvó tekintettel, körbe nézett az osztályon, mintha nem lenne  biztos benne, hogy be fogjuk-e tartani a tanácsát. Ami hát igaz is. De tudod ki fog 7kor aludni!

-Az eddigi délelőtti órákból, szinte egyik sem lesz megtartva, kivéve azok a tanórák, amiket a harcokban tudtok majd felhasználni. 6:00-tól 6:50-ig harctechnika, 7:00-től 7:50-ig védekezőtechnika. 8:00-tól 8:45-ig pedig, egy teljesen új tantárgyat fogtok tanulni, mégpedig a gonosztevő harcmodorok ismeretét. Ez fontos lehet, mivel még nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben pontosan. Feltételezhetjük, hogy ez megint a gonoszok szervezetének műve, szóval résen kell lennünk. 9:00-től 10:20-ig mindenkinek személyre szabott edzése lesz, majd 10:30-tól egészen 12:00-ig csoportos gyakorlat fog rátok várni. 12:00-től lesz az ebédszünet ami egészen 14:00-ig tart. Itt lesz időtök, kicsit pihenni is, és beszélgetni, meg amihez kedvetek van. 14:00-től 18:00-ig, pedig Eboshi- sensei fog titeket felkészíteni és kiképezni. Ne aggódjatok 16:00-tól lesz egy negyedórás szünetetek, így talán nem lesz annyira kimerítő a felkészülés.- Nem lesz annyira kimerítő? Abból, amit Kirishimától hallottam, az a negyed óra nem lesz komoly pihenés.

- Ma csak Recovery Girl-köz kell lemennetek, aki mond néhány dolgot nektek, de utána szabadprogram van. Keddtől, azaz holnaptól viszont ez a spártai tanterv fog életbe lépni. Van kérdés?- nézett körbe rajtunk, de mindenki teljesen lefagyott, a sok sokkoló információtól. A tanár úr sóhajtott egyet, majd kilépett az ajtón, intve maga után, hogy követhetjük. 

Itt lenne az új fejezet. Gomen nasai😥😥, hogy nem tudtam kirakni hamarabb, csak rettentően sokszor írtam át, mivel ez a rész elég száraz. Nem tehetek róla, de szerintem muszáj a háttér sztorit is előrevinni, hogy ne csak valami nyálas, csöpögős, értelmetlen sztorit kapjunk. Persze a kedvenceim a szerelmes részek, de higgyétek el nagyon menő lesz a története. Cserébe az a célom, hogy ma ki tudjak rakni még egy fejezetet. Remélem sikerül, drága mochikáim! Sziasztok!😘😘🍡🍡🍡