Figyelem, figyelem! Ez egy +16os rész lesz, úgy nézzétek! Remélem elnyeri a tetszéseteket, én mindent bele adtam. Aki pedig a 18+os részt várná, annak megsúgom, hogy az is nem sokára jön, csak nem szeretném elsietni a dolgokat. Köszi a megértéseteket! 😘💕🍡🍡

- Ne.. ne is figyelj Minára, hatalmas fantáziája van, és mostanában rettentően érdeklik a yaoi történetek.- bökte ki végül.

 - Nem különösebben érdekel.- válaszoltam röviden.- De abban igaza van, hogy nagyon fontos és különleges vagy számomra....

El sem hiszem, hogy kimondtam! Mint ahogy vártam, Midoriya teljesen lefagyott, de most a cipője bámulása helyett, egyenesen a szemembe nézett, bár kikerekedett szemekkel. Büszkén álltam a tekintetét, várva a választ. Hosszú óráknak tűnő percek teltek el, mire zavarában elfordult és láthatóan próbálta összeszedni a gondolatait. Már vagy nyolcadjára próbált kinyögni egy épkézláb szót, de mindannyiszor csak a száját tudta kinyitni, egy árva hang kiadása nélkül. 

 - T....t...to..to...todoroki é..én is nagy becsben tartom a barátságod!- préselte ki végül, fülig elpirulva. Hát ez fájt! Ez most igen vagy nem akar lenni? Konkrétan szerelmet vallottam neki az imént, igaz tudhattam volna hogy félre fogja érteni, mivel Midoriya picit naiv, és túlságosan lebecsüli magát, de akkor is! Nem hiszem el, fogalmazhattam volna pontosabban! Képzeletben százszor arcon csaptam magam, a hülyeségem miatt. Mindegy menjünk neki még egyszer!

 - Midoriya én sz...- de az ajtó hirtelen kivágódása félbe szakította a vallomásomat. Recovery girl kétségbe esetten, enyhe dühvel egyetemben bámult rám, csípőre tett kézzel.

 - Todoroki Shouto! Hogy képzelted, hogy sérülten, csak úgy eltűnsz a gyengélkedőről? Már majdnem értesítettem Aizawa senseit meg az igazgatót, hogy elvesztél.

 - Nagyon sajnálom, hogy csak úgy elsétáltam.- válaszoltam tömören lehajtott fejjel.

- Mond, még is mire volt ez jó? Így már lehet hogy a sérüléseid rosszabbodtak, lehet annyira, hogy ma nem tudsz menni Eboshi sensei óráira. Legalább mondj egy indokot miért tetted!

 - Tudom ez nem kifogás....de megígértem Tsukisinek, hogy hozok neki pudingot. Szegény kislánynak nagyon hiányzik az anyukája és gondoltam hogy örülne egy kis édességnek.- hadartam el egy szuszra.

- Tsukisima Toyának akartál...- ismételte el magában.- Jó rendben elfogadom.- sóhajtott fel- de sajnos a sok beteg miatt nincs időm megigazítani a kötéseidet...

- E..Ezért jöttem sensei, hogy ebben segítsek- szólalt meg végül Midoriya is.

-Óó, nagyon köszönöm. De ha valamiben segítenem kell, netalántán súlyosbodott Todoroki állapota, akkor mindenképp szólj!- sorolta Midoriyának.-... akkor gyertek rosszaságok! - tessékelt be minket, a már betegekkel és sérültekkel zsúfolt orvosi szobába, onnan pedig egy külön terembe, ahol helyezkedett el a rengeteg gyógyszer és orvosi eszköz.

- Midoriya, itt mindent megtalálsz- mutatott az egyik szekrény fiókjaira, majd hozzá tette...- nekem a másik szobában van dolgom, ezért rád bízom a továbbiakat. A pudingot meg bízd rám, Todoroki kedves.

 - Igenis!- vette fel a kötelességtudó és energia dús énjét Mido, én pedig engedelmesen bólintottam. Nemsokára csak ketten maradtunk, a sok orvosi gép társaságában. A fiú rögtön neki látott a probléma megoldásának, azaz fásliért és gézért kezdett el kutakodni az egyik fiókban.

- Addig amíg keresem a dolgokat, ülj fel az orvosi ágyra...- "parancsolta", anélkül hogy hátra nézett volna, én pedig szótlanul teljesítettem kérését. -... é..és v..vedd le a felsődet- tette hozzá bizonytalanul. Pár perc alatt fájdalmasan leküzdöttem magamról, a felső testemet borító ruhadarabot, és szomorúan nyugtáztam hogy eléggé felszakadtak a sebeim. Ezt az is bizonyítja, hogy számos helyen friss vér húzódott. Nem is vettem észre, mennyire össze van karistolva a bőröm, szinte minden centire jut egy kis vágás. Milyen képesség lehet, ami ehhez hasonló szörnyű nyomot hagy? Inkább kellene bérgyilkosnak hívnom azt az embert, mint kémnek! Ha nem lett volna kiskoromban ilyen, kemény kiképzésem, most halott lennék! Persze ezt nem fogom megköszönni annak a szemét szülőmnek, főleg hogy tudom lehet ő bérelte fel. Ki kell kérdeznem a dologról, sőt majd Recovery Girl-t is, hátha meg tud állapítani valamit a sérüléseimből, ami nyomra vezethetne. 

Itt abba is hagytam az elmélkedést, és Midoriya apró vállait, majd puha, selymes haját, illetve a kettő közötti porcelán nyakhajlatot kezdtem el bámulni. Legszívesebben most rögtön folytattam volna, amit még az állítólagos mennyben kezdtem el. Az egész olyan csalogató, alig bírom magam visszafogni! Kívánom minden egyes porcikáját, és azt akarom, hogy tudja mennyire...mennyire szeretem. Félek, hogy félre értene megint! Vagyis, nem... attól, hogy kényelmetlen helyzetbe hozom... hogy arra kényszerítem, hogy elhagyjon! NEM AKAROM, HOGY ELHAGYJON! Mit kéne tennem? Megszólalása zökkentett ki a dilemmámból.

 - Ok, már csak egy olló kell, és betadine hogy le tudjam fertőtleníteni a sebeket aztán, mi is volt a következő lépés...- motyogott édesen magában ahogy szokott. Úgy tűnik szép lassan begyűjtötte a szükséges eszközöket, mert el kezdett felém lépkedni. Még nem tekintett fel, mert a kötésre szánt anyagot vágta méretre, de ahogy szembe került velem, akaratlanul is mellkasomat kezdte el fürkészni. Láthatóan, megigézhette, mert egy ideig meg se moccant, csak várt. Épp készültem valamit mondani, amikor megrázta zavartságában a fejét, és magabiztosan tette, amire megkérték. Felemelte kicsi meleg kezét, és rohamosan hozzá közelítette a mellkasomhoz. Az oldalamon kicsomózta a kötést, és óvatosan lefejtette rólam, így elé tárult a meztelen izmos felsőtestem.

 Elvörösödve vette szemügyre a nagyobb-kisebb hegeket, és karcolásokat, és lágyan végig simított rajtuk. Jó érzés volt, nagyon jó! A bőröm felforrósodott minden egyes érintése után, és vágyakozott, hogy többet érezzen belőle. Állj ellen Shouto! Most kell erősnek lenned. Nem akarod elveszíteni, igaz? Feldúltan figyeltem minden mozdulatát, dacolva a vággyal, ami azt súgta, hogy "Szerezd meg! Döntsd el, és itt és most tedd magadévá". Ijesztő volt nagyon, ez a pár másodperc. Nem is bírok, odanézni!

 Félve az ablakot kezdtem el szemügyre venni, hátha a szárnyaló madarak elvonják a figyelmemet szerelmem izgató cselekvéseiről, de ez korántsem volt elegendő. Már, amikor éppen kezdtem volna elhinni, hogy képes vagyok betudni tetteit kedves baráti gesztusnak, váratlanul közelebb hajolt a legcsúnyább (egyben legjobban fájó) sebemhez, és adott rá egy puha és szelíd puszit. Nem hittem a szememnek, csak hatalmas szemekkel meredtem Midoriyára, akinek az agyába mintha még csak most jutott volna el a tudat, hogy mit is tesz pontosan. Hátrálni, akart sőt menekülni, de erőteljesen elkaptam a karját, így megállítva őt. Megrettenve nézett kipirulva rám, igéző zöld szemei szégyent és megbánást tükröztek, én csak tartva a kezét vártam a magyarázatára. Érdekelt vajon mire gondolhat. Nem is kellett sokáig várnom kifogására, mert szomorúan bele is kezdett:

 -T...todo, s..sajnálom, nem gondolkodtam... én cs..cs..csak...- szabadkozott, de ahogy látom nem tud felhozni semmit a mentségére. Meguntam a várakozást, és leugortam az gyengélkedő ágyáról, így ismét egy fejjel magasabbról kémlelhettem, a teljesen kétségbe esett arcát. Próbált kitérni ijedten, de a vége az lett, hogy sikerült az ágynak vezetnem, illetve magam alá tepernem. Csak egy ujjnyi távolság volt ajkaink között, testünk pedig szinte egybeforrt olyan szorosan simultam hozzá. Átjárt újra az a lecsillapíthatatlan érzés, és teljesen átvette az irányítást a mozdulataim felett. Midoriya arca két dolgot árult el számomra, hogy nagyon meglepődött és, hogy nem mer a szemembe nézni, ezért inkább ficánkolt összevissza. Nekem se kellett több lefogtam a kezeit a feje mellett két oldalt, és vággyal teli szemekkel, néztem végig rajta, amire csak egy könnyel teli, rettegő szempárt kaptam.

-S...sajnálom....- kezdte lihegő hanggal.- én csak...

-Csak mi?- szakítottam félbe.- Mit képzelsz, mit csinálsz?- vontam kérdőre elborult aggyal, és közbe akarva-akaratlanul is picit megmozdultam, amit Midoriya édes nyögésekkel díjazott. Közel volt nagyon közel, éreztem, perzselő leheletét számon, ami még jobban bevadított.

-Tohhdo... engedhhj el- kérlelt- soha nem fordul elő mégegysz...- nem tudta befejezni, mert én teljesen átadva magam az érzésnek, lecsaptam ajkaira. Idegesít, hogy bocsánatot kér azért, ami rendkívül boldoggá tesz. Egyszerűen imádom, és azt akarom, hogy csak az ENYÉM legyen.

 Szenvedélyesen csókoltam, egyre közelebb vonva magamhoz őt, mindaddig, amíg erőtlenül, de viszonozta azt. Ezen lesokkolódva vettem szemügyre bíboros arcát, aranyos szeplőit, és a zavarában becsukott szemeit. Felbátorodva, ezért egyre vadabbul és gyorsabban faltam kicsiny, puha párnácskáit, amit igyekezett követni. Egyáltalán nem hagytam szünetet neki, még ha levegőhiány miatt el is váltunk, miután fellélegzett kicsit, rögtön egy újabb vad csókba invitáltam. Az egész, olyan álomba illően jó volt. Nem bírtam leállni, a kezeit most feje fölött tartottam az egyik karommal, míg a másikkal benyúltam pólója alá, amire megrezdült, és kipattantak a szemei.

-Nn..hm.ngh..ne!- nyögte Midoriya két csók között. Nem nagyon szenteltem nagy figyelmet tiltó szavának, ezért tovább folytattam amit elkezdtem, végig szánkázva ujjaimmal forró, selymes bőrén. 

 -Nng..hagyd...nhm...abba!- rezdült meg, és félve próbált eltolni magától. Cseppet sem volt kellemes érzés, mivel konkrétan a sajgó sebeimet nyomta meg, amire fájdalmamban felmorogtam. Következésképpen engedtem a szorításból, így szerelmem ki tudott szabadulni.

 - MONTAM HOGY NE!- mondta könnyeivel küszködve- NEM AKAROM, MERT NEM LEhet nekünk...- halkult el a hangja a mondat végére. Meg se mertem szólalni. Most, mindent elrontottam. Mekkora egy idióta fasz vagyok! 

- Midor...

- NE! Hagyj most!- kezdett el potyogni a sós víz szeméből. Megriadtan belenézett felemás szemembe, ami felidézte AZT.... Ugyanaz a vádló, mégis szomorú tekintet, ami belülről vájkál a húsomba, felemésztve minden reményt ami csak belém szorult. Nem akarom látni ezt, soha többet! 

- Saj....- nem várta meg a bocsánatkérésem, kiviharzott a szobából, ott hagyva engem, abban a sötétségben ami már olyan sokszor elnyelt.-...sajnálom...

Kész is lenne az új fejezet! Bízok benne, hogy még nem unjátok, ugyanis úgy tervezem, hogy a következő részekben, persze tovább vezetem a szerelmi szálat, de a háttérsztorit is kifejtem bővebben. Minden apró mochikát puszilok, és legyen mindenkinek további szép napja!🍡🍡😘💕