Unottan bámultam ki a fejemből, az ablakpárkánynál ülve. Hét óra felé járhatott az idő, az eső pedig esett - szakadt - szóval még a parkba sem tudtam elmenni.
Az ablak üvegének dőlve, követtem ujjammal az egyik éppen lefolyó esőcseppet.

-Su~ -hallottam meg nővérem hangját az ajtó mögül. -Elvinnéd Kookie-nak a sporttáskáját? Tegnap itthagyta, holnap pedig edzése lenne. Nekem most nagyon sok dolgom van, nem érek rá elvinni neki.

Nagyon sóhajtottam.

-Rendben! -szóltam ki neki kissé mérgesen, de legbelül, talán egy aprót örültem ennek a helyzetnek.

Felkeltem az ablaktól, majd összeválogattam egy ruhaszettet, amiben volt egy kis esélyem a nem megfagyásra. Gyorsan magamrakaptam őket, azután indultam is a sporttáskával JeongGuk háza felé.
Nem lakott messze tőlünk, és az eső is kezdett elállni, ezért nem vittem magammal esernyőt.

Már csak egy utcányira lehettem a háztól, amikor azt vettem észre, hogy konkrétan alig látok valamit az eső miatt. Társult még hozzá az erős szél is, ami néha-néha olyanokat lökött rajtam, hogy azt hittem, elesek.
Lépteim gyorsaságát megdupláztam, majd tripláztam, azután már futottam. Nagy megkönnyebbülés volt látni a sárga színű, kertes házat, s olyan gyorsasággal nyomtam meg a csengőt, hogy majd' eltört az ujjam.

Az ajtó nyílt én pedig szinte beestem rajta. Már felkészültem a fájdalmas landolásra, mikor hirtelen megálltam a levegőben. Zavartan pislogtam a felettem tornyusoló Kook-ra, akinek tekintete nem szakadt el az enyémtől. Csak bambán néztem azokba a gyönyörű barna szemeibe, amikről Hwa olyan sokat mesélt már nekem.

-Szia. -suttogta. -Jól vagy?

-Igen. -feleltem halkan. -Most miért is suttogunk? -nevettem el magam, Kook pedig mosolygott.

-Nem tudom. -mondta már normál hangerővel. -Mondtam a nővérednek, hogy ne gyere, mert elázol. -rázta meg fejét. -Várj, hozok valami száraz ruhát, hogy le is tudj tusolni meleg vízzel, ha már rendesen átfáztál. Addig... ülj le a kanapéra.

Így is tettem. Elhelyezkedtem a puha bútoron, majd körbenéztem. Szép lakás volt, emlékszem, két évvel ezelőtt segítettünk neki beköltözni ide.
A falak világosbarnák voltak, amiket képek díszítettek.
Felálltam, hogy jobban szemügyre vehessem őket, mert Kook még mindig nem érkezett meg.

Volt pár kép a baráti társaságáról, néhány gyerekkori fotó és... egy kép róla meg rólam, a ballagásomon. Úgy vigyorogtam Kook baloldalán rajta, mint a vadalma.

-Itt a ruha. -rántott vissza gondolataim közül az említett személy, enyhe szívbajt hozva rám. -Bocsi, de csak ezeket tudom adni. -nyomott a kezembe egy hatalmas pólót és egy szintén nem méretemhez illő nadrágot.

*Írói szemszög*

-Merre találom a mosdót? -kérdezte Su félénken, JeongGuk pedig elmagyarázta neki az utat.

A lány furán érezte magát Kook közvetlensége miatt, ugyanakkor tetszett neki, hogy most vele, s nem a nővérével tartózkodik egy lakásban. Hiába, JeongGuk piszok jó pasi volt. Akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra, hogy talán... de ekkor bevillant a nővére nevető arca, s nagyon elszégyellte magát.

-Hogy gondolhatok ilyenekre? -csapkodta meg kipirosodott arcát, hogy észhez térjen, majd inkább vetkőzni kezdett, és beállt a zuhany alá.

Megengedte a kellemesen meleg vizet, ami majdnem, hogy forró volt. Szemeivel tusfürdő után kutatott, amit meg is talált, s bár a címkén szerepelt a "Férfi" szó, Su-t ez nem zavarta.
Nyomott tenyerébe egy jókora adagot, majd szétkente testén, kis habozás után pedig a haján is.

Miután végzett a tisztálkodással és meg is törölközött, elkezdett öltözni. Éppen a pólót húzta volna magára, amikor kiesett belőle valami.
A lánynak kellett egy kis idő, hogy felfogja; az egy boxer. Történetesen, JeongGuk boxere.
Teljesen elpirulva vette fel kezébe a ruhaneműt, majd pár perc hezitálás után magára kapta, a többi ruhával együtt.
Még mindig vöröslő orcával lépett ki a mellékhelyiségből, s ment a nappali felé.

JeongGuk eközben teljesen belemerült telefonja rejtelmeibe, s akkor kapta fel fejét, amikor a lány csupasz talpai csattogását hallotta, tőle három-négy méterre.

A látvány mosolygásra késztette a fiú ajkát.