Azon a napon először láttam meghalni valakit. A karajaimban halt meg. Hallottam az utolsó szavait, a szíve először igencsak hevesnek mondható lüktetését, majd az utolsó dobbanásait is. Láttam az utolsó, szívből jövő mosolyát és azt ahogy mindörökké lehunnya a szemeit. Hogy nehéz volt-e? Igen, rettenetesen az volt. Hogy fájdalmas volt-e? Igen, azt hittem, hogy ott menten kettéhasad a szívem. Akkor és ott minden lepergett a szemem előtt ami az évek során hozzá kapcsolt engem. Az első találkozásunktól kezdve a mai napig minden eszembe jutott, még a legapróbb dolgok is amikről eddig azt hittem, hogy teljesen megfelejtkeztem. Ennek ellenére most tisztán emlékeztem minden apró részletre. Tudtam, hogy milyen ruhát vettünk fel aznap, hogy mit ettünk, hogy merre mentünk és, hogy pontosan mit mondtunk a másiknak és mit csináláltunk. Ahogy azt is tudtam, hogy innentől kezdve csupán az emlékeimben láthatom őt viszont.

❦ 𝓢𝓪𝓼𝓪𝓴𝓲 𝓕𝓾𝓳𝓲 ❦