Az elmúlt időszakban rájöttem valamire, mindenki másképp gyászol. Van, aki virágot visz az elvesztett szerette sírjára, és van, aki azt teszi, amit a szerette akart volna. Én igazából egyik kategóriába sem vagyok tökéletesen besorolható. Virág helyett yakisobát teszek a sírra és ahelyett, hogy túl tenném magam az elvesztésén továbbra is a sírja mellett kuporgok arra várva, hogy végre magamhoz térjek ebből a rémálomból és szorosan magamhoz ölelhessem őt. Tudom, hogy valójában nem álmodom... De képtelen vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy Baji-san már nincs többé.

❦ 𝓢𝓪𝓼𝓪𝓴𝓲 𝓕𝓾𝓳𝓲 ❦